..avagy hogyan zárjuk üvegbe az alma lelkét..

e gondolat miatt a parfüm c. könyv és film jutott eszembe. csak én nem az illatot, hanem egy kézzel- és szájjalfoghatóbb alma-verziót töltöttem üvegekbe. furcsa, hogy kisgyerekkorom óta eszem almát, de most újra felfedeztem magamnak. egyéb ötleteim is vannak felhasználását illetően, de azt később..

hetek óta izgat az apple butter elkészítése (nem találtam jó kifejezést magyarul). kép és olvasás alapján szerettem bele, kóstolni még nem volt szerencsém. egészen tegnapig..

a hosszadalmas procedúra legjobb része az, amikor már a sütőben van, és onnan illatozik; betölti az egész lakást a fűszeres alma-esszencia.

hozzávalók:
(kb 4x2 dl-es üveghez)

2,75 kg alma - minél több fajta
44 dkg cukor (méz/nádcukor)
2-3 ek őrölt fahéj
1/2 ek szegfűszeg összetörve
1 csipet reszelt szerecsendió
1 csipet só



miután felkészítettem hámozóizmaimat, megpucoltam és kimagoztam az almákat (a hámozás monotonitását kivédve gondolatban harmatos füvön jártam mezítláb egy almaerdőben és friss, ropogós, egyszerre édes és savanykás almát ettem..). ezek után lereszeltem, de ha homogénebb eredményt szeretnénk, akkor nyugodtan lehet robotgépben pürésíteni. egy nagy kerámiatálba tettem az almamasszát, hozzáadtam a cukrot, a sót, és a fűszereket. 2 rétegben lefedtem alufóliával. a sütő legmagasabb fokozatán sütöttem 1 órát, ezután a legalacsonyabb fokozaton 6 órig pároltam, majd átkevertem, és az alufólia nélkül a legnagyobb fokozaton még kb 20 percet rotyogott. érdemes óránként ránézni, hogy minden rendben megy-e és elkapni azt a pillanatot, amikor már több, mint a felére redukálódott a mennyiség, és megáll benne a kanál.

én totál mezei módszerrel és eszközökkel készítettem, de akinek van párolóedénye, annak könnyebb dolga lesz. az általam olvasott receptek 8-10 órás párolást írnak, ezzel az edénnyel ki lehet próbálni. én egy laposabb tálban készítettem, és mivel a massza szétterült, ezért volt kevesebb időre szükség.

ezek után kiforrázott üvegekbe töltöttem az alma-esszenciát, rácsavartam a tetőket, 15 percig vízfürdőben tartottam őket, majd nyugodt helyen még pihentek néhány órát.
olvasmányaim alapján 18-24 hónapig eltartható, felbontás után pedig 2 hónapig eláll a hűtőben.

miután elolvastam dolce vita írását, rögtön tudtam, hogy ezt nekem (is) mindenképpen ki kell próbálnom, annyira jól hangzik.
és valóban, a házi marcipán egyszerűen zseniális, folyamatos "mmmmmmhhhhmmmm" hangokat hallatok minden egyes szaloncukor elfogyasztása után..

hozzávalók:
(kb 30-35 szaloncukorhoz)

20 dkg darált mandula (ázsia bolt)
15 dkg porcukor/méz
kandírozott narancshéj ízlés szerint (ázsia bolt)
1-2 kupak amaretto/rózsavíz/narancsvirágvíz
1 kisebb narancs leve
fahéj ízlés szerint
150 g étcsokoládé (ne tortabevonó legyen, azzal nem jó)

a darált mandulát összekevertem a porcukorral, a fahéjjal, a kandírozott narancshéjjal, és az amarettóval (lehet rózsavízzel, vagy narancsvirágvízzel is ízesíteni, de az amaretto nagyon jót tett neki!). ráfacsartam a narancs levét, majd összegyúrtam. ekkor látszik, hogy kell-e további narancslevet/vizet hozzáadagolni, hogy gyúrható, formázható masszát kapjunk. kis golyókat, majd azokból hengereket gyurmáztam. vízfürdő felett megolvasztottam az étcsokoládét, egy villa segítségével bevontam a marcipánhengereket, majd sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. kint, majd a hűtőben pihentettem a szaloncukrokat, majd egyenként becsomagoltam őket.

körülbelül 5 évvel ezelőtt ismertem meg a sütőtöknek ezt az édes felhasználási módját; egy barátnőm receptjét követve akkoriban többször sütöttem citromfűvel ízesített sütőtök-sütit. ahhoz saját készítésű omlós tésztát használtam, most viszont volt a hűtőben egy még felhasználatlan leveles tészta, így győzőtt a józan ész és persze a lustaság.

hozzávalók:
(6 tortácskához)

egy közepes nagyságó hokkaido tök fele
1 dl tejszín
1 tojás
méz ízlés szerint
1 kisebb narancs leve
1 kk citromfű
1 csipetnyi fahéj
1 cs tante fanny leveles tészta

a sütéshez:
soufflés tálkák
sütőpapír

a tök felét meghámoztam, felkockáztam, és megpároltam (elég gyorsan kész van). saját fejlesztésű párolási technikám a következő: a tésztafőző edényem aljába egy nagy pohár vizet öntök, ráhelyezem a bele való szűrőbetétet a párolnivalóval, majd erre a fedőt. először nagy, majd kis lángon párolom.
közben előkészítettem a felfújtas tálkáimat, kibéleltem őket sütőpapírral, és a tésztával (egy tésztakört helyeztem az aljukra, majd körben egy hosszúkás alakú tésztacsíkkal építettem a szélüket, és az illeszkedéseknél jól összenyomtam a tészta-részeket).
ezek után egy tálban villával összetörtem a megpuhult tököt, mézzel, citromfűvel, fahéjjal és a narancs levével ízesítettem, majd összekevertem a tejszínnel, és a tojással. ezzel a keverékkel töltöttem meg a tésztával bélelt tálkákat, majd középmeleg sütőben (4es, 5ös fokozat) 20 percig sütöttem (akkor van kész, ha a töltelékbe beleszúrunk egy villát, és nem ragad rá semmi).

mikor azon gondolkodtam, hogy mit főzzek szokásos december eleji (mikulás) partymra, arra jutottam, hogy sütök valami finom kenyérfélét és különböző mártogatósokkal fogom tálalni. ez utóbbiakkal nem is volt problémám, sőt, le is kellett redukálnom az elsőre összeírt választékot (a kevesebb néha több). nehezebb volt kitalálnom, hogy milyen kenyérfélével rukkoljak elő. valami olyat szerettem volna, ami puha és ropogós egyben, valamint még nem készítettem soha. hosszas agyalás, keresgélés és utánaolvasás után a naan-t választottam. azt hiszem, jól..

hozzávalók:
(6 db)

2 bögre (2,5 dl-es) liszt
3/4 bögre langyos víz
1 tk élesztő
1 csapott tk sütőpor
1 tk nádcukor/méz
1 tk só
2 ek napraforgóolaj
2,5 ek joghurt

egy kis tálban a langyos vízhez kevertem az élesztőt és a cukrot. egy nagy tálba öntöttem a lisztet, a sütőport, a sót, a joghurtot, és az olajat. elkezdtem gyúrni, majd hozzáöntöttem az élesztős vizet és addig gyúrtam, míg össze nem állt (ragacsos a tészta, de 1-2 perc után bekövetkezik). konyharuhával letakarva 45 percig meleg helyen kelesztettem. a sütőt a legmagasabb fokozaton két tepsivel együtt előmelegítettem (ezzel imitáltam a forró követ). a tésztát egy kis olajjal átgyúrtam, majd lisztes kézzel 6 részre szedtem. ezeket lisztes kézzel golyóvá formáltam, majd lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, és sütőpapírra fektettem (3 darabot egy sütőpapírra). kivettem az egyik tepsit, ráhelyeztem a sütőpapírt a 3 naan-nal, és a sütő legalsó részébe tettem. néhány perc múlva - amikor kis barna foltok keletkeztek az alján - megfordítottam, és a másik oldalát is megsütöttem. ugyanezt eljátszottam a másik 3-mal is. miután kivettem őket a sütőből, mindkét oldalukat lekentem vajjal. melegen és hidegen is nagyon finom.






naan
hummusz
aszalt paradicsom-krém (bazsalikomlevelek nélkül)
tzatziki
egy jó nagy vegyes saláta apróra vágott hozzávalókkal
feta olívaolajjal és tört fehérborssal
opcionálisan:
apróra vágott kovászos uborka
koriander
lilahagyma

mindjárt elmondom, de..

..mindenekelőtt hadd kiáltsam bele a nagyvilágba, hogy itt vagyok, mindig is itt voltam, csak mindenféle okok miatt nem írtam blogot 2 kerek hónapig. ettől függetlenül folyamatosan olvastam a gasztroblogokat, és csorgattam a nyálam rendületlenül. meg természetesen tervezgettem, úgyhogy ötletem van bőven, most már csak a kivitelezésre, fotózásra és közzétételre kell koncentrálnom (az evésről nem is beszélve).

már régóta szerettem volna baguettet sütni, bár ez megakadályozza az egyik kedvenc gasztro-képem megvalósulását, miszerint a baguettet kizárólag nyári ruhában lehet hazahozni a pékségből piros biciklin, szigorúan az első kosárban, kikandikálva a zöldségek közül.. bár azt hiszem, az sem egy utolsó élmény, mikor kiveszem a sütőből a home-made baguettet, még melegen letörök belőle egy darabot, és vajjal megeszem..

én vasárnap este a második verziót választottam. egy gondom akadt csak - ezt pedig csodálatosan túl lehet élni -, hogy amit sütöttem, az nem az a baguette, amire vágytam, inkább a franciák kedvelt kenyérféléje és az olasz ciabatta keveréke lett.

hozzávalók 3 db-hoz:
(2,5 dl-es bögrével mérve)

6 bögre liszt (ez most vitamill univerzális lisztből készült)
2 bögre víz
2 tk só
2 tk nádcukor
1 1/2 tk szárított élesztő

a hozzávalókat egy nagy tálban összegyúrtam, majd dagasztottam kb 10 percig. nagyon jó érzés volt dögönyözni a tésztát, és látni, ahogy a masszából a végére gyönyörűen sima tészta keveredett (közben, ha ragacsos, lehet még lisztet szórni rá). konyharuhával letakarva 45 percig meleg helyen kelesztettem.
utána átgyúrtam, majd 3 részre osztottam. mindegyik darabot kb 10x15 cm-es cipóvá formáltam, majd az ujjaim hegyével és/vagy a tenyerem alsó részével a közepére egy hosszú mélyedést gyártottam. ebbe hajtottam alulról a tésztát, majd jól odanyomkodtam, és egy újabb mélyedést csináltam. ide hajtottam a felső oldalt és újra lenyomkodtam. a két végét jól összecsippentettem, majd mintha gyurmáznék, egy kígyót formáztam a tésztából. sütőpapírral bélelt tepsibe raktam a 3 hurkát, majd konyharuhával letakarva meleg helyen újabb 45 percig kelesztettem. ezek után éles késsel átlósan 4 vágást ejtettem, majd előmelegített sütőben 250°-on sütöttem 20-25 percig úgy, hogy alulra egy forró vízzel teli edényt raktam.

attól függetlenül, hogy finom lett az eredmény, tovább kísérletezem, hogy egyszer igazi francia baguette süljön ki az egészből!