„Az egyetlen állandó a változás maga.”

Egy ideje már készülök erre az írásra, de úgy látszik, most jött el az ideje. A csendem elsősorban a sok munka, az egyetem utolsó féléve, a szakdolgozat, egy (két) új szakmai kihívás, a fejemben lévő tervek formálódása, a magánélet és a magammal töltött idő közti nem létező tér kifejeződése. De persze nem véletlenül szorult az utolsó helyre - olyannyira, hogy meg sem említettem - a gasztronómiai tevékenységem nyilvános része.

A Vegasztrománia számomra elsősorban mindig a szabadságot és az önazonosságot jelentette: sosem követtem előírásokat, terveket, mindig a belső hangjaimra, iránytűmre figyeltem. Sosem vezérelt a nézettség, számomra sokkal többet számít és jelent az, hogy akik olvasnak, és kipróbálják a recepteket, többek lesznek-e általa. Én itt, a másik oldalon mindenképpen több lettem. Ezek az irányvonalak pedig továbbra is fontosak számomra.

Meséltem arról az időszakról, amikor a szervezetem elkezdett szórakozni, és nem tolerálni bizonyos élelmiszereket, alapanyagokat. A kezdeti kiakadások után persze mindig beleálltam az újba, és új szemléletben főztem az aktuális alapanyagokból. A legutóbbi (és bízom benne, hogy a legutolsó) felvonásban viszont a megvonások önmagukban nem segítettek, és hónapokon keresztül küzdöttem nagyon kellemetlen tünetekkel. Lett viszont egy csodálatos támogatóm ebben a - saját egészséges magamért folytatott - harcban, akinek a segítségével kiderült a probléma gyökere, és végre elkezdett normalizálódni a helyzet. Ez viszont fenekestül fölforgatta a konyhámat - sokkal jobban, mint az elmúlt néhány évben bármi, pedig eddig is voltak kihívások ugye.

Két fő irányvonalon indultunk el (én tovább), az egyik egy még szigorúbb diéta bevezetése volt. Természetesen voltak bennem kérdőjelek, hogy jó-e az, ha további tápanyagoktól vonom meg a szervezetemet, és hogy meddig lehet ezt még fokozni. De úgy voltam vele, hogy muszáj kipróbálnom, muszáj kísérleteznem, mert csak így derülhet ki. Sokat olvastam a témában, és beszélgettem olyan emberekkel, akik hasonló cipőben járnak. Ez sok erőt adott, mert azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül, és a megosztott tapasztalatok is sokat jelentettek. És segített abban is, hogy a múlt nyár óta várakozó podcastom is új lendületet, új, kiérleltebb témát kapjon.

Aki élt már meg hasonlót, vagy jelenleg is küzd emésztési rendellenességgel, problémával, betegséggel, az tisztában van vele, hogy milyen negatív hatással van a hétköznapi életre, mennyire beleszól a természetes működésbe. Úgyhogy abban az állapotban nagyjából bárminek esélyt adtam volna, ha újra a régi (pontosabban inkább egy új, egészséges verzió) lehetek. Ez a diéta, a FODMAP, röviden és konyhanyelven megfogalmazva nem enged bizonyos szénhidrátokat, amik rossz hatással vannak a nem egészséges bélrendszerre. Ez azt jelenti, hogy nem lehet semmilyen hüvelyest, gyümölcsöt, tejterméket, glutént és még egy csomó mindent enni. És nem kell hozzá sok matek, hogy egy közel vegán esetében ez mit jelent: nem jut elég fehérjéhez. A szervezetem ezt érezte is, és jelzett. Úgyhogy egy ponton tettem egy újabb kísérletet, és elkezdtem visszaengedni a húst. Nem részletezem, csak annyira, hogy a jelenlegi állapotom nagyon hasonlít azokra az időkre, amikor már majdnem vegetáriánus voltam. Eszem húst, de nem minden nap, és bőven nem mindent. A zöldségeket töretlenül szeretem és használom a konyhámban, de azt érzem, hogy még mindig tanulom ezt az új helyzetet. És a legfontosabb ezzel kapcsolatban, hogy végre rendeződtek a dolgok, és évek óta először érzem azt, hogy rendben vagyok a hasam tájékán. És hogy ez így marad-e, vagy „visszaváltozom” valamikor? Fogalmam sincs, és ez a kiszámíthatatlanság végre nem félelemmel, hanem jó érzéssel, kíváncsisággal tölt el.

A döntés előtt persze sokat filozofáltam, hogy akkor mi lesz a környezetvédelmi törekvéseimmel, az eddigi gasztronómiai működésemmel, a Vegasztromániával. Aztán arra jutottam, hogy a legfontosabb bolygó, aminek mindenekelőtt rendben kell lennie, az a saját kis bolygóm: a saját szervezetem, lelki egészségem. Minden más csak ezután következik, hiszen ebből nő ki. Izgalmas, mert ennek a változásnak a lelki vonulatait is élem, a test és a lélek nem választható el egymástól, egyik erősíti a másikat. A Vegasztrománia pedig továbbra is a vegetáriánus, vegán ételek gyűjteménye, valamint húsmentes ötleteim, kísérleteim lenyomata marad – önazonosan, szabadon.

Köszönöm, hogy a hozzászólásod (ha van) építő jellegű, vagy hasonló gondokkal, elakadásokkal küzdő olvasóim gondolatai, kérdései fogalmazódnak meg az írás alatt.

Évek óta tervezem, hogy a Karácsony előtti időszakot valódi készülődéssel és ráhangolódással töltöm, de az utóbbi pár évben általában december közepe után eszméltem fel, hogy ebből nem sok valósult meg. Idén viszont végre máshogy alakult. Múlt pénteken letettem egy hatalmas őszi csomagot, és ez segített abban, hogy az őszi szünet lendületével el tudjam kezdeni a vágyott megélést. A saját, belső készülődésig, vagyis Adventig van még időm, de a receptek megfőzését, megosztását most kezdem, hogy a munka és tanulás mellett minél többet meg tudjak osztani az ötleteimből. Közben az idő is lehűlt, ez a töltött kelkáposzta pedig olyan karácsonyillatot terített szét a lakásban, hogy ezek után remélem, nem lesz gond a hangolódással.

Töltött kelkáposzta fűszeres paradicsommártásban

Hozzávalók:
(10 tekercshez)

10 kelkáposzta levél megmosva

2 ek növényi olaj
1 hagyma felkockázva
3 fokhagyma apróra vágva
2 szár angol zeller apróra vágva
1 sárgarépa lereszelve (vagy késes aprítóban felaprítva)
1 fehérrépa lereszelve (vagy késes aprítóban felaprítva)
150 g gomba kis kockákra vágva
1/2 birsalma lereszelve
1 tk füstölt paprika
100 ml rozé bor

150 g főtt rizs
50 g gesztenye kis kockákra vágva
50 g aszalt szilva
50 g dió ledarálva
1 csokor petrezselyem felaprítva
1 narancs héja lereszelve

2 x 400 g hámozott paradicsom konzerv pürésítve
100 g paradicsom passata
4-5 szem szecsuáni bors
1/2 tk creol fűszerkeverék, vagy ugyanennyi Cayenne-bors
1/2 tk fahéj, vagy 1 fahéj rúd
1/2 tk reszelt szerecsendió
2 cm-es gyömbér lereszelve
3-4 szegfűszeg
só
frissen őrölt bors

Hevítsük fel az olajat egy nagy serpenyőben, majd adjuk hozzá a hagymát, a fokhagymát, a zellerszárat és pirítsuk 10 percig. Adjuk hozzá a sárgarépát és a fehérrépát, a füstölt paprikát, keverjük meg, öntsük hozzá a rozét és adjuk hozzá a birsalmát. Sózzuk, borsozzuk. 5 perc főzés után adjuk hozzá a gombát és pirítsuk további 5 percig. Hagyjuk egy kicsit kihűlni.

Egy nagy keverőtálban keverjük össze a gombás keveréket, a rizst, a gesztenyét, a diót, az aszalt szilvát, a petrezselymet és a narancshéjat. 

Melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra.

Tegyük fel főni a paradicsommártást. Öntsük egy lábosba a paradicsomokat, és a fűszereket, és fedő alatt főzzük 20 percig.

Forraljunk fel egy nagy lábos vizet, sózzuk meg, majd ebben főzzük 3-4 percig a kelleveleket. Hagyjuk őket szűrőn lecsepegni, és itassuk le róluk a felesleges vizet.

Terítsük magunk elé egy levelet, tegyünk az alsó harmadára kb 3 ek tölteléket, hajtsuk be két oldalán, és tekerjük fel. Madzaggal át is köthetjük őket, megerősítés és esztétikai csavar végett, de enélkül is megállják a helyüket. Ezt a műveletet végezzük el az összes levéllel.

Egy nagy, vagy több kisebb sütőedény aljára öntsük a paradicsomszószt, erre ültessük rá a kelkáposzta csomagokat. Lefedve süssük az előmelegített sütőben 15 percig, fedő nélkül 15 percig. 

Köretnek illik hozzá a pirított kalács, a pita, a burgonya gratin,  sült édesburgonya - válogasson mindenki magának ezek közül, vagy nem ezek közül saját ízlése szerint!

Történt az úgy, hogy ma megéheztem, de nem volt kedvem kimenni vásárolni a szakadó esőben. A fagyasztott borsót már megvettem pár napja, mert egy ideje nagyon megkívántam a borsófőzeléket. Na persze nem a menzáról elhíresült lisztes, agyoncukrozott verziót, amiben csak néhány borsószem kiabált segítségért (bár bevallom töredelmesen, hogy azzal legalább tudtam mit kezdeni evésügyileg - akkoriban, nem most), hanem egy minden szempontból ütős, finom, szép, kívánatos, egészséges változatot. Jelentem, sikerült.

Szóval a kanapén álmodoztam, tervezgettem, hogy milyen jó lesz hozzá majd egy zabfasírt, amikor konstatáltam, hogy a zabpehely elfogyott... És akkor kihívtam magam egy főzőversenyre, aminek az volt a tárgya, hogy minél finomabb vega fasírtot prezentáljak az otthon található, jelenleg szegényes kínálatból. "Challenge accepted!" - kiáltottam (magamban) Barney-módra, és kihúztam a zöldséges ládát. Utolsó napjaikat élő gombákat találtam, 2 árválkodó sárgarépát, és néhány szál újhagymát. Nem kellett sokat gondolkodnom, és fejemben összeállt a kép.

Nagyon hálás vagyok az esőnek most ezért, mivel ezeket az alapanyagokat mindenképpen fel kellett volna használnom, különben mehettek volna a kukába. Erre pedig mostanában igyekszem nagyon figyelni, mert nem etetem a szemetesem.

Most pedig jöjjön a mai improvaszion, ami receptté nőtte ki magát. Az elkészítés fázisait pedig megtaláljátok a vegasztrománia instagram oldalán, felül, a Highlights-ban.

Borsófőzelék és gombafasírt

Hozzávalók:
(4 főre)

a borsófőzelékhez:

4 kisebb, vagy 2 közepes krumpli meghámozva, kockákra vágva
3-4 szál újhagyma karikákra vágva
1 ek olívaolaj
1 kg zöldborsó (ez most fagyasztott volt, de a legistenibb zsenge borsóból)
500 ml zabtej
só
3 ág menta levelei felaprítva

a fasírthoz (20 db):

250 g gomba robotgépben felaprítva
2 sárgarépa meghámozva, robotgépben felaprítva
2 gerezd fokhagyma apróra vágva (nekem nem volt, ezért medvehagymás sóval helyettesítettem)
snidling apróra vágva
50 g zabpehelyliszt
5 szelet rozs extrudált lapkenyér robotgépben felaprítva
1 kk füstölt paprika (opcionális)
só
bors

A krumplit megfőztem.

A sütőt előmelegítettem 180°C-ra. 

Közben az olajon pár percig pirítottam az újhagymát. Rádobtam a borsót és átforgattam. Felöntöttem a zabtejjel, sóztam, és készre főztem. A közben megfőtt krumplit leszűrtem, és a borsó 1/3 részével, és egy kevés zabtejjel (amiben főtt), összeturmixoltam. Visszaöntöttem a borsóhoz, hozzákevertem a mentát és melegen tartottam.

Míg a borsó főtt, egy tálban összekevertem a fasírt hozzávalóit, jobban mondva összegyúrtam, mert ennek egy gyúrható masszának kell lennie. Kis golyókat formáztam, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket. 25-30 perc alatt megsütöttem őket.

Tálaltam, és hamm!

UI: A fogadást nyilván én nyertem, és a képen láthatjátok a fődíjat.

Mostanában nagyon kívánom a hagyományos ételeket, mint például a paprikás krumplit, a rakott krumplit, vagy a töltött paprikát. Gyerekkorom ízei, de eredetileg mindegyik hússal készül. Akkor most hogy van ez? Egyek, vagy ne egyek? "Csúfoljam meg" az eredeti recepteket, és készítsem el a saját verziómat, vagy csendben, lehajtott fejjel inkább egyem a "nekem való" salátát? El szoktam azon gondolkodni, hogy vajon miért sarkalatos pont és kritika ez még mindig a vegák és a mindenevők közti párbeszédben.. Vagyis, hogy ha valaki úgy döntött, hogy nem eszik többet húst (tejterméket, tojást), akkor miért akar mégis azt, illetve annak egy gyenge utánzatát enni?

Több, mint tizenhárom éve hagytam el a húst saját akaratomból, és több, mint egy éve nem ehetek tejterméket  - egyáltalán nem a saját akaratomból. Tehát benne vagyok egy hibrid helyzetben, melynek egy részét én választottam, egy másiknak pedig elszenvedője vagyok. Tizenhárom éve kinyitottam egy ajtót egy új világra, és kíváncsian, lelkesedve léptem be rajta. Egy éve ki kellett nyitnom egy ajtót egy félelmetes világra, és sírva léptem be rajta. 

Alapvetően én sem azért lettem vega, hogy ételeimmel mindent lemásoljak, amiket addig ettem. De. Az én gasztro-életemben ez az egyik kedvenc játékom. És azt se felejtsük el, hogy ezen a konyhán nőttem fel, vagyis bennem van, és fontos alapot képez, amihez szeretek visszanyúlni. Személyiségem is ilyen, kell egy bázis, ahonnan elindulhatok repkedni, és ahova vissza tudok térni. A gasztronómiában is így működöm. Sosem felejtem el azt a hónapot, amit huszonévesen Olaszországban töltöttem, és bár veszettül imádom az itáliai konyhát, két hét elteltével visítva könnyeztem egy jó túrós csusza után (most is). 

Úgyhogy az én konyhám egy szabad konyha lett, címkék és szabályok nélkül. Életfilozófiám pedig ételfilozófiám is egyben, ezt egy nagyon kedves valakitől tanultam, és tökéletesen megfogalmazza azt, amit gondolok: Van az én dolgom, van a másik dolga, és van az Isten dolga. Az én feladatom az, hogy a saját dolgommal foglalkozzak, a másik és az Isten dolgát pedig hagyjam rájuk.

A képen látható paprikás krumplit egy hónapja fotóztam, de most is az rotyog a tűzhelyen. Egy kis csavar van benne, amit Apa véletlen felfedezése ihletett. Egy-két évvel ezelőtt ugyanis véletlenül római köményt tett mindenbe, amibe a mi köményünket kellett volna tenni, gulyáslevesbe, pörköltbe, mindenbe. És annyira jól állt az ételeknek, hogy azóta ezt észben tartom, és használom is. 

Vegán paprikás krumpli

Hozzávalók:
(4 személyre)

2-3 ek növényi olaj
2 hagyma felaprítva
3-4 gerezd fokhagyma fele szeletekre vágva, másik fele lereszelve
(lehet kevesebb, én imádom a fokhagymát)
1 ek piros paprika
1 tk füstölt paprika
5 nagyobb krumpli meghámozva, kockákra vágva
só
frissen őrölt fekete bors
1/2 tk majoranna
1/2 tk őrölt kömény
késhegynyi római kömény
500 ml víz
1 csomag füstölt barna rizses vega kolbász nagyobb darabokra vágva
(ez szét fog esni előbb, vagy utóbb, de nem gond, pont az a jó benne)
1 csomag vega virsli karikákra vágva

Egy lábasban felhevítettem az olajat, majd rádobtam a hagymát és a szeletekre vágott fokhagymákat, és 5-8 percig pirítottam őket időnként megkeverve. Alacsony lángra tettem, és hozzákevertem a paprikákat, majd kicsit pirítottam őket. Hozzáadtam a krumplit, fűszereztem, megkevertem és hozzáöntöttem a vizet. Felforraltam, majd alacsony lángon, fedő alatt, 15-20 perc alatt készre főztem. A vége előtt 5 perccel hozzáadtam a vega kolbászt és a vega virslit, és ellenőriztem az ízeket.

A jambalaya (ejtsd: dzsámbálájá, becézve: dzsambi) egy eredetileg kreol származású rizses étel, amit alapvetően hússal, kolbásszal és alapvetően Louisianában készítenek. Újabban csak zöldségekkel és Budapesten is. Köszönhetem mindezt Lillának, a józsefvárosi Dagoba-bisztró főnökasszonyának, akivel nyár óta harmadállásban együtt dolgozom. Júliusban éreztem meg ennek a csoda ételnek az illatát a bisztróban, és kezdtem el Lillát kikérdezni a hogyanokról. Aztán belevetettem magam egy saját, vegán jambalaya kikísérletezésébe. Ez a a mai napig tart, de már meg tudok veletek osztani egy alap verziót. Ez az étel nálam felkerült a hétköznapi gyorsak közé, a paradicsomos spagetti mellé.

Vegán jambalaya

Hozzávalók:
(6 főre)

2-3 ek olívaolaj
1 hagyma kockákra vágva
3 gerezd fokhagyma (minimum) szeletekre vágva (a minimumnál több reszelve)
1 sárgarépa meghámozva, kis kockákra vágva
1 szár angol zeller kis kockákra vágva
1/3 zöld kaliforniai paprika kis kockákra vágva
1/3 piros kaliforniai paprika kis kockákra vágva
1/3 sárga kaliforniai paprika kis kockákra vágva
400 g hámozott paradicsom konzerv összeturmixolva/ ugyanennyi paradicsom passata
1 közepes cukkini hosszában negyedekre és szeletekre vágva
250 g gomba negyedekre vágva
2 tk oregánó
1 tk kakukkfű
1 tk füstölt paprika 
2 tk creol fűszerkeverék 
cayenne bors ízlés szerint (óvatosan adagoljuk, csíp!)
1 1/2 csésze jázmin rizs (jó minőségű, ez a másik lelke a fűszerezésen kívül)
3-4 csésze víz/zöldségalaplé 
400 g vörösbab konzerv átöblítve, lecsepegtetve
1 csomag friss petrezselyem apróra vágva

Elkészítés:

Egy lábosban hevítsük fel az olívaolajat, és dobjuk rá a hagymát és a fokhagymát. Pirítsuk kb. 5 percig, időnként megkeverve. Adjuk hozzá a répát és a zellert, és pirítsuk további 3 percig. Adjuk hozzá a paprikákat, majd 1 perc múlva a cukkinit, gombát, a paradicsomkonzervet és a fűszereket. Sózzuk meg. Főzzük 3 percig, majd keverjük hozzá a rizst, és 3 csésze vizet. Sózzuk meg. Fedjük le és alacsony lángon főzzük 10 percig. Ellenőrizzük a fűszerességét, ha kell, pótoljuk, és adjuk hozzá a babot. Ha szükséges, öntsünk még hozzá vizet. Főzzük 5 percig, majd hagyjuk pár percig fedővel letakarva, ameddig a rizs meg nem puhul. Keverjük hozzá a petrezselymet, és tálaljuk!

Megjegyzések:

A fűszerek közül én ezt a kreol fűszerkeveréket és ezt a füstölt paprikát használtam. Nem reklám, tapasztalat. 

A rizs minősége tényleg fontos! Én jázmin rizsből szeretem a legjobban, de szinte bármilyen fajtából készíthetjük, nagyon finom lesz!

Az étel elkészítésének van egy másik verziója is: ha külön készítjük el a zöldséges szószt, és külön főzzük meg a rizst. Akkor biztosan nem fő szét, és jobban tudjuk kontrollálni.