avagy az álmok valóra válnak..
nagyon régóta vágytam erre a levesre, csak valahogy sosem állt össze bennem a kép, illetve nem alakultak úgy a dolgok, hogy megfőzzem. de mindig hatalmas csodálattal és nyálcsorgatással szalutáltam a receptnek a szakácskönyvben. és ez jól úgy is maradt, hisz' nem onnan lestem a munkafolyamatokat, hanem végül megérett a dolog, én meg követtem a hangját.

két fontos és kihagyhatatlan előzménye volt a leves elkészítésének. az egyik, hogy hétvégén végre sikerült szép kápiapaprikát kapnom, a másik pedig a tegnapi vacsora.. ugyanis gyaloglás közben belémnyillalt, hogy mennyire fantasztikus alapot szolgáltat a leveshez. s lőn..





néhány szem újkrumplit jó alaposan megmostam, majd hosszában négyfelé vágtam. ugyanígy négyfelé vágtam 1 lila-, és 1 vöröshagymát. egy tűzálló tálba raktam őket vegyesen egy fél fej darabokra vágott kelkáposzta társaságában. dobáltam rá sok-sok gerezd fokhagymát, egy negyedekre vágott citromot, meglocsoltam olajjal, megsóztam, megborsoztam.
addig sütöttem, míg a krumpli meg nem puhult. tejföllel és friss salátával zseniális.

szóval ilyen előzmények után, s ilyen ötlettel a fejemben loholtam haza főzni.





hozzávalók:

maradék sült zöldség (kb: 1 krumpli, 1 hagyma, fokhagyma, kelkáposzta)
1/2 kg kápiapaprika
só
fehérbors
gyömbér
néhány csepp olívaolaj
esetleg chili

a megmosott paprikákat sütőpapírral bélelt tálban kb 20-25 perc alatt megsütöttem. megvártam, míg kíhűlnek, majd lehúztam a héjukat, és kicsumáztam őket. a zöldségekkel és vízzel pürésítettem, majd megmelegítettem, fűszereztem, és néhány csepp olívaolaj segítségével késszé nyilvánítottam.

.

péntek éjjel, miután hazatértünk egy kerti-partyról, lefekvés előtti teendőimet végeztem a fürdőben, mikor egy kéz odadugott egy doboz cannellonit az orrom alá. "ez legyen holnap?" - leheltem mentolosan, mire mr kaján vigyor bólogatni kezdett. hát, ez lett. a doboz-ihlette szombati ebéd.

hozzávalók:

1 doboz cannelloni
25 dkg spenót
1 fej fokhagyma
25 dkg túró - sajnos nem kaptam ricottát a csarnokban (?)
15 dkg gorgonzola
1 kis pohár tejföl
1 jó marék dió
só
fehérbors
szerecsendió

a besamelhez:

2 dkg vaj
ugyanennyi olívaolaj
4-5 dkg liszt
kb 1/3 l tej
15 dkg reszelt sajt és parmezán

olívaolajon megfuttattam néhány gerezd szeletelt fokhagymát, majd rádobtam a jól megmosott, csíkokra vágott spenótot, sóztam, borsoztam és néhány percig pároltam. egy tálban összekevertem a túrót, a tejfölt, a gorgonzolát, a rusztikusra darált diót, és a spenótot. sóztam, fűszereztem. a tésztahengereket egy kiskanál, egy kínai pálcika és segítő manó közreműködésével megtöltöttem, a szerencsésekbe egy-egy fokhagymát dugtam, majd egy kerámia tálba rendeztem őket.
közben a vajat és az olívaolajat egy lábosban melegíteni kezdtem, majd miután a vaj felolvadt, rászórtam a lisztet, és kézi habverővel folyamatosan keverve pirítottam egy kicsit. aztán szép fokozatosan elkezdtem adagolni a tejet. utána hozzáadtam a reszelt sajtot, kevertem, amíg fel nem olvadt. ezt a mártást direkt sűrűbbre készítettem. egyenletesen ráöntöttem a cannellonikra, majd sütőben a szokásos "amígmegnemlátomabarnabocifoltokat" állapotig sütöttem.
friss, citromos salátával ettük.

vagyok, élek.
csak a gasztromán oldalam húzódott vissza egy kicsit, mostanában nehezen mutatja meg magát. persze azért érnek kulináris örömök, meg főzök is, csak főként mással voltam elfoglalva, a gondolataim az életem egy másik fontos területe körül sertepertéltek, oda vezettem energiáimat. most kezd beállni egy rendezettebb, ezáltal nyugodtabb forma, és már járom a tűztáncot, hogy visszatérjen éTeLkedvem. :)

addig is elmesélek egy nagyon kedves, nyári gasztro-történést.
augusztusban - többek között - az őrségben is csatangoltunk, és több "véletlen"-nek köszönhetően egy nagyon kedves fazekas házaspárnál kaptunk szállást. kalandozásaink elején felrémlett bennem a gyermekláncfű-saláta, amit még nem sikerült kipróbálnom, pedig erről gizi-néni (a biológiatanárunk) már általános iskolában kiokosított minket. felrémlett, elraktam, majd már az őrségben reggel a kávé után (mert a szobához reggeli kávé is járt) vendéglátónk megkérdezte, hogy vele tartanék-e egy gyermekláncfű-rukkola-répa salátára.. nagy örömmel vele tartottam, ami úgy indult, hogy a még harmatos, zsenge gyermekláncfüvet, és a rukkolát leszedtük a kertből, megmostuk, apróra vágtuk, répát reszeltünk hozzá, megsóztuk, nyakon öntöttük tökmagolajjal, citromlevet facsartunk rá, és vajas kenyérrel, jóízűen megettük.
külön fűszert jelentett a vidék, a szeretetteli légkör, a nyugalom, és házigazdánk kedvessége.

tegnap este nem voltam jógázni. inkább leugrottunk vacsorázni a káli-medencébe.

az egész úgy kezdődött, hogy szombaton a kedvenc falumban a szokásos július végi búcsún kicsit rájártunk a szeretetlakoma keretein belül kínált balatonfelvidéki rizlingre. emiatt aztán arra kérdésre, hogy kedden átmegyünk-e kedveshíres jazz-zenész barátunkhoz vacsorára, igennel válaszoltunk. annak ellenére, hogy nagyon jól tudtuk, hogy vasárnap este vissza kell utaznunk pestre.
majd elérkezett a kedd, és autóba vágtuk magunkat, hogy eleget tegyünk a vacsorameghívásnak.

a nap éppen lemenőben volt, mikor megérkeztünk, és még úsztam egyet a tükörsima felszínű bányatóban. csak én voltam, és a lemenő nap.. akkor azt éreztem, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni. hasonló nyugodt eufóriát vált ki belőlem a gasztro-alkotás kiteljesedett pillanataimban.

a vacsora nagyon jó hangulatban telt, a fél falu jelen volt, és többször is repetázott a bográcsból.
11 körül aztán visszaindultunk, mivel ma mindkettőnknek helyt kellett állni a munka, és a kötelességek frontján.

mindig is vágytam a filmeken látható azon jelenet megvalósulására, mikor amerikában a férfi elviszi egy olasz étterembe kedves barátnőjét, ami azt jelenti, hogy magánrepülőre pattannak, és rómában vacsoráznak.
háát.. megkaptam :)

a szombati piknikre gépet nem vittem, csicseriborsót viszont két formában is. előbbi miatt a post alján linkelem néhány társamat, akik kattintgattak, én pedig közzé teszem a csicseriborsó curry és a hummusz receptjét.

hozzávalók:

200 g csicseriborsó (egy beáztatott éjszakán túl..)
1 mutti polpa paradicsomkonzerv
1 fej hagyma
néhány gerezd fokhagyma
só
római kömény
édeskömény
garam masala
gyömbér
1/2 tk fahéj
1/2 tk kurkuma

az egy éjszakán át áztatott csicseriborsót sós vízben egy óra alatt megfőztem (már két helyről is hallottam, hogy ha egy tk szódabikarbónát teszünk a vízbe, hamarabb puhul, de ez most anélkül főtt), majd leszűrtem.
a hagymát és a fokhagymát olajon elkezdtem sütni, majd pár perc elteltével hozzáadtam a gyömbért (a gyömbérem bemondta az unalmast a hűtőben, ezért ez ost porból készült). még néhány percig pirítottam, majd robotgéppel pürésítettem. visszazuttyintottam az olajba, hozzáöntöttem a paradicsomkonzervet, és fűszereztem. nem tudok pontos mértékegységeket adni, általában leveszem a polcról a fűszereskosaramat, és üvegcséimet, és boszorkány módjára szórom az ételbe. kóstolgatok, fűszerezek. kicsit hagytam, hadd járják át a fűszerek a paradicsomot, majd hozzákevertem a csicseriborsót, és pár perc főzés után késszé nyilvánítottam.





hozzávalók:

200 g csicseriborsó
1-2 gerezd fokhagyma
1 citrom leve
1-2 ek tahini (szezámkrém)