nem szeretek fázni. s bár szeretem, ha hullik a hó és amikor a magamra pakolt ezernyi cucc alól kilógó egyetlen testrészem pirossá válik a hidegtől, legjobban mégis azt szeretem, amikor ezen élmények után a meleg szobában takaróba burkolózom. és még ennél is jobban, ha valami finom, meleg italt kortyolgatok közben.

nálam mostanában két favorit van. bár a forralt bor klasszikus téli ital, a fűszerezés tekintetében sok lehetőség rejlik benne, lehet variálni. a másik pedig egy imádott alapanyag puccos és villámgyors felhasználási lehetősége.

forralt bor chilivel, gyömbérrel és grapefruittal





hozzávalók:

1 üveg (750 ml) száraz fehérbor
1-2 chili felkarikázva
1 rúd fahéj
1 ek reszelt gyömbér
1 grapefruit héja
1-2 ek a grapefruit levéből
méz

alapelvek:

1) neve ellenére ne forraljuk fel a bort,
2) ami - ha nem is a legdrágább, de - minőségi, és
3) amit ne vizezzünk,
4) hanem a fűszerekkel együtt melegítsük max 70°C-ra,
5) majd lefedve hagyjuk kb 5 percig, hogy az ízek összeérjenek.



forró fehércsoki szerecsendióval





a csoki-mennyiség ellensúlyozására tejjel csináltam, nem tejszínnel - csak, hogy megnyugtassam magam.. egy bögrényi forró tejhez (2,4 dl) fél tábla (50 g) fehér csokit tördeltem (ennél lehet kevesebbet is, ízlés, hangulat és cukorvágy kérdése), és kavargattam, míg fel nem olvadt. a tetejére reszeltem egy lehelletnyi szerecsendiót a változásokra, új dolgokra éhes énem miatt. finom.. nagyon finom kiegészítője még a reszelt narancshéj és a fahéj is.


Megosztás

5 komment

Címkék: tél ital lakto

a karácsonyi menü főszereplője egy izgalmas, az ősz és a tél határán mozgó párosítás. erdei gomba keveréket a nagycsarnok aljában lévő ázsia boltban vettem fagyasztva, és most gesztenyét is abból a pultból választottam. mert bár alapvetően a friss, szezonális alapanyagok felhasználásának a híve vagyok, a vágyak és a karácsonyi készülődés okozta kevesebb időnek ez most inkább megfelelt. ezt ellensúlyozva a tésztát viszont én gyúrtam.

és persze megint nem bírtam magammal, az eredetileg tervezett nagy lepény helyett kis, egy(fél-)személyes változatokat gyártottam.

erdei gombás-gesztenyés lepény




hozzávalók:
(6 db kis, 10cm átmérőjű lepény)

200 g liszt + egy kicsi a tészta kezeléséhez
100 g vaj + egy kicsi a formák kikenéséhez

2-3 ek hideg víz

375 g erdei gomba keverék (felolvasztva, megmosva)
100 g hámozott gesztenye (felolvasztva, vagy otthon készítve)
2-3 gerezd fokhagyma
1/2 (vagy 1) dl száraz fehérbor
kakukkfűlevelek

frissen őrölt bors
kevés vaj

a lisztet egy nagy tálba szitáltam, megsóztam, a vajat felkockáztam és összemorzsoltam a liszttel. amikor az egész morzsás állagú lett, 2-3 ek hideg vízzel tésztává gyúrtam. letakarva 30 percig a hűtőben pihentettem.

ezután 6 részre osztottam, és lisztezett deszkán kinyújtottam a darabokat (kör alakúra és a forma méretéhez igazítva), majd a kivajazott formákba nyomkodtam. ezután újabb 30 percnyi pihenés következett a hűtőben.

a sütőt előmelegítettem 220 °C-ra (6-os fokozat).
egy serpenyőben megolvasztottam a vajat, majd hozzáadtam a kis darabokra vágott gombákat és gesztenyéket. hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, hozzáöntöttem a bort, és nagy lángon, néha megkeverve addig sütöttem, míg el nem főtt a leve (5-10 perc). megsóztam, megborsoztam, és friss kakukkfűleveleket tépkedtem rá. hagytam kihűlni.

a hűtőből kivett, tésztával töltött formákba sütőpapírt raktam, azokra babot szórtam (azt utána már nem lehet felhasználni), és a sütőben 10 percig, majd eltávolítva a babot és a sütőpapírt, további 5 percig sütöttem. ezután beletöltöttem a gombás keveréket, és 20-25 percig sütöttem.

köretnek pezsgős camembert-mártással nyakonöntött párolt kelbimbót álmodtam meg. recept hamarosan..


Megosztás

a tavalyihoz hasonlóan idén is összeállítottam egy karácsonyi menüt. bár olyan szerencsés vagyok, hogy karácsonykor egyáltalán nem kell főznöm, gondolok azokra, akik szeretnének egy zöldségközpontú ünnepi vacsorát az asztalra tenni.

természetesen téli zöldségekben gondolkodtam, és izgalmas párosításokban.
elsőként egy zöldalmás-céklás levest készítettem. a savanykás zöldalma csodásan kiegészíti a cékla földes ízét, a kakukkfű összefogja, a crème fraiche pedig lágyítja az ízeket.
 

zöldalmás-kakukkfüves céklaleves





hozzávalók:
(4 személy)

1/2 kg cékla
1 nagyobb zöldalma
8 dl zöldségalaplé
kakukkfű ágak
néhány gerezd fokhagyma (pucolatlanul)
vaj
olívaolaj

frissen őrölt fehérbors
crème fraiche (vagy tejszín, vagy tejföl, vagy ezek keveréke)

a sütőt előmelegítettem 200°C-ra (6-os fokozat).
a céklát meghámoztam, feldaraboltam, és egy alufóliával (vagy sütőpapírral) bélelt tepsiben 2-3 szál kakukkfű és a fokhagymák társaságában, meglocsolva olívaolajjal, megsózva, megborsozva 40-45 percig sütöttem.
meghámoztam az almát, kiszedtem a magházát, és egy kis darabka vajon 5 percig pároltam. hozzáadtam a közben megsült céklát, a fokhagymákat (héj nélkül) és a szárától megfosztott kakukkfüvet, felöntöttem a zöldségalaplével, sóztam, borsoztam, és további 10 percig főztem.
botmixerrel pürésítettem, tálalásnál pedig crème fraiche-sel és kakukkfűvel díszítettem.





Megosztás

 

eddig mindig mások által elkészített birsalma-készítményeket ettem, és mindig édeset. most eljött a nagy nap, kezembe vettem az irányítást, és bár tervbe van véve a birsalmasajt is, elsőre valami édes-sósat készítettem. mert ha a sós húsokat lehet gyümölccsel kísérni, akkor a gyümölcsöt is lehet valami sóssal megtölteni, nem?

a birsalmának elképesztően finom illata van. de azt nem tudtam róla, hogy pároláskor a nedvesség hatására elszíneződik, és a vízcseppek gyönyörű nyomot hagynak rajta..

spenóttal, kecskesajttal és dióval töltött sült birsalma




hozzávalók:
(4 személy)

4 birsalma
1 jó nagy marék spenót
kecskesajt
néhány szem száraz serpenyőben megpirított dió
vaj

frissen őrölt bors
frissen őrölt szerecsendió
kakukkfű

a birsalmákat megmostam, és 45 percig pároltam (házi pároló készülék = kevés víz egy edény aljában + szűrő az almákkal + fedő + alacsony láng).
a sütőt előmelegítettem 180°C-ra (4-es fokozat).
egy kevés vajon párolni kezdtem a jól megmosott és szárától elválasztott spenótot. megsóztam, megfűszereztem, és kb 10 percig pároltam. a legvégén feljebb vettem a lángot, hogy minden felesleges nedvesség eltűnjön.
az almákat megtöröltem, kettévágtam, kiszedtem a magházukat, megtöltöttem a spenóttal, apróra vágott kecskesajttal és dióval, majd a sütőpapírral bélelt tepsiben 15-20 percig sütöttem őket.





Megosztás

a november vegán hónap a világban. ez nagyszerű alkalom arra, hogy tovább népszerűsítsem a vegetáriánus konyhát egy régóta bennem mozgó terv megvalósításának keretében. túl az 5. éven (ennyi ideje vagyok vega) és túl a 3. éven (ennyi ideje írom a blogot) elgondolkodtam azon, hogy mit is akarok a vegasztromániával, hogy miért is csinálom azon túl, hogy nekem örömet okoz. mostanra tökéletesen kikristályosodott számomra, hogy egyrészt szeretném megmutatni a vegetáriánus konyha sokak számára - eddig - rejtett szépségeit és értékeit, másrészt szeretném rávenni az embereket az otthonfőzésre (tudom, tudom, mostanában nem vagyok egy jó minta, de sok más nagyszerű dolgot csinálok, és ezek miatt kevesebb időt töltök a konyhában). ezt egy csomagba gyúrtam, ösztönző erőként kiegészítettem egy vágyott és egyelőre még meg nem valósult álom első megnyilvánulásával*, és most elétek tárom:




kedves mindenki, vegasztrománia hónapot hirdetek, mely nov. 17. - dec. 17-ig tart. ezalatt az idő alatt legalább egyszer főzzetek egy szabadon választott, már létező, vagy újonnan kitalált vegetáriánus fogást (lehetőleg ne desszertet), írjátok le, hogyan készítettétek, fotózzátok le és küldjétek el a vegasztromania@freemail.hu e-mail címre! a beérkezett művek alkotói közül két szerencsést ki fogok sorsolni. egyikük egy kétszemélyes, általam főzött vegetáriánus vacsorát nyer, másikuk pedig egy exkluzív vegetáriánus főzőesten tanulhat meg segítségemmel néhány fogást.
több művel is lehet pályázni, és az egész blog inspirációként használható!

legyen mánia a vegasztronómia!

*szeretnék vegetáriánus konyhaművészetet tanítani, na.


Megosztás

süti beállítások módosítása