már nem merem leírni AZT a szót.. de azt hiszem, hetente egyszer (kétszer) ~-öt enni még nem minősül mániának. vagy mégis? de komolyan, ezek után hogy lehet azt gondolni, hogy a vegetáriánus konyha egysíkú és unalmas, mikor egyetlen zöldség ennyi lehetőséget rejt?

pofonegyszerű. izgalmas. addiktív.

egy gyönyörű, zöld külsejű sütőtök feléből kikapartam a magokat és cikkekre vágtam. néhány gerezd pucolatlan fokhagyma, rozmaring, chili és borókabogyó társaságában sütőpapírral bélelt tepsiben, magas fokozaton (félidőben megfordítva) kb 30 perc alatt megsütöttem őket. megsóztam, megszórtam frissen őrölt borssal és meglocsoltam olívaolajjal.





Megosztás

van, amikor a megszokott ízekre vágyom. aztán van, amikor semmi nem elég, kísérletezni akarok, új kombinációkat kipróbálni. meg aztán van (mostanában sokszor), hogy nincs időm, emiatt vágyaimat összeszerkesztem és két legyet ütök egy csapásra.

hetek óta tervezgetem a sütőtökös kenyér újra megvalósítását, és hónapok óta szerettem volna megint bagelt sütni. hát ez lett belőle..

hozzávalók:
(10 db)

1 sütőtök (kb 750 g)
500 g liszt + egy kevés
1 kk instant élesztő
só

1 kk szódabikarbóna
tojássárgája


a sütőtököt nagyobb darabokra vágtam, kikapartam a magokat, és sütőben kb 45-50 perc alatt megsütöttem. mikor langyosra hűlt, megfosztottam héjától, egy nagy tálba tettem, és botmixerrel pürésítettem. hozzáadtam a lisztet, az élesztőt, a sót, és jó alaposan, időt és karmunkát nem kímélve összedagasztottam (a tök méretétől függően változhat a szükséges liszt mennyisége - figyeljünk oda!). 10 részre osztottam, golyóbisokat formáltam, és lisztezett deszkán, konyharuhával letakarva 45 percig kelesztettem.
a sütőt bekapcsoltam 180°C-ra (4-es fokozat).
a golyókat hengerekké formáltam, körré alakítottam, majd a végüket összecsíptem. letakarva újabb 10 percet pihentettem. közben egy lábosban 1 kk szódabikarbónával vizet forraltam. a 10 perc leteltével 5 perc alatt előfőztem őket, tetjüket megkentem tojássárgájával, majd sütőpapírral bélelt tepsiben 25-30 perc alatt megsütöttem őket(míg szép színt nem kap a tetejük és át nem sülnek rendesen).

a tetejüket lehet díszíteni mákkal, vagy magokkal, itt stílusosan tökmaggal.


Megosztás

nyáron, a káli-medence egyik falvában található vendéglátóipari egység fröccsgőzös estéjén megismerkedtem egy igazi vagabonddal, akinek mániája - hozzám hasonlóan - a gasztronómia és a kortárs képzőművészet. szóba került egy borvacsora, amire ő főzött egy közeli erdőszéli fogadóban. invitált is lelkesen, én meg mentem volna lelkesen, de gondoltam rákérdezek a hozzávalókra. kiderült, hogy a 8 fogásból 8 központi szereplője a hús mindenféle formában. ezzel önmagában nincsen problémám, de kérdések, na azok felmerültek bennem.


részlet a balfi weninger birtokról
(a képet itt találtam)

elgondolkodtam például azon, hogy - bár nem értek hozzá - a borok csak és kizárólag húsos ételekből hozzák ki az igazi ízeket? gondoljunk csak a bor és a sajtok találkozására. valamint tényleg szükség van arra, hogy minden fogásban legyen hús? attól teljes értékű és gourmet? nem szeretném senkinek megváltoztatni az étkezési szokásait, de érdemes átgondolni és néhol felülbírálni a régi, tőlünk egyre távolabb kerülő időszakok gasztro-szokásait.

ezek után pedig megpróbáltam elképzelni, hogy egy mindenevő, kultúránkban gasztronómiai szempontból normálisnak aposztrofált ember hogyan tekint a vegákra. az az érzésem, hogy sokan még mindig fűevőknek gondolják a vegetáriánusokat. mindenképpen szükség van tiszta fejre és nyitottságra a vegetáriánus konyha megismeréséhez, elfogadásához és (merész leszek, előre nézek) támogatásához. a vegasztrománia ehhez szeretne segítséget nyújtani, missziói közül az egyik, hogy megmutassa, hogy igenis létezik vegetáriánus gasztronómia, lehet változatosan és sokszínűen főzni hús nélkül is.

s ha már borvacsora, tegnap találtam rá a solier étterem weninger borvacsorájának hirdetésére. egyik kérdésemre választ adott. és nagy örömmel tölt el, hogy más is felfedezte annak a szóösszetételnek létezését, hogy vegetáriánus gourmet.


Megosztás

egy gyorsan összerakható vacsora az édeskrumpli rajongóinak. csak a sütés időigényes, viszont az idő alatt rengeteg dolgot elintézhetünk. ez egy verzió a sok közül, érdemes kipróbálni, és újabb kombinációkkal kísérletezni.

hozzávalók:
(2 személy)

2 édeskrumpli
1 jó nagy marék spenót
kéksajt (vagy kecskesajt)
1 darabka vaj
1 fokhagyma
só
frissen őrölt bors
esetleg piros chili

a tálaláshoz olívaolaj

190 °C-os sütőben (5-ös fokozat), félig alufóliába csomagolva 40-50 perc alatt megsütöttem a jó alaposan lesikált édeskrumplikat.
a vajat egy serpenyőben felolvasztottam, beleöntöttem az apróra vágott fokhagymát (esetleg a kis karikákra vágott chilit), hozzáadtam a megmosott és csíkokra vágott spenótot, megsóztam és néhány perc alatt megpároltam (míg össze nem esett).
az édeskrumplik tetején középen 1-1 kis hasadékot csináltam, és kiskanállal kiszedtem a belsejüket. ezt hozzákevertem a spenóthoz és borssal ízesítettem. a keveréket visszatöltöttem a krumplikba, néhány darab kéksajtot raktam a tetejükre és további 10 percre a sütőbe tettem őket.

tálalásnál újabb adag borsot őröltem a tetejükre és meglocsoltam olívaolajjal.





Megosztás

mert a kényeztetés az jár. néha süti formájában. még mindig tartom, hogy nem vagyok édesszájú, de vannak azok az édességek, amikre határozottan rá tudok kattanni. nos, nem tudom, milyennek kéne lennie a cheesecake-nek (fordítást nem vállalok; ha eddig nem oldotta meg senki a problémát, én sem fogom. és a "like"-ok korában talán nem is kell..), de azt igen, hogy ami nemrég a sütőmből kikerült, az nagyon finom..

hozzávalók:
(20 cm-es kapcsos tortaformához)

200 g zabkeksz
100 g olvasztott vaj
(ha a keksz natúr, akkor cukorra is szükség lesz)

700 g philadelphia natúr sajtkrém
150 g cukor
1,5 dl créme fraîche (a culinarisban vettem, de tejföl és tejszín keveréke is jó)
2 tojás
3 tojássárgája
2 ek keményítő
reszelt citromhéj
reszelt narancshéj
vanília esszencia

előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra (4-es fokozat)
a zabkekszet robotgépben ledaráltam, hozzáadtam az olvasztott vajat, összekevertem, majd a tortaforma aljára és oldalára nyomkodtam. 30 percre a hűtőbe tettem.

a töltetlék hozzávalóit egy nagy tálban kézi habverővel simára kevertem. beleöntöttem a kekszes keverékkel bélelt formába, majd megsütöttem. különböző receptek különböző sütési időket ajánlanak (45 perc, 60 perc), nekem ez tovább tartott. a lényeg, hogy figyeljük, és akkor jó, ha a belseje is megszilárdult (egy hosszú tűvel ellenőrizhetjük).

kb 25 percet bírtam várni (bár a smitten kitchen 6 órát ajánl..), de gyönyörűen tudtam vágni magamnak egy szeletet..

(szokás szerint több receptből ollóztam össze a saját verziómat)


Megosztás