ma délután az andrássyn sétáltam egy kiállítás-megnyitóra. szemembe sütött narancssárgán a nap, és miközben élvezkedtem, kigondoltam, hogyan fogom elkészíteni a céklát, mely csak arra várt, hogy feláldozza magát a gasztronómia oltárán.
 

hozzávalók:
(1 személyre)

egy fél cékla
egy fél sárgarépa
egy fél narancs leve
olívaolaj
só, frissen tört vegyes bors

a céklát, és a répát megpucoltam, és vékony hasábokra vágtam. megsóztam, megborsoztam, és olívaolajjal meglöttyintettem. esetleg a narancs húsát (a hártya nélkül) bele lehet vagdosni.

hozzávalók:
(1 személyre)

egy fél cékla
gorgonzola
olívaolaj
balzsamecet
só, bors

a céklát jól megmostam, majd négyfelé vágtam, és sütőpapírra tettem. meglocsoltam egy kis olívaolajjal, megsóztam, és a sütőben megsütöttem. utána öntöttem még rá egy kis olívaolajat, balzsamecetet, és gorgonzola-szeletekkel körítettem.

ma szemem, szellemem és ízlelőim is jóllaktak!

 

még sosem főztem algás ételt, enni is csak egyszer ettem, de a vkf kiírásra mi mással reagáltam volna vegaként?

a tenger zöldségei egyértelműen a moszatok/algák. felépítésükben nagyon hasonlítanak a virágos növényekre, van gyökerük, levelük, de más funkciókat látnak el. a gyökerüket csak rögzítésre használják, tápanyagokat egész felületükön képesek felvenni.
megkülönböztetünk háromféle moszat-osztályt : vannak barnamoszatok, vörösmoszatok, és zöldmoszatok. a színanyagok nem csak a moszatok színét határozzák meg, hanem azt is, hogy a napfény mely összetevőit tudják hasznosítani.

a hozzávalókat az ázsia boltban vásároltam meg, és vettem egy cavi-art nevű alga-kaviárt is, ami teljesen úgy néz ki, mint az igazi kaviár, csak algából van. állagra, színre (van piros, és fekete, kis-, és nagyszemű) abszolúte hasonlít testvérére, csak az ízében lehet egy kicsit érezni az alga-ízt. mindenesetre izgalmas felfedezés volt!

(még több info a moszatokról)



elég vad párosítás, kicsit féltem is tőle, de nagyon finom. az alga tengerízével nagyon harmonizál a fehérbor, és a hagyma. valószínűleg nem fogom minden nap ezt enni, de ma nagyon ízlett!



hozzávalók:

1 doboz japán napon szárított tengeri kombu alga
40 dkg risotto rizs (ez most: arborio – scotti)
1 l zöldség-alaplé
1 vöröshagyma
1 dl száraz fehérbor
olívaolaj, vaj
parmezán

az algákat 20-30 percig hideg vízben áztattam.
A tűzhely egyik lángján felmelegítettem az alaplevet, a másikon pedig vaj és olívaolaj keverékén elkezdtem párolni az apróra vágott hagymát. kb. 10 perc múlva hozzáöntöttem a fehérbort, majd miután a rizs magába szívta, lassan, merőkanalanként elkezdtem hozzáadagolni az alaplevet. közben kevergettem, és adagoltam. ezt a műveletet kb. 8 perc múlva hozzáadtam a csíkokra vágott algákat, és még 8 percig folytattam az adagolást, kevergetést. akkor van kész, amikor a rizs még éppen al dente. egy darabka vajat, és reszelt parmezánt adtam hozzá.

nem hittem magamról, hogy egyszer bonbont fogok készíteni, nem vagyok túl édesszájú.. igaz, nem is magamnak csináltam..
eszembe jutott, hogy gourmandulánál láttam hasonlóakat, az ő második receptjét vettem alapul, csak egy kicsit átvariáltam az ízlésem, és az itthon található dolgok függvényében.



hozzávalók:

15 dkg aszalt szilva
15 dkg darált dió - fenyőmag - mogyoró
2 ek. áfonyalekvár
amaretto
kakaópor

a szilvákat 1/2 - 1 órára amarettóba áztattam (kb 3/4 decit használtam), közben a diót-fenyőmagot-mogyorót géppel felaprítottam. a szilvákat kiszedtem az amarettóból, és összedaráltam. összekevertem a diós keverékkel, hozzáadtam még áfonyalekvárt, az amarettót, jól összegyúrtam, golyókat formáztam belőlük, és kakaóporba hempergettem őket. aztán egy kicsinosított dobozba kerültek, és ma viszem anyukám szülinapjára.

ötlet: darált kekszet is lehet hozzákeverni, ha nincs elég diónk.

a tegnap esti filmnézés után, kb 3/4 2re igencsak megéheztem. néha eszem ilyentájt is, de mindenképp bűnnek tartom.. tegnap kibírtam evés nélkül, és az ilyenkor szokásos taktikámat választottam (ami kicsit perverz..): a másnapi menüt állítom össze, és főzöm meg magamban..
a krumplifánkot egy kedves ismerősömtől tanultam kb 5 éve (ő egyébként az egyik, aki nagyon erősen hatott rám gasztronómiai szempontból - a káli-medencében abban a faluban lakik, ahol nyaralni szoktam, és több élményt is köszönhetek neki, amiről majd mindenképpen fogok írni). és az az igazság, hogy azóta nem is készítettem, és el is felejtettem, hogyan kell csinálni - ezért nem jött össze, amit szerettem volna.. tehát ma krumplifánk helyett sült krumplipürét ettünk.. :) tapasztalat: legközelebb több lisztet kell belekevernem a krumplis-tojásos masszába. de nem adom fel, és a jó recept is fel fog kerülni hamarosan!

ezt a receptet pedig apukámtól tanultam, csak a zöldalma az, amivel még kiegészítettem.
amit eddig nem tudtam, hogy a párolt vöröskáposzta eredetileg hollandiából származik, csak ott sütőben sütik, és liszttel sűrítik a végén.

hozzávalók:

5 dkg vaj és olívaolaj
1 fej vöröskáposzta
2 fej lilahagyma
2 zöldalma
1 ek. nádcukor
6 ek. balzsamecet
só, bors
1 dl víz

a káposztát hosszában negyedekbe, majd vékony szeletekre vágtam, és besóztam, a lilahagymát pedig félkarikákra vágtam (hihetetlenül jó illata van a káposztának nyersen is!). a káposzta-mennyiség miatt wokot használtam. a vaj, és olívaolaj keverékén elkezdtem sütni a hagymát. kb 5 perc elteltével hozzáadtam a vékony cikkekre vágott almákat. a káposzta állt kb fél órát, utána forró vízzel leöblítettem, és a hagymás-almás keverékhez öntöttem. megsóztam, megborsoztam, hozzáadtam a cukrot, és a balzsamecetet, majd időnként megkeverve, és alufóliával lefedve kb 1 óráig pároltam. közben folyamatosan kóstoltam, és utóízesítettem, amivel kellett.

a hétvégi ebéd szintén az "abbólfőzökamiitthonvan" felkiáltással készült, egyedül a hámozott paradicsomért kellett csak kiszaladnom a boltba (ami elég vicces, mert normál esetben a hámozott paradicsom, és a durumtészta az, ami biztos, hogy van itthon..). kifejezetten jól esett ma főzni, csak a teremtés létezett. úgy éreztem magam, mint egy művész, aki teljesen átadja magát az alkotásnak. a mű viszont még a megnyitót is alig élte túl.. :)



hozzávalók:

16 db cannelloni (most de cecco volt itthon)

a töltelékhez:

olívaolaj
2 hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
15 dkg gomba
1 zellerszár
kb 20 henger fagyasztott spenót felengedve
1 konzerv hámozott paradicsom
só
bors
bazsalikom

a besamelhez:

2 dkg vaj
ugyanennyi olívaolaj
4-5 dkg liszt
1/2 l tej és tejszín
15 dkg reszelt sajt
reszelt szerecsendió



a hagymát kis kockákra, a fokhagymát apróra vágtam, és olívaolajon üvegesre pirítottam. hozzáadtam a szintén kis kockákra vágott gombát, és az ugyanakkorára vágott szárzellert. kb 3 perc múlva pedig a spenótot, és a felkockázott hámozott paradicsomokat a levével együtt. sóval, borssal, és bazsalikommal ízesítettem.

ezután még hagytam rotyogni, közben pedig megcsináltam a besamel-mártást: a vajat, és az olívaolajat egy lábosban melegíteni kezdtem, majd miután a vaj felolvadt, rászórtam a lisztet, és kézi habverővel folyamatosan keverve pirítottam egy kicsit. aztán szép fokozatosan elkezdtem adagolni a tejet, majd a tejszínt (sosem tudom pontosan, mennyit öntök rá, amikor eléri a tökéletes állagot, a folyós, és a nagyon sűrű között, abbahagyom a tej adagolását). utána hozzáadtam a reszelt sajtot, kevertem, amíg fel nem olvadt, majd a legvégén egy kis szerecsendiót reszeltem bele.

ezek után következett a cannelloni-töltés, ami, valljuk be, alapvetően pepecs munka. ma mégis annyira átadtam magam a főzésnek, hogy élvezettel kanalaztam, és tömködtem a zöldséges keveréket a tésztahengerekbe. sorbarendeztem a terracotta tálban, ráöntöttem a besalmelt, és előmelegített sütőben addig sütöttem, míg szép, barna foltokat nem láttam (feketéket meg az éhségtől.. :).

egy egyszerű, zöld salátát (ruccolát.. hmmm) képzelnék mellé, olívaolajjal, és balzsamecettel, meg jó sok frissen őrölt borssal.. de ma tényleg csak képzeltem.
viszont önmagában is nagyon finom lett, megéri "szeretettel főzni"..