a paradicsomot mindenhogy szeretem: magában, sülve, aszalva, szárítva, levesnek, szósznak, hosszúkásnak, picinek, pirosnak, zöldnek. egyféleképpen nem szeretem: íztelenül. és sajnos télen csak ritkán akadtam igazi paradicsom-ízű piros csodákra..




már nagyon várom a nyarat, hogy napon száríthassak paradicsomot.. ennél már csak azt várom jobban, hogy saját paradicsomot aszalhassak toscana-i házamban.. :) addig is beérem a magyar mediterrán mikroklímájú káli-medencével (és üveges, olajban eltett "pomodori secchi"-vel).

legegyszerűbb, ha eleve olajban eltett aszalt paradicsomot veszünk hozzá (vagy le a saját magunk által eltett befőttjeink közül a polcunkról). úgy, ahogy van, belezuttyintottam az aprítógépbe, bazsalikomleveleket tépkedtem rá, és pillanatok alatt krémmé daráltam.
persze nemcsak pirítóshoz használhatjuk fel, pikánsabbá teszi a paradicsomlevest, de tésztaszósznak is zseniális..

tovább tart megírni a postot, mint elkészíteni a salátát.. :)

a madársalátát megmostam, mentaleveleket tépkedtem rá, kis kockákra vágott körtét kevertem hozzá, rácsavartam egy fél citrom levét, megsóztam, majd olívaolajat lottyintottam hozzá.

miközben a tegnapi vacsorán ügyködtem, észre kellett vennem, hogy eléggé ki vagyok éhezve a "zöld"-re.. azon túl, hogy zöld garbóban indultam el itthonról, hazaérve csupa a pulcsim színével harmonizáló zöldséget pakoltam ki a kosaramból: brokkolit, madársalátát, körtét, zöld kaliforniai paprikát, mentát..

hozzávalók:
(4 adag)

1 fej brokkoli
25 dkg aprószemű gomba
1 zöld kaliforniai paprika
1 hagyma
fokhagyma
1 hámozott paradicsom konzerv
só
bors
oregano
kakukkfű

a sajtos besamelhez:

2 dkg vaj
ugyanennyi olívaolaj
4-5 dkg liszt
1/2 l tej
15 dkg reszelt sajt
reszelt szerecsendió



a zöldségeket megtisztítottam, megpucoltam; a brokkolit rózsáira szedtem, a gombákat félbe, a paprikát csíkokra vágtam. a felszeletelt hagymát és fokhagymát olívaolajon kicsit megpirítottam, aztán hozzáadtam a brokkolit, és a paprikát, majd kb 3-4 perc elteltével a gombát is. 5 perc múlva hozzáöntöttem a hámozott paraqdicsomot, megfűszereztem, és addig főztem, míg nagyjából el nem főtt a leve (az a jó, ha nem puhulnak meg teljesen a zöldségek).

ezek után megcsináltam a besamel-mártást: a vajat, és az olívaolajat egy lábosban melegíteni kezdtem, majd miután a vaj felolvadt, rászórtam a lisztet, és kézi habverővel folyamatosan keverve pirítottam egy kicsit. aztán szép fokozatosan elkezdtem adagolni a tejet (sosem tudom pontosan, mennyit öntök rá, amikor eléri a tökéletes állagot, a folyós, és a nagyon sűrű között, abbahagyom a tej adagolását). utána hozzáadtam a reszelt sajtot, kevertem, amíg fel nem olvadt, majd a legvégén egy kis szerecsendiót reszeltem bele.

4 ovális, egyszemélyes formába szétosztottam a zöldséges cuccot, rájuk öntöttem a besamelt, és addig hagytam őket a forró sütőben, míg tetejükön meg nem jelentek a barna boci-foltok..

rizzsel, és körtés madársalátával ettük.

medvehagyma mindenütt. az erdőben, a piacon, a weben, a gondolataimban, a sütőmben. sőt, még a szemközti kisboltban is, kb egy órája az eladónak ecseteltem a medvehagyma tulajdonságait, s hozzá fűződő recepteket. fantasztikus pestót, levest, salátát alkothatunk belőle, bár néha a legjobb a szendvicsünkbe rakni a leveleket. mivel egy jókora adag maradt múlt hétről, és igencsak a fonnyadós állapot felé közelgett, lepényt sütöttem belőle.



hozzávalók:

1/2 csomag medvehagyma
1 csomag leveles tészta (tante fanny)
2 dl tejszín
1/2 dl tej
2 tojás
10 dkg sajt
só, bors
szerecsendió

egy csatos tortaformát kibéleltem sütőpapírral, és a tésztát beleszabtam. alulra raktam a medvehagymaleveleket, és ráöntöttem a közben összekevert tejszínes-tejes-tojásos-reszelt sajtos-fűszeres keveréket. a kilógó tésztákat ráhajtogattam, majd előmelegített sütőben 25 percet sütöttem lefedve, és 3 percet fedő nélkül.

múlt héten egyik este a csiga caféban vacsoráztunk. hatalmas extázisba kerültem (mint általában, ha ott eszem) az elfogyasztott póréhagymaleves, és aszaltparadicsomos pirítós után.. pedig elég egyszerű ételek, mégis azt éreztem, az éttermek nagy része nyomába sem ér ezeknek az őszinte fogásoknak..

a tulajdonos egy ír pasi, oran, aki szívvel-lélekkel vezeti a kocsma-éttermet, és tálalja elénk saját receptjei alapján készült ételeit (ő maga már nem, vagy csak ritkán sündörög a konyhában). érződik a menü összeállításán, és az ízeken is, hogy földön túli misztikus érzéke van az arányokhoz, és hozzávalókhoz.

aki gyakran főz, tudja, milyen elrontani egy ebédet, mert éppen rossz passzban vagyunk, s milyen a legegyszerűbb hozzávalókból pazar és kívánatos vacsorát alkotni, mert legszivesebben magunkhoz ölelnénk a világot, annyira csordultig vagyunk energiával. ezen a helyen eddig még mindig az utóbbi érzés kerített hatalmába, mikor megkóstoltam a választott ételt (pedig elég régóta látogatom..).

a miliő leginkább egy kocsmává kitágított nappali hatását kelti, az aktuális kiállítás festményeivel, vagy fotóival, hazaviszem-kelimekkel a falon, növény-dzsungellel az ablakokban, mélyedésekben, kézzel készített lámpaburákkal a plafonon.

ajánlom a csiga cafét mindenkinek, aki többre tartja az őszinte dolgokat, mint a kívül mázas lufi-"értékeket".

a levest ma megfőztem, az aszalt paradicsomos pirítóst pedig még a héten kikísérletezem!

nem tudom, oran hogy készíti, de én valahogy így:

hozzávalók:

1 hatalmas, vagy 2 póréhagyma
1 nagyobb krumpli
olívaolaj
vaj
só
fehérbors

reszelt sajt
pirított kenyérdarabok
esetleg tejszín



a póréhagyma külső héját leszedtem, megmostam, majd karikákra vágtam. olívaolaj és vaj keverékén kb 5 percig pirítottam, majd hozzáadtam a megpucolt, kockákra vágott krumplit. felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, fűszereztem, és fedő alatt, kis lángon addig főztem, míg meg nem puhultak a zöldségek. botmixerrel pürésítettem.
reszelt sajttal, és pirított kenyérkockákkal ettem, a tejszínt most nem kívántam hozzá, de nem is hiányzik belőle.