múlt héten egyik este a csiga caféban vacsoráztunk. hatalmas extázisba kerültem (mint általában, ha ott eszem) az elfogyasztott póréhagymaleves, és aszaltparadicsomos pirítós után.. pedig elég egyszerű ételek, mégis azt éreztem, az éttermek nagy része nyomába sem ér ezeknek az őszinte fogásoknak..

a tulajdonos egy ír pasi, oran, aki szívvel-lélekkel vezeti a kocsma-éttermet, és tálalja elénk saját receptjei alapján készült ételeit (ő maga már nem, vagy csak ritkán sündörög a konyhában). érződik a menü összeállításán, és az ízeken is, hogy földön túli misztikus érzéke van az arányokhoz, és hozzávalókhoz.

aki gyakran főz, tudja, milyen elrontani egy ebédet, mert éppen rossz passzban vagyunk, s milyen a legegyszerűbb hozzávalókból pazar és kívánatos vacsorát alkotni, mert legszivesebben magunkhoz ölelnénk a világot, annyira csordultig vagyunk energiával. ezen a helyen eddig még mindig az utóbbi érzés kerített hatalmába, mikor megkóstoltam a választott ételt (pedig elég régóta látogatom..).

a miliő leginkább egy kocsmává kitágított nappali hatását kelti, az aktuális kiállítás festményeivel, vagy fotóival, hazaviszem-kelimekkel a falon, növény-dzsungellel az ablakokban, mélyedésekben, kézzel készített lámpaburákkal a plafonon.

ajánlom a csiga cafét mindenkinek, aki többre tartja az őszinte dolgokat, mint a kívül mázas lufi-"értékeket".

a levest ma megfőztem, az aszalt paradicsomos pirítóst pedig még a héten kikísérletezem!

nem tudom, oran hogy készíti, de én valahogy így:

hozzávalók:

1 hatalmas, vagy 2 póréhagyma
1 nagyobb krumpli
olívaolaj
vaj
só
fehérbors

reszelt sajt
pirított kenyérdarabok
esetleg tejszín



a póréhagyma külső héját leszedtem, megmostam, majd karikákra vágtam. olívaolaj és vaj keverékén kb 5 percig pirítottam, majd hozzáadtam a megpucolt, kockákra vágott krumplit. felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, fűszereztem, és fedő alatt, kis lángon addig főztem, míg meg nem puhultak a zöldségek. botmixerrel pürésítettem.
reszelt sajttal, és pirított kenyérkockákkal ettem, a tejszínt most nem kívántam hozzá, de nem is hiányzik belőle.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.