nekem úgy tűnik, hogy ez is azon ételek közé tartozik, amikről azt gondoljuk, túl különlegesek, hogy otthon elkészítsük, vagy bevegyük a már bevált receptek közé. pedig egy nagyon egyszerű levesről van szó. mi másról is lenne, hiszen a római legionáriusok csak nem hordtak maguknál mindenféle extra hozzávalót..



hozzávalók:

10 dkg szikkadt kenyérbél
20 dkg mandula
1 gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál sherryecet (én most ebben a levesben is kipróbáltam a chili&vanilia által közzétett verjus-t)
olívaolaj
víz

a kenyérbelet összetépkedtem, és egy tálba raktam. meglocsoltam 1 dl vízzel, és 2-3 ek ecettel, majd fél óráig állni hagytam. utána hozzáöntöttem 1 dl olívaolajat, 20 dkg szeletelt mandulát, 1 dl vizet, és egy kiskanál sót. lefedve a hűtőbe raktam, és 1-2 óra elteltével (ez lehet 12 is) összeturmixoltam, és vízzel higítottam, amíg leveses állagú nem lett. felhasználásig hűtőben kell tartani.

kicsit késve bár, de töretlen kedvvel postolom a g-asztro téma következő fejezetét.

január 21. és február 18. között a nap a zodiákus tizenegyedik jegyén, a vízöntőn halad keresztül.

a bakban létrejött szabályok, elvek, és mértékek által meghatározott normából a vízöntő tesz egy lépést kifelé. újra az egyén kerül előtérbe, de nem önmagáért, inkább szolgálni akarja a nagy egészet.
ez az a jegy, mely megdönti a régi értékeket, hogy újakkal helyettesítse, amely lebontja az osztálykülönbségeket, hogy egyenrangúságot teremtsen úr és szolga, férfi és nő, fekete és fehér között.
ezenkívül arra is törekszik, hogy egyre közelebb kerüljön az elképzeléseiben élő jobb, igazságosabb világhoz.

növényei többek között a mandula, bodza, kivi, rozmaring, kakukkfű, kenyérfa gyümölcs.

e hozzávalókból a következő menü állt össze a fejemben, és apránként fog a konyhámban:

ajo blanco – andalúz fehér gazpacho
palancsitatésztában sült bodzafejek (ezt kicsit később prezentálnám.. :)
kakukkfüves citrom sorbet

(felhasználtam saját tanulmányaimat, valamint brigitte hamann: a tizenkét archetípus, és hajo banzhaf - anna haebler: kulcsszavak az asztrológiához c. könyveket.)

mára sikerült megtalálnom az ideális pizzatésztát, és megéreznem azt, hogy melyik az a másodperc, amikor ki kell vennem a forró sütőből (sajnos nem kemencéből!). és ez a vasárnap is hozzájárult a tökéletes megalkotásához, nyárimádóként energiával töltött fel a napsütés, az illatok, a földből félig kibújt tulipánok, és az, hogy egy szál napszemüvegben, napraforgóként a sárga istenség felé fordítva arcomat sétálhattam a boltba a hozzávalókért.

hozzávalók:

a pizzatésztához:

50 dkg liszt (1/3 rétesliszt, 2/3 finomliszt)
1 csomag szárított élesztő
kb 3 dl meleg víz
só
1 csipet cukor

kevés olívaolaj

a feltéthez:

1 konzerv hámozott paradicsom
olívaolaj
só, bors
friss rozmaring
kecskesajt



egy nagy tálban összekevertem a lisztet, a szárított élesztőt, a sót, és a cukrot. a közepére mélyedést csináltam, és oda kezdtem el adagolni a vizet, miközben másik kezemmel folyamatosan kevertem a lisztes keverékhez. összegyúrtam a tésztát, és még egy pár percig dagasztottam.bekentem olívaolajjal, és konyharuhával letakarva addig kelesztettem, míg duplájára nem nőtt. utána átgyúrtam, négyfelé osztottam, és még kelesztettem kb 20 percet.

a hámozott paradicsomot összeturmixoltam, és a fűszerekkel , valamint egy löttyintés olívaolajjal ízesítettem.

a tésztagolyókat a lehető legvékonyabbra alakítottam úgy, hogy elkezdtem tenyerem, és ujjaim közé szorítva lapogatni, folyamatosan balra haladva. a tészta súlyától nyúlik szét olyan jól. sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam, megkentem a szósszal, és kecskesajt darabokat szórtam szét a tetején.

előmelegített sütőben kb 13-14 perc alatt sül meg, kellően ropogósra.

egy vegetáriánus életében a köret sokszor maga a körítendő étel. ha pl "húsos" vendégeket várok, úgy állítom össze a menüt, hogy a húsétel mellé két köretet, és egy salátát csinálok, és akkor mindenki jól jár. ők is, meg én is, hiszen az egyik garnírungot kinevezem főételnek, a másik lehet a körítés.

miután megjelent a vkf új témája, nagyon nekilódult a fantáziám, rengeteg étel jutott eszembe (plusz a blogom tele van ilyenirányú lehetőségekkel). végül azt a fokhagymás felfújtat választottam, melynek receptjét a "napsütötte toszkána" c. könyvben olvastam. slusszpoénként pedig csináltam hozzá egy salátát is, amely szintén körítés kategória.. melyik köríti melyiket? :)

hozzávalók:
(4 tálkához)

1 fej fokhagyma
1 doboz tejszín
4 tojás sárgája
só
fehérbors
szerecsendió
vaj



egy nagy fej fokhagymát gerezdjeire szedtem, és hámozás nélkül 5 percre forrásban lévő vízbe tettem. kihűtöttem, könnyedén leszedtem a héjukat, villával összetörtem őket, és összekevertem a tejszínnel. egy serpenyőben felmelegítettem (nem szebed felforralni!), sóval, fehérborssal, és szerecsendióval ízesítettem. miután levettem a tűzről hozzákevertem 4 tojás sárgáját (egy kicsit soknak tűnik; legközelebb kevesebbel próbálom), és vajjal kikent soufflés tálkákba öntöttem a keveréket. előmelegített sütőben, vízfürdőben pontosan 20 percig sütöttem.

a salátához madársalátát raktam egy tálba, cikkekre vágott paradicsomot, és kecskesajtot adtam hozzá, olívaolajjal, sóval, és frissen tört borssal ízesítettem.

amikor olvastam a vkf legújabb kiírását, két ellentétes érzés tört rám: egyrészt örültem, mert ez a téma kicsit a vegetáriánusoké, másrészt elszomorodtam, mert eszembe jutottak a témához kapcsolódó negatív emlékeim.

számtalanszor kerültem már olyan helyzetbe, hogy az étlapról csak a köretek közül tudtam választani.. ami akkor nem probléma, ha szerepel köztük a fokhagymás párolt paraj, a sült gomba, vagy a grillezett zöldség. de sajnos nem egyszer fordult elő, hogy el kellett hagynom egy-egy éttermet, mert kábé sült krumplit ehettem volna ecetes uborkával.. és az igazat megvallva ez a helyzet megalázó.. hál'istennek azért látok némi reményt!

írás közben folyamatosan a szóismétlés problémájába ütköztem. látszik, hogy húsevő nemzet vagyunk.. a köret egyetlen szinonímája a "garnírung"..

épp lénárd sándor: "a római konyha" c. könyvét lapozgattam, s gianna nannini énekét hallgattam, mikor megérintett a pillanat; e két kapcsolódás olaszországhoz tökéletes alapot szolgáltatott a supplí al telefono elkészítéséhez.

a rizsgolyókat szinte akármivel megtölthetjük (húsevők például csirkemájas-hagymás-paradicsomos raguval - ez a "supplí al ragú", s ha ebbe még sajtot is teszünk, akkor az már "supplí come dio comanda" - ahogy az isten rendeli).
az én két kedvencem az olajbogyóval, és/vagy a mozzarellával töltött supplí, mely utóbbi névadásához egy anekdota is kapcsolódik, miszerint egy ismeretlen költő az olvadt sajt szálait a telefonzsinórhoz hasonlította, s ez a név azóta ráragadt erre az előételre.

hozzávalók:
(7 nagyobb golyóhoz)

1 csésze rizs (arborio)
2 csésze víz
1 tojás (én most csak a sárgáját kevertem hozzá)
parmezán
mozzarella
zsemlemorzsa

megfőztem a rizst, majd hagytam kihűlni. utána belekevertem egy tojássárgáját, egy kis parmezánt, majd tenyeremben szétlapítottam egy adagot, egy mozzarella-kockát raktam a közepébe, és golyót formáltam belőle. zsemlemorzsába forgattam. ugyanígy megformáztam a többit, és forró olajban aranybarnára sütöttem őket.
(l.s. szerint még forrón keverjük bele a tojást, és a parmezánt a rizsbe, s utána hűtsük ki.)

ha nincs szívünk kidobni a maradék risotto-t, megenni pedig ugye nem esszük másnaposan, akkor ez egy remek felhasználási lehetőség. csak belekeverjük a tojás(sárgájá)t, a parmezánt, gyurmázunk egy kicsit, kisütjük, és kész!