napok óta azon elmélkedtem, hogy milyen nem szokványos zöldségekből-gyümölcsökből lehetne fagyit készíteni. az egészen elvadult ötletek között (paradicsomfagyi, uborkafagyi stb) aztán felvillant az avokádófagyi gondolata. úgy éreztem, hogy magában nem állná meg a helyét (most már tudom, hogy dehogyisnem!), ezért elkezdtem agyalni azon, hogy mivel bolondítsam meg. komplementerben gondolkodtam, ízben és színben. epret szerettem volna belerakni, de azt nem kaptam. vettem viszont málnát, és egyátalán nem bántam meg!

hozzávalók:
(2 adag)

1 avokádó
100 ml szójatejszín (yofu)
1-2 csavarintásnyi citromlé
méz (nekem 3 tk elég volt)
- emiatt ugyan nem teljesen vegán, de ha nádcukrot rakunk bele, az lesz
néhány szem málna



az avokádót meghámoztam, kiszedtem a magját (amit nem tudom hanyadjára rakok félre, mivel avokádónövényt szeretnék nevelni, de még sosem sikerült. ha valakinek van épkézláb ötlete, ossza meg velem!), és nagyobb darabokra vágtam. robotgéppel pürésítettem, citromlével és mézzel ízesítettem, majd óvatosan hozzákevertem a szójatejszín felvert habját. két kis műanyag formába tettem, belenyomkodtam a málnákat, és beraktam a mélyhűtőbe. tálalás előtt szüksége van egy kis felmelegedésre. ha egy kicsit meleg vízbe állítjuk, könnyen kijön a formából.



plusz izgalmat adott az a tény, hogy nem volt teljesen érett az avokádó, de mivel nem bírtam magammal, így is nekifogtam. így a robotgép icipici darabokra szelte a pépesítés helyett, viszont nagyon izgalmas, ahogy teljesen más textúrája lett a fagyinak. ki fogom próbálni érett avokádóval is, sőt, nem álltam le a kísérletezéssel! :)

sajtot általában "női módon", csomagolás alapján veszek. aztán, ha bejön, mehet a repertoárba. ha emlékszem, mi volt.. most is ez a történet, fogalmam sincs, milyen camembert volt. úgyhogy mindenki érje be azzal, hogy egy közepesen érett, közepesen folyós sajttal dolgoztam. az egyik változat paradicsomos-bazsalikomos, a másik málnalekváros-chilis lett.

hozzávalók:
(6 kosárka)

1 cs tante fanny leveles tészta
15 dkg camembert

néhány szem koktélparadicsom félbevágva (egy kosárkába 3 fél jutott)
bazsalikomlevelek

málnalekvár (nagyon finom vn itthon, olyan, mintha aszalt lekvár lenne)
1 chili



a tésztát 6 részre vágtam, majd a soufflés tálkákat kibéleltem sütőpapírral, és belenyomkodtam a kb négyzeteket. sajdarabokat és paradicsomot ültettem néhányba, a maradékba pedig sajtot, és kis lekvárpöttyöket, amikre icipici chili-darabokat szórtam (nem nagy egy kosárka, nem kell agyon chilizni). 180 °-on kb 15-20 percig sütöttem őket, majd a paradicsomos szekcióra a végén friss bazsalikomlevelet téptem.

szeretem a zsályát, húsevő koromban imádtam a húst ezzel a fűszernövénnyel sütni. ezen kívül jó a torok megbetegedéseire, és női bajokra. valamint - és ezzel a véleményemmel egyelőre egyedül vagyok -, engem a görög retsina bor íze is a zsályára emlékeztet. a bazsalikomos pesto mellett csak a fantáziánk szab határt annak, hogy miből készítünk pestot; petrezselyemből és dióból, rukolából és mandulából, medvehagymából és mogyoróból, vagy akár zsályából és kesudióból. mivel csak itthon lévő alapanyagokból dolgoztam lenge itthoni tunikában, ez utóbbi helyett diót használtam.

hozzávalók:

1 csokor zsálya
1 kis marék dió
1 gerezd fokhagyma (ízlés és hangulat kérdése)
1 jó nagy löttyintésnyi olívaolaj
só
fehér bors



a hozzávalókat összetörhetjük mozsárban, vagy ahogy ma reggel én is, robotgéppel kívánt állagúra pépesíthetjük.

hét elején nagyimnál voltam, és többek között hoztam ribizlit, málnát, és meggyet. azon túl, hogy mindhármat imádom magában is, szerettem volna valamit alkotni belőlük.
mivel ebben a melegben nem fogom bekapcsolni a sütőt, másrészt nem is nagyon szeretek süteményt sütni, a döntés nem volt nehéz, hogy fagyi legyen a mű. tovább segítette munkámat, hogy nincsen fagyigépem, és nem rajongok a tojásért. így született meg a joghurtos fagyi gondolata, amit elég hamar a tettek követtek.

hozzávalók:

2 3 dl-es pohár ribizli, meggy, és málna
3 dl natúr joghurt
3 marék dió
3 ek méz



a gyümölcsöket megmostam, a meggyet kimagoztam, a ribizliszemeket pedig leválasztottam a szárukról. leturmixoltam, hozzáadtam a joghurtot, a darabosra-rusztikusra darált diót, és a mézet, összekevertem, és egy műanyag tartóban lefedve beraktam a mélyhűtőbe. megvártam, míg megfagyott, és most - vigyázva, nehogy leegyem a klaviatúrát - sűrű "mmmmhhh"-t hallatva ezt eszem.

a turmixolás után szűrőn át lehet paszírozni, de nekem ehhez most nem volt kedvem.

szerdán a ház ura legénybúcsúra volt hivatalos, én pedig otthont adtam egy csajok körében ünnepelt születésnapnak.
a vacsora természetesen az én "feladatom" volt, és ebből az alkalomból egy már régóta vágyott indiai ételt főztem. egyszerűsítettem a dolgon, eleve őrölt fűszereket használtam, és egy edényt. nem is volt semmi probléma, a holnapi balatoni fürdőruhában flangálás ellenére repetáztak is..

hozzávalók:
(amilyen zöldség eszünkbe jut, vagy ami szembejön a piacon)

3 kis fej hagyma félkarikára vágva
2 újhagyma karikára vágva
3-4 gerezd fokhagyma szeletelve
1 zukkini negyedelve, és szeletelve
1 nagy sárgarépa karikára vágva
1 kaliforniai paprika csíkokra vágva
2-3 paradicsom cikkekre vágva
1 üveg csicseriborsó
1 zacskó tofu kockára vágva
1 zacskó kesudió
400 g kókusztej
olaj (ez most szezámolaj volt)
só

fűszerek:
(ez tulajdonképpen abszolút ízlés szerint, de irányadónak)

1 csapott tk őrölt koriander
1 tk csípős madras curry
1 csapott tk garam masala
1/2 tk őrölt fahéj
1 csapott tk kurkuma
1 tk római kömény
1 tk édeskömény



olajon elkezdtem megpirítani a hagymákat, és a fokhagymát, majd kb 2percenként követte őket a répa, a zukkini, a kaliforniai paprika, és a paradicsom. kevergetve pirítottam őket, és sóztam, fűszereztem. lejjebb vettem a lángot, és félig megpároltam őket, majd hozzáadtam a lecsepegtetett csicseriborsót, a tofut, és a kókusztejet. tovább pároltam, és ellenőriztem az ízeket. raktam hozzá egy kk nádcukrot is, plusz még olyan fűszereket, amiknek hiányát, vagy erőtlenségét éreztem. a végén egyk is dilemmázás után a szószhoz kevertem a száraz serpenyőben pirított kesudiót, és nem a közben elkészült rizshez.