az üveggolyók adéle-tól gurultak hozzám.
teljesen elengedtem magam, és ez lett belőle..



anna
álom, áldás
bazsalikom, bátor, beavatás
ceruza, cimbalom
család,
délutáni fény, dal
Dz -
dzsungel
elementáris erő
élet, ének
fény
st germain
gyu
honnan? heves
ima
ítélet
jámbor
kedves, kies, klimt
lépesméz, láp
Ly -
másik, mereng
nap
nyugalom
olvas
ódon
öröm
őriz
péntek, pipacs
qualcosa
reneszánsz, repdes
sás, sámán
szeretet, szerelem
tulipán, teremt
tyukodi pajtás
undor
út, úszik
üveggömb
űr
válasz
weöres sándor
X -
Y -
zene
zsálya

gourmandula, pranté, nézzetek a golyók mélyére, ha van kedvetek!

tegnap anyukám és németországban élő pótnagynéném jöttek látogatóba. mindenféle ötletek keringtek a fejemben, hogy mit is főzhetnék, végül leültem egy vegetáriánus szakácskönnyvel a kezemben, hogy megszálljon az ihlet. a szemem megakadt egy olyan recepten, amit eddig észre sem vettem, az almás rakott krumplin. eddig biztos túl egyszerűnek tartottam, viszont most megszólított, és megláttam benne a lehetőséget. tulajdonképpen ez az étel valahol megtestesíti egyik alapelvemet, miszerint egyszerű, minőségi alapanyagokból szeretek főzni, nem túlbonyolítva, szívvel-lélekkel. valamint szeretem, ha ezek mellett van benne egy kis csavar, amit most a zöldalma, és a zeller (az eredeti recept nem írja, de így vált kerekké a történet) jelenített meg.

hozzávalók:
(4 személy)

3 nagyobb krumpli
1 zeller
2 zöldalma
1 vöröshagyma
2 dl tejszín
10-15 dkg sajt
vaj
só
fehérbors
szerecsendió

a sütőt előmelegítettem 180°-ra. a krumplit, a zellert, és az almát meghámoztam, a zöldségeket vékony karikákra vágtam, az almát pedig négyfelé daraboltam, kimagoztam, majd vékony szeletekre vágtam. a hagymát megpucoltam, és félkarikákra szeleteltem. egy tűzálló tálat kivajaztam, majd rétegezve leraktam a hozzávalókat ebben a sorrendben: krumpli - zeller - alma - krumpli - maradék zeller - alma - hagyma - krumpli. a krumplis sorsokat mindig sóztam, és borsoztam. a tetejére reszelt sajtot szórtam, és meglocsoltam a tejszínnel. alufóliával lefedve sütöttem kb 30-35 percig, majd nélküle addig, míg meg nem pirult a teteje.
citromos-bazsalikomos paradicsomsalátát csináltam hozzá.

ez tulajdonképpen egy ötlet, hogy mivel lehet még feldobni a grillezést. hétvégén - ki gondolta volna - épp erre készültünk, mikor egyik hugom agyából kipattant, hogy grillezzünk sárgabarackot, az enyémből pedig, hogy az milyen isteni lesz kecskesajttal.

a sárgabarack a hő hatására kicsit veszít az édességéből, ezt mézzel pótolhatják az édesszájúak, nekem isteni volt így is.

egy éve jutottam el odáig, hogy gyerekkorom óta tartó szenvedélyemnek formát adjak, s órákat töltsek a társaságában. nagyon sokat adott ez az idő, a receptek kitalálása, megfőzése, fotózása, és az írás. és külön nagy öröm, hogy így megismertem azokat, akikkel egy a mániánk.





nem is szaporítom a szót tovább, csak szerettem volna méltón megünnepelni a vegasztrománia első születésnapját!

úgy látszik, az alkotóelemek láncba fűzik ételeimet; a cikóriát egy következő ötletem megvalósításához vettem, viszont a maradék málnával - amit nem használtam fel az avokádófagyihoz, vagy nem áznak éppen almaecetben dulmina ötlete nyomán - kezdenem kellett valamit, mielőtt a muslicák martalékává válik. megint átengedtem magam a kreatív szellemeknek, dolgozzanak helyettem ők, és irányítsák kezemet. ez így is történt, én tulajdonképpen csak lejegyzem a történéseket.. :)

hozzávalók:
(1 adaghoz)

1 fej cikória
annyi szem málna, ahány levelet lebontottunk a törzsről
feleennyi szem bors (akár mindegyik más színű)
olívaolaj
málnaecet (nekem ez most készül, úgyhogy most kimaradt)




levelekre bontottam a cikóriát, s jól megmostam őket. egy tányérra rendeztem, majd mindegyikbe raktam egy szem málnát, és minden második málnába egy-egy egész borsot helyeztem. meglocsoltam olívaolajjal, és kész!