most derült ki számomra, hogy a karalábé angolul kohlrabi, ami meglehetősen fur, és vicces név - legalábbis számomra.

huh. ez az étel is már nagyon rég várt a megvalósításra, és hála zsuzsa vkf-kiírása által megadott utolsó löketnek, végre elkészült! egyszer csináltam hasonlót még húsevő koromban, akkor tejszínes csirke volt az alap, és arra került a krumplipaplan (hm, ez elég jó szó). aztán tavaly rátaláltam a shepherd's pie vegetáriánus változatának nevére, és annyira tetszett - a recept is vonzott nyilván -, hogy felvettem a listára. a vörösbor és a worcestershire szósz által fűszerezett (emiatt a "pikáns" jelzőt is megérdemelné) zöldségek önmagukban, raguként is nagyon finomak, de krumplipürével lefedve, és mindez megsütve.. háát az már a "mennyei" kategória!

alapvetően zöldbabbal szerettem volna elkészíteni, de zöld színű, vékony zöldbabot semmilyen formában nem találtam. viszont megakadt a szemem a kelbimbón (végülis az is zöld :) ), így az lett a répa, és a fehérrépa mellett a harmadik komponens.

hozzávalók:
(4 adag)

2 közepes lilahagyma
1-2 gerezd fokhagyma
2 sárgarépa
1 fehérrépa
350 g kelbimbó (most fagyasztott)
1 1/2 dl száraz vörösbor - most egy nagyon finom bordeaux-i bort használtam, amit egy francia barátom hozott
1 ek worcestershire szósz
1 konzerv hámozott paradicsom
só, bors
1 tk friss rozmaring apróra vágva
olaj

1 kg krumpli
vaj
kis tejföl
só

a krumplit meghámoztam, kockákra vágtam, átmostam, és sós vízben megfőztem. vajjal és egy kis tejföllel összetörtem, és félretettem.
a sütőt előmelegítettem 190°C-ra (gázsütőn 5ös fokozat).
míg a krumpli főtt, az apróra vágott lilahagymát és fokhagymát egy kevés olajon 1-2 percig pirítottam. utána hozzáadram a megpucolt, karikára vágott sárgarépát, és a a kis kockákra vágott fehérrépát. 2-3 percig sütöttem a hagymával együtt. sóztam, borsoztam. ezután hozzáadtam a kelbimbót, 1-2 percig főztem, majd hozzáöntöttem a hámozott paradicsomot, a vörösbort, és a worcestershire szószt, valamint rozmaringgal fűszereztem (ha szükséges, itt érdemes még sózni). letakarva 20 percig pároltam, majd a fedőt levéve, kevergetve, nagy lángon még néhány percig főztem, hogy még jobban besűrűsödjön. 4 kerámia sütőtálba öntöttem a ragut (lehet egy nagyobba is), majd mindegyik tetejére villával ráügyeskedtem a krumplipürét, és elsimítottam.
a sütőt felvettem 6-os fokozatra, és 20-25 percig sütöttem őket, míg a tetejük aranybarna nem lett. a maradék bordeaux-i bort ittam hozzá..

celeriac tartlet with apple chutney.

megizzadtam, mire félmagyar nevet adtam ennek a kreációnak.. nekem ennél jobbat nem sikerült kitalálnom. nem akartam mrs. jones nyomdokaiba lépni a mini jelzővel, valamint a -ka, -ke, -cska, -cske végződéseket is szerettem volna kikerülni. akinek van jobb ötlete, ne kíméljen!

nemrég vettem néhány kis formát, és már nagyon szerettem volna őket kipróbálni, felavatni. csak a megfelelő receptre vártam, amely ma összeállt a fejemben. a zelleres tartlet ötlete la tartine gourmande oldal írójától, beától származik, de kicsit átformáltam. almát pedig mindenképpen szerettem volna a zellerhez kísérőnek, és akkor ugrott be a chutney lehetősége. már túl vagyok a kóstoláson, és meg kell mondanom, nélküle nem lenne az igazi.

hozzávalók:
(6 tartlethez)

200 g liszt
100 g vaj (szobahőmérsékletű)
só
kis víz

1 nagyobb zeller (kb 300-350 g)
1 fej hagyma
100 g krémsajt
200 ml tejszín
1 tojás
só, bors
olaj

2 nagy alma
1-2 gerezd fokhagyma
2 ek balzsamecet
4-5 ek nádcukor (ízlés szerint)
gyömbér
fahéj
1-2 chilipaprika

a tésztához a lisztet és a sót egy tálba szórtam, rádobtam a felkockázott vajat, majd elkezdtem elmorzsolni őket egymással. apránként egy kis vizet adagoltam hozzá, és összegyúrtam. akkor jó, ha elválik az edény falától, és a kéztől. folpakkal letakarva 1 órára a hűtőbe tettem.
az almákat meghámoztam, és robotgéppel pürésítettem a fokhagyma és a chili társaságában. egy serpenyőbe öntöttem a balzsamecetet, és 1-2 percig karamellizáltam rajta a nádcukrot. megfűszereztem, majd ráöntöttem az almapürét, és néhány percig főztem. nincs szép színe az alma-chutneynak, ezért esetleg lehet társítani olyan piros színű gyümölccsel, ami kicsit befesti. az íze viszont remekül harmonizál a tartlettel.
a hagymát vékonyan felszeleteltem, a meghámozott zellert pedig lereszeltem. egy kevés olajon 1-2 percig pirítottam a hagymát, majd hozzáadtam a zellert, és további 3-4 percigpároltam együtt. közben sóztam, borsoztam, majd hagytam kihűlni.
egy tálban a kihűlt zellert összekevertem a krémsajttal, a tejszínnel és a tojással. ha még szükséges, ekkor lehet fűszerezni.
a hűtőből kivett tésztát 6 gombócra osztottam, majd kis körökké lapítgattam őket. a tésztaköröket a kivajazott formákba raktam, beleöntöttem a tölteléket, és előmelegített sütőben, 6-os fokozaton 20-25 percig sütöttem.

ez a hetem a cékla és az édesburgonya bűvöletében telik. egy csomó ötletem támadt felhasználásukat illetően, amit szándékozom szép sorban elkészíteni, és közkinccsé tenni. első megvalósított álmom a céklafasírt. az ihletet az adta, hogy bekúszott agyamba a reszelt cékla látványa, és darált húsra emlékeztetett (nem először asszociálok a cékláról a marhahúsra..). ez nem perverzió, nem a hús utáni elfojtott vágyaimat élem ki a céklán. inkább a kreatív vágyaimnak engedek teret.

nem bírok betelni a cékla színével! újra meg újra rácsodálkozom, hogy hogyan létezhet ilyen csodálatos szín egy zöldség belsejében. az íze viszont megosztja az emberiséget. aki még nem kóstolta nyersen, vagy sütőben sütve, az szabaduljon meg prekoncepcóitól! aki csak szeletelt, ecetes céklát evett eddig, legalább egyszer adjon esélyt a cékla igazi ízének! de ne a céklafasírttal kezdje, markáns, tömény céklasága elriaszthatja a bátor próbálkozót. ez az étel a haladóké! :)
 

hozzávalók:
(15 céklafasírthoz)

250 g cékla (1 közepes fej)
250 g édesburgonya (kb egy nagy édesburgonya fele)
2 gerezd fokhagyma
1 zsemle nagyságú házi kenyér vízbe áztatva
1 tojás
liszt (teljes kiőrlésű rozsliszt)
kukoricadara
só, bors
egy lehelletnyi toszkán fűszerkeverék
zsemlemorzsa

olaj a sütéshez




meghámoztam és a legkisebb lyukon lereszeltem a céklát, az édesburgonyát és a fokhagymát. szép, popeye-alkarunk lesz tőle :).
sokan kesztyűt húznak, mikor céklával dolgoznak. én nem tettem, így sokkal jobban érzem, hogy mit csinálok, és meleg, szappanos vízzel simán lejön.
hozzáadtam a kicsavart kenyeret, a tojást, megfűszereztem, és kukoricadarával, ill. rozsliszttel beállítottam a számomra megfelelő állagot. ez ízlés kérdése, ha lágyra szeretnénk, elég néhány kanál, ha kicsit masszívabbra, akkor többet rakjunk bele. összegyúrtam, majd kis pacsnikat formáztam belőle, meghempergettem zsemlemorzsában. bő, forró olajban kisütöttem a fasírtokat, és papírtörlőn lecsepegtettem.

 

bejött a képbe egy harmadik főzési formám az eddigi kettő mellé (1. a gasztroművészet jegyében előre megkomponált, és kidolgozott alkotás 2. gyors étel pepecs nélkül). leginkább az első csoportba sorolható, de túlmutat azon, ez maga az alkotás. gasztro-jelző nélkül. az már csak egy baromi nagy mázli volt (úúú de még mekkora!), hogy a végére úgy rákattantam, hogy megettem az egészet, és hihetetlenül nagy gasztronómiai élményt nyújtott. de ez a kezdeti hozzáállásom alapján olyan, mintha megettem volna a festményemet. mert én csak alkotni akartam. enni nem.

mostanában amúgy is törekszem e fantasztikus konstelláció elérésére, mikor mind a három főzési szokásom együtt áll, egyszerre valósul meg. élvezem, kitölti napjaimat. éjszaka, vagy a villamoson megálmodom, kitalálom, elemzem, összerakom, aztán szabad időkben megfőzöm, lefotózom, megírom.

délelőtt két kép jelent meg a fejemben, és úgy indultam el a zöldségeshez. színeket és formákat láttam magam előtt, és kezdetben csak a képet, a fotót szerettem volna létrehozni. az étel maga nem izgatott. aztán elkezdtem nyersen rágcsálni a hozzávalókat, a cékla valami mennyei volt! de a csúcspont az volt, mikor megéreztem a sütőben sülő, karamellizálódó zöldségek illatát.. és miután lefotóztam, bevágtam egy kis joghurttal, kéksajttal. gasztrorgazmus (csak hogy magamat idézzem :). a köbön!
 

hozzávalók:

édeskrumpli
sárgarépa
cékla
1 fej fokhagyma
nagyszemű só
fehérbors- és rózsabors-szemek
olaj

illik hozzá:
joghurt
kéksajt




a zöldségeket meghámoztam, és nagyobb darabokra vágtam. egy kerámiatálba sütőpapírt tettem, majd rászórtam a zöldségket, és meghámozatlanul a fokhagymát. meglocsoltam egy kis olajjal, és alufóliával lefedve 25 percig, anélkül pedig további 20 percig sütöttem nagy fokozaton. miután kivettem a sütőből, megsóztam, és egész borsokat hajigáltam rá.