ez is egy olyan recept, amelyet sokáig érlelgettem magamban. nem tudok már pontosan visszaemlékezni a fázisokra, de az alapgondolat az volt, hogy rozmaringnyársat szerettem volna használni. aztán szép sorban bekúszott fejembe egy-egy ötlet, és ez lett belőle. ha signorina primavera nem kéreti magát, és lassan tényleg jön a jó idő, akkor lehet kint a szabadban, parázs fölött sütni. de mivel én a hétvégi jó időben egerszalókon áztattam magam és napoztattam arcomat ahelyett, hogy itthon grilleztem volna, a serpenyős verziót választottam..

hozzávalók:
(14-15 nyárshoz)

2 csomag rozmaringág (az ázsia boltban kb 7 db van összekötve)
1 csomag tofu
1 édesburgonya

a páchoz:
1 nagy vagy két kis mandarin leve, és reszelt héja (miután jól megmostuk!)
1/2 - 1 dl szójaszósz (világosból több, sötétből kevesebb)
1-2 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 tk gyömbér
1/2 kk marmite (elhagyható)

a mogyorómártáshoz:
50 g földimogyoró
maradék páclé




a tofut kb 1,5 cm x 1,5 cm-es darabokra vágtam, majd nyakon öntöttem a páclé hozzávalóival, és letakarva hűtőbe tettem 1 órára (lehet nyugodtan több is, nekem most csak ennyi időm volt). az édesburgonyát hasonló méretű kockákra vágtam, és sós vízben szinte készre főztem, szűrőben jól lecsepegtettem. a rozmaringágakat jól megmostam, megtöröltem, és közepüket jól megritkítottam (ha ezt nem tesszük meg, a tofu és az édesburgonya szétesik). egy nyársra két tofukockát és két édesburgonya-kockát húztam - felváltva. ha van időnk, érdemes kicsit így hagyni őket, hogy minél jobban átvegyék a rozmaring ízét. felforrósított serpenyőben kevés olajon mindegyik oldalukat aranybarnára sütöttem (ne hagyjuk magára, ez hamar megvan).
a mogyorószószhoz a mogyorót robotgépben összeturmixoltam - a maradék páclé hozzáadásával állítottam be a kívánt sűrűséget.
a mogyoró és az édesburgonya töménysége miatt friss zöldsalátát képzelek hozzá, olívaolajjal, és mandarindarabokkal.

a töltött krumpli már régebben befészkelődött a gondolataim közé, de a töltelék csak tegnap este kristályosodott ki - legalábbis számomra.
külön plusz, hogy vacsoravendégünk is lesz, így debütálása jeles eseményhez kapcsolódik.
(csak akkor postolom a receptet, mikor az illusztris vendég már elindult otthonról, nehogy kilesse, mi vár rá.. próbaképpen délelőtt kreáltam egy krumplit, sőt, a töltelék is készen van, valamint a krumplikat is megfőztem.)

hozzávalók:

7-8 közepes krumpli
250 g gomba
2 szál újhagyma
3-4 gerezd fokhagyma
200 ml tejszín
100 g sajtkrém (philadelphia)
kecskesajt (kb 4 cm átmérőjű, 3 cm magas henger)
egy darabka vaj
só
fehérbors
kakukkfű
néhány szem borókabogyó apróra vágva
egy jó löttyintésnyi jóféle száraz fehérbor
esetleg még reszelt sajt a tetejére
(a férfiaknak raktam bele csíkokra vágott sonkát)




a krumplikat jó alaposan megmostam, és sós vízben megfőztem.
vajon 1-2 percig pirítottam a karikára vágott újhagymát, és a feldarabolt fokhagymát. ezután hozzákevertem az apró kockákra vágott gombát, megsóztam, megfűszereztem, és rálöttyintettem a fehérbort. miután elfőtt a leve, lejjebb vettem a lángot, hozzáöntöttem a tejszínt, belekanalaztam a sajtkrémet, és rámorzsoltam a kecskesajtot. addig kevergettem, míg a sajtok nem homogenizálódtak.
a megfőtt krumliknak levágom a felső részét, ami később kalapként funkcionál.
kicsit kivájom a belsejüket (ezt nyugodtan bele lehet keverni a szószba, de ha van más felhasználási lehetőség, nem muszáj), megtöltöm a szósszal, esetleg megszórom reszelt sajttal. 180°C-ra (4es fokozat) előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 15-20 percig sütöm őket.
egy másik verzió, ha hosszában félbevágjuk a krumplikat, és csónakként töltjük meg (akkor nem lesz kalapjuk, amit a végén rájuk lehet rakni).

salátát csinálok hozzá jégsalátával, koktélparadicsommal, piros és zöld kaliforniai paprikával, retekkel, lilahagymával, dióval. megfűszerezem, olívaolajjal és balzsamecettel meglocsolom és kész!

mostanában rákattantam a dióra. főként sajtokkal, vagy sajtokban szeretem. rochforttal például, vagy sajtkrémbe keverve. és ma felfedeztem, hogy a diópucolás is lehet jó.. eddig hajlamos voltam inkább tisztítva venni, annak ellenére, hogy itthon van néhány adag.. ma viszont fogtam egy kalapácsot, a küszöbön megtörtem, majd hegyes kés segítségével kiszedegettem a miniatűr agyakat. e tevékenység közben megtapasztaltam, hogy azért ilyen az alakja, hogy azt sugallja, többek között serkenti az agyműködést.. akár azonnal :) mivel e szinte meditatív állapotban rájöttem néhány dolog megoldására, ami mostanában foglalkoztatott.
itt találtam egy érdekes cikket a zöldségek, gyümölcsök külalakja és a ránk gyakorolt jótékony hatásuk összefüggéseiről.

rómában élő családi barátunknál, terrynél láttam, hogy minden nap megeszik 3 szem diót és 3 szem mogyorót. átvettem szokását.. és ez a recept egy jó példa, hogyan tudjuk érdekesebbé tenni az ételeket dióval, illetve a dióevést megfelelő fogásokkal.

hozzávalók:
(4 lepényhez)

1 csomag leveles tészta
1 doboz diós-fűszeres krémsajt
20 levél bébispenót
20 szem koktélparadicsom
20 szem dió

a sütőt előmelegítetem 4es fokozaton.
a tésztát négyfelé vágtam. mindegyik tégalalapnak késsel "rajzoltam" egy 1 cm vastag szegélyt. a belsejüket megszurkáltam villával, majd megkentem krémsajttal. ráművészkedtem a bébispenótot, és a koktélparadicsomot. sütőpapírra fektetve 15 percig sütöttem őket (sütőtől függően lehet 20 perc is). tálaláskor ráraktam a diókat.
balzsamecetes, fekete olajbogyós madársalátával isteni!

nem vagyok egy nagy sütős nőci, de gyu szülinapjára szerettem volna tortát alkotni. nézegettem kedvenc receptbázisaimban - könyvekben és a neten -, végül mégis egy személyes élmény alapján döntöttem. ugyanis 11 nappal korábban én léptem át ugyanezt a küszöböt, és e jeles esemény alkalmából kedvenc kiskocsmámban tartott baráti ünneplésre panni barátnőm répatortával érkezett. a receptet ugyan nem tőle kértem el, hanem az általam olvasgatott írások alapján hoztam létre, az ihletet mégis neki köszönhetem. mert nagyon-nagyon finom volt! :)

úgy látszik a tudatalattim is a felszínre löki azt a tényt, hogy persze élveztem én a hóesésben bandukolást ma is, de minden porcikám a tavaszt óhatja, és minél előbbi beköszöntét. addig is színekkel orvosolom magam, a répa, és a narancs sárgájával, ízével, vitaminjaival.

hozzávalók:
(2,5 dl-es bögre)

4 tojás
1 bögre olaj
2 bögre cukor
2 bögre liszt
2 tk sütőpor
2 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
2 tk őrölt fahéj
2 tk őrölt gyömbér
3 bögre (nagy lyukon) reszelt répa (kb 6 közepes darab)
1 bögre durvára darált dió

250 g mascarpone (elbír többet is!!)
3 ek cukor - vagy ízlés szerint
1 jól megmosott narancs reszelt héja és leve




a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat). egy nagy tálban elkezdtem 1 tojást összekeverni a cukor egy részével, majd szép sorban adagoltam hozzá a többi tojást és cukrot, miközben kevertem. utána hozzáöntöttem az olajat, és homogenizáltam. majd hozzáöntöttem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a sót, és a fűszereket, kevertem rajta néhányat, aztán a répa és a dió következett. jól összedolgoztam a tésztát, majd egy kivajazott, kilisztezett, 22 cm átmérőjű tortaformába öntöttem, és 50 percig sütöttem. (40 perc után is jó lehet, az én sütőmnek ennyire volt szüksége)
akkor van kész, ha a beleszúrt villára semmi nem ragad rá.
közben a mascarponét összekevertem a cukorral, a narancs reszelt héjával, és levével, majd a hűtőbe tettem. miután a kihűlt tortát kiszedtem a formából, rákentem a krémet, és tálalásig hűtőben tartottam.

update: az ismerőseim körében megsütött répatorták különböző sütési időt követeltek maguknak, általában többet. figyeljük sütőnket, és a tortát ellenőrizzük tűpróbával/villapróbával!

mostanában nagyon vonzanak a különféle kenyerek, különböző ízekkel, fűszerezéssel, formával. elsőnek kukoricás kenyeret sütöttem, izgalmas a textúrája, a színe, az illata. dagasztás közben gondolkodtam el azon, hogy ez a művelet mennyire hozzátartozik a kenyér minőségéhez. a kézzel történő dagasztás élménye és energiája ugyanolyan meghatározó, mint a komponensek minősége, és arányai. természetesen én is vágyom egy kitchenaid után, és ha tömegében kezdenék el kenyeret gyártani, akkor valószínűleg használnám is, de mivel mostanában kísérletezési, és örömszerzési fázisban vagyok, nagyon élvezem a közvetlen kapcsolatot a tésztával (az alkarom már nem annyira.. :).

hozzávalók:

a lisztek arányaival lehet játszadozni, az enyém most:
250 g sima liszt
200 g kukoricaliszt
50 g kukoricadara
300 ml langyos víz
7 g szárított élesztő
1 tk só
1 tk olívaolaj

a sütőt előmelegítettem 7-es fokozatra (220°C).
egy nagy tálban összekevertem a liszteket a kukoricadarával, és az élesztővel. közepére mélyedést formáltam, és oda öntöttem a vizet, és az olajat. összegyúrtam, majd 5 percig dagasztottam. olajjal bekentem, és meleg helyen, konyharuhával lefedve 40 percig kelesztettem. ezután ököllel a közepébe csaptam (imádom!), átgyúrtam, majd újabb 40 percig kelesztettem. csinos cipót formáztam, 10 percig magárahagytam, majd éles késsel átlósan mély barázdákat vágtam a tetejére. kicsit beliszteztem, majd 20-25 percig sütöttem sütőpapírral bélelt tepsiben.
a sütési időt, és a fokozatot ki kell tapasztalnunk a saját sütőnkön, kis eltérések lehetnek.