a gasztronómia nem az egyetlen mániám, többek között az asztrológia is érdekel. nem az újságokban olvasható, "mileszvelemholnap", horoszkópnak álcázott elemzésekre gondolok, hanem az igazi asztrológiára. ami tulajdonképpen nem más, mint analógiás, függőleges gondolkodás, önismeret.

egyesítve ezt a két kedves elfoglaltságomat, egy 12 részes sorozatot írok-gondolok-főzök, havonta az aktuális jegyet alapul véve. alapgondolatom az, hogy a jegyeket, mint archetípusokat vizsgálom, és a növények szintjén, az adott archetípusnak megfelelő zöldségekből, gyümölcsökből állítok össze egy menüt.
(vagyis ezek az ételek nem arról szólnak, hogy mit egyen egy bak, hanem maga az étel bak-jellegű.)
alapvetően a kossal szerettem volna kezdeni (az állatöv első jegye), de nem bírok március végéig várni. :) a számozásnál viszont az eredeti sorrendet követem, ezért kezdődik a sorozat a 10es számmal.

nagyon hosszadalmas lenne most mindent leírni a bak archetípusáról, de egy pár szót azért fontosnak tartok.

december 22. és január 20. között a nap a zodiákus tizedik jegyén, a bakon halad keresztül. megszületik a fény.
ez a jegy a határok, és szabályok jegye. az élet gyakorlati oldala kerül a középpontba. a bak kis lépésekkel éri el célját. ennek elérése érdekében saját vágyairól is lemond. nem akarja legyőzni az anyagot, inkább vele együtt kíván felemelkedni. nem az érzéseire hallgat, a kiszámíthatatlanságot nehezen viseli. a közösség fontosabb számára, mint az egyén.
a bennünk lévő bak megmutatja félelmeinket, és bármilyen rosszul is hangzik, ezáltal jó esélyünk van a mélységek megtapasztalására,és az érésre. ha megtaláljuk a határt saját elvárásaink és a kollektív mértékek között, akkor individuummá válunk a társadalmon belül.
növényei többek között a zeller, a cékla, a kömény, a dió, a mák, az aszalt gyümölcsök, és az orbáncfű. ezekből a következő menüt találtam ki:

céklasaláta zöldalmával, szárzellerrel, és édesköménnyel
mákos panna cotta borban párolt aszalt gyümölcsökkel
orbáncfű tea - mely ezeken a téli napokon különösen jó depresszió ellen

a történethez hozzátartozik, hogy eredetileg mást terveztem, de tegnap egy régebbi cucina moderná-t lapozgattam, és megakadt a szemem egy fotón, amin sonka-carpaccio volt látható, de úgy nézett ki, mintha cékla lenne. beindult a fantáziám, és megcsináltam a vega változatát.
(egyébként, ha jól emlékszem, morzsókánál olvasható egy cékla-carpaccio recept.)

hozzávalók:
(személyenként)

1 kisebb fej cékla - krumplihámozóval szeletekre vágva
fél zöldalma - vékony szeletekre vágva
fél szárzeller - feldarabolva
néhány szem dió
édeskömény zöldje
egész fehér, és zöld bors
olívaolaj
fél citrom leve

a hozzávalókat egymásra rendeztem, megfűszereztem, és meglocsoltam olívaolajjal, és a citromlével.







hozzávalók:
(4 személyre)

500 g tejszín
50 g méz
világos zselatin
2-3 ek. egész mák
aszalt vörösáfonya
aszalt szilva
száraz vörös bor
1 kk. balzsamecet

a tejszínt megmelegítettem, és kb 8 percig főztem lassú tűzön a mézzel. utána hozzákevertem a mákot, valamint kb. másfél zacskó zselatint, és még 1 percig kavargattam. kis tálkákba öntöttem, s miután kihűltek, a hűtőben tartottam fogyasztásig.
egy kis vörösborba balzsamecetet öntöttem, forraltam egy kicsit majd hozzákevertem egy kiskanál mézet, és beetettem az aszalt gyümölcsöket.



(felhasználtam saját tanulmányaimat, valamint brigitte hamann: a tizenkét archetípus, és dr. dubravszky lászló - dr. eörssy jános: a tradicionális asztrolóia tankönyve c. könyveket.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.