a főzésben alapvetően szeretem a kihívásokat és az új ízeket, de nem akarok mindenáron nagyot durrantani. ez az étel abszolúte nem bonyolult és nem is akarom túlvariálni. ez így tökéletes, ahogy van. egy ötlet viszont mégis eszembe jutott: jó alapot szolgáltat, ha a zöldség alá petrezselymes-borsos tejfölös túrót rakunk.

keveset főzök mostanában. délelőtt gyümölcsöt eszem, délután pedig általában összeütök valami gyors salátát, vagy bekapok egy szendvicset. az elmúlt napok hidege (meg a "mikor főzöl valamit?..persze a blogodra.." kérdés elhangzása) viszont meghozta a kedvemet (illetve megpiszkálta a lelkiismeretemet), és elzarándokoltam a csarnokba. álomlátogatás volt, olyan volt, mint egy filmben. az egyik helyen nem volt brokkoli, az árus javasolta, hogy nézzem meg a szomszédjánál. ott találtam, sőt, karfiolt is, de emberünk rámutatott egy szemközti standra, hogy az sokkal szebb, és a borravalót sem fogadta el! mosolyogva baktattam tova, s otthon nekiálltam a főzésnek.




hozzávalók:

1 fej rózsáira szedett karfiol
1 fej rózsáira szedett, megtisztított brokkoli
zsemlemorzsa
1 nagy tejföl
reszelt sajt
olaj
só

a karfiolt és a brokkolit megsózom és félig megpárolom.
(az én párolási technikám a következő: egy lábosba kb. kétujjnyi vizet töltök, és ráteszek egy méretben pont passzoló szűrőt, amibe belerakom a párolnivalót (meg az ízesítő anyagokat), fedőt rakok rá, és alágyújtok.)
közben olajon megpirítok egy kis zsemlemorzsát, amit egy tepsi alján szétterítek. erre jön a zöldség, tetejére a tejföl és a reszelt sajt. sütőben addig sütöm, míg meg nem pirul a sajt a tetején.

a recept a post címe ellenére nem csak a fradi drukkereknek szól! ;)

elkezdtem gondolkodni, hogy mit főzzek a vkf vii. fordulójára (nekem ez az első!), de bevallom férfiasan, még nem szállt meg az ihlet. az igazság az, hogy a nyár ízeit nem lehet megfőzni, mert nekem a nyár íze a nektarin, amit maceratában az utcán sétálva majszolok el szieszta után. mikor 5 éve egy hónapig kint voltam olaszországban élő nagyapámnál, annyira hatott rám ez a gyümölcs és terry barackos szappana a fürdőszobában, hogy számomra a barack, vagy nektarin íze és illata kifejezetten az olasz nyarat jelenti. úgyhogy bárhol járok, ha nektarinba harapok, utazom egy kicsit!

ettől függetlenül mozgósítom kreatív erőimet, mert nem akarok lemaradni a vii. fordulóról!

nyár elején vettünk egy grillsütőt, amit fel is avattunk a szentendrei-szigeten. azóta viszont a belvárosi lakásom kis kertjében árválkodott, így nagyon megörültem, mikor az öcsémék bejelentkeztek vacsorára.. a tolerancia szellemében jól megfért egymás mellett a csirke, a gomba, a zöld kaliforniai paprika és az édeskömény. (és szintén a tolerancia szellemében a szomszédok egy árva kukkot nem szóltak, pedig az elején volt füst rendesen..)



most nem bonyolítottam különleges pácokkal, rozmaring nyársakkal a dolgot, egyszerűen befűszereztem a zöldségeket , és összedobtam egy salátát hozzá jégsalátából, paradicsomból, paprikából és lilahagymából. a maradék falatokhoz olívás kenyeret pirítottunk és azzal tunkoltuk a saláta olívaolajos-citromos-kakukkfüves öntetét. a vacsorát pedig roséval kísértük, aztán előkerült a chianti, amit gyu hozott nekem tavaly olaszországból. :)




egyébként vegetáriánus létemre meglehetősen élvezem a sült hús illatát és húsos recepteket is vég nélkül tudnék mesélni, enni mégsem kívánom. az orrom, a szemem és az agyam abszolúte hús"evő", és ez pont kielégít. fő az egyensúly!

nyár elején vettünk egy grillsütőt, amit fel is avattunk a szentendrei-szigeten. azóta viszont a belvárosi lakásom kis kertjében árválkodott, így nagyon megörültem, mikor az öcsémék bejelentkeztek vacsorára.. a tolerancia szellemében jól megfért egymás mellett a csirke, a gomba, a zöl kaliforniai paprika és az édeskömény. (és szintén a tolerancia szellemében a szomszédok egy árva kukkot nem szóltak, pedig az elején volt füst rendesen..)



most nem bonyolítottam különleges pácokkal, rozmaring nyársakkal a dolgot, egyszerűen befűszereztem a zöldségeket , és összedobtam egy salátát hozzá jégsalátából, paradicsomból, paprikából és lilahagymából. a maradék falatokhoz olívás kenyeret pirítottunk és azzal tunkoltuk a saláta olívaolajos-citromos-kakukkfüves öntetét. a vacsorát pedig roséval kísértük, ztán előkerült a chianti, mait gyu hozott nekem tavaly olaszországból. :)


egyébként vegetáriánus létemre meglehetősen élvezem a sült hús illatát és húsos recepteket is vég nélkül tudnék mesélni, enni mégsem kívánom. az orrom, a szemem és az agyam abszolúte hús"evő", és ez pont kielégít. fő az egyensúly!

az az igazság, hogy nagyon ritkán csinálok édességet, sütök süteményt. de most úgy hozta az élet, hogy nekiugrottam a feladatnak..



hozzávalók

30 dkg mandula
30 dkg jó minőségű, magas kakaótartalmú keserűcsokoládé
1 púpozott ek keserű kakaópor
25 dkg vaj
10 dkg cukor (akár nádcukor)
6 tojás
só




a mandula egyik felét finomra, a másik felét durvábbra őröltem. ugyanígy jártam el a csokival is. a mandulát és a csokit összekevertem a kakaóporral.
a vajat és a cukrot habosra vertem, és a tojássárgákat egyenként adagoltam a keverékhez. ezután hozzákevertem a mandulás-csokit is és így egy durva masszát kaptam, amit a csipet sóval felvert tojásfehérje-habbal lazítottam.
egy kivajazott, kilisztezett formába sütőpapírt raktam és ebbe öntöttem a keveréket. előmelegített sütőben 190°C-on körülbelül egy óráig sütöttem.

barackfagyival ajánlom!

nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, ezért megjegyzem, hogy a második képet gyu csinálta, akinek egyébként is szeretnék köszönetet mondani a sok segítségért!