az első postomban írtam arról, hogy két éve vagyok vegetáriánus. először arról olvastam, hogy délelőtt 11-ig csak gyümölcsöt lenne jó enni, azt sem keverve sem más gyümölccsel, sem semmivel (két különböző gyümölcs fogyasztása között legalább háromnegyed órának kell eltelnie). kivétel ezalól az alma, ilyen szempontból nem számít gyümölcsnek. nagy lelkesen ki is próbáltam, azóta teljesen átálltam erre az életmódra. sokkal több energiám lett, nem terheli le a szervezetemet a reggeli emésztése. emellett azt is olvastam, hogy az ideális az lenne, ha délelőtt gyümölcsöt (frissít), délben gabonát (táplál), este zöldséget (tisztít) ennénk. ez nekem csak időnként sikerül, amikor néhány havonta kb egy hétig teljesen vegán módon étkezem.



ezután egyik nap úgy ébredtem, hogy tulajdonképpen nem eszem húst. nem tiltottam le magam róla, nagyritkán előfordul, hogy eszem halat, vagy belekóstolok valamilyen húsételbe, de már olyan idegen, hogy nem kívánom. néha készítek, ha meg szeretném lepni mr. húsevőt, vagy társaságot látok vendégül (a kép is egy ilyen alkalommal készült).
az illatok azért még felcsigáznak, de maximálisan ki is elégítenek. örömömet lelem a főzésben azóta is, mióta nem főzök húst, és kihívásként élem meg, hogy sokfélét főzzek sokaknak egyelőre elképzelhetetlen módon. remélem, hogy egyre elfogadottabbá válik a "vegaság", és az éttermekben is egyre bővül a választék.

bár még sosem voltam..

vegetáriánus fesztivál lesz az almássy téri szabadidőközpontban (vii. kerület, almássy tér 6.) augusztus 25-26-án.

hátha van, ki kedvet kap és elláttogat!

még több információ: http://www.egeszsegvar.hu/index.php

kapolcson, a művészetek völgyében éhesen végül a vegetáriánus indiai kajáldát választottam. currys rizst ettem zöldségekkel és purival. elég drága volt ahhoz képest, hogy valószínűleg mirelit zöldségekből főzték..
hazajőve nekiálltam, hogy megfőzzem az én indiaimat. nem akartam konkrét receptet alkalmazni, eddigi tudásomat előhozva indultam a csarnokba vásárolni.
vettem zöldbabot, padlizsánt, zukkinit, répát, paprikát, hagymát, fokhagymát, friss, zöld koriandert. aztán hazaérve, meglévő fűszereimmel nekiálltam a kreatívkodásnak.



mivel utálom, ha a padlizsán nincs teljesen megsülve, kockára vágva, sütőben elősütöttem. aztán megpirítottam a hagymát, fokhagymát, majd sorban a zöldségeket, hámozott paradicsomot zuttyintottam az egészre. és persze fűszereztem. most nem csináltam "csonsz"-ot (előpirítani a fűszereket), hanem por alakjukban szórtam az ételre sót, egy kis fahéjat, római köményt, garam masalát, valamint reszeltem rá gyömbért. együtt pároltam őket addig, míg a zöldségek puhasága el nem érte a tökélyt.
hosszúszemű basmati rizst főztem hozzá, amibe apróra vágott koriandert kevertem.

egy barátunk lomtalanított vidéki házában és ki akarta dobni ezt a gyönyörű, régi, bájosan amorf üveget. nem hagytam..

ha nyár, akkor kovászos uborka (is). kicsit későn kaptam észbe, az igaz, bár másét ettem bőszen. és íme az első saját kertben érlelődő (ma raktam ki napfürdőzni) saját kovászos uborka. a végcél persze a saját uborkával, saját tormával és saját kenyérrel eltett változata!




egy 5 literes üvegbe kb. 2,5 kg megmosott, két végén levágott, bevagdosott uborkát tettem, valamint fokhagymagerezdeket, egy hosszában negyedbe vágott tormát és kaprot. ezt forró sós vízzel felöntöttem, és a tetejére három kisebb szelet kenyeret raktam. lefedtem, és kiraktam a virágok közé a napra.. holnapután kiderül!! :)

úgy döntöttem, nem próbálok kipréselni magamból egy jó receptet csak azért, hogy végre én is indulhassak a vkf vii. fordulóján. majd a viii.-on!
bárhogy törtem a fejem, csak ahhoz az olaszországi nyaraláshoz jutottam vissza, ahol a nektarinba beleszerettem. ott terry révén sok finomságot megismertem, de majdnem mindegyik annyira egyszerű (és a maga egyszerűségében tökéletes), hogy nem versenyképesek.

ennek ellenére leírom őket, hogy legalább ennyivel részt vegyek a fordulón!
a másik ok, ami miatt nem töröm magam annyira, hogy az idei nyaralás nekem még csak most jön, jövő héttől tudok új élményeket begyűjteni.

a már említett nektarin-szerelmemen kívül azon a 6 évvel ezelőtti nyáron ettem először igazi caprese-t, és jöttem rá, hogy igazán jó alapanyagokból kell dolgozni, és akkor a legegyszerűbb étel lesz a legtökéletesebb. ízletes paradicsom, buffala mozzarella, friss bazsalikom, jófajta olívaolaj. és kész!

azon a nyaraláson ismerkedtem meg a ricottával is, a maceratai ház aljában vettük egy negozio-ban az azóta is abszolúte kedvencként megmaradó nagyszemű, fekete, édesköménnyel ízesített (nemtudommiazigazineve) olajbogyóval együtt. egy falat ricotta - egy olajbogyó, ez maga a paradicsom!

és jöjjön a szentségtörés! a lehelletvékonyra szelt pármai sonka sárgadinnyével! amióta vega vagyok, nem ettem ugyan, de ez az egyetlen, amit valószínűleg nem hagynék ki, ha közelébe kerülnék! bár az is meglehet, hogy már nem tudnék enni, akkor majd az íz emléke csiklandozza az ízlelőbimbóimat.

ezek voltak a legmeghatározóbb ízélmények, amelyek egy nyaraláshoz köthetők, fényképeim nincsenek róluk, recept meg minek?
(azért hagytam a tarsolyomban még mást, későbbi időkre!)

a többieknek sok sikert!