alapvető hozzáállásom a konyhában a jó minőségű alapanyagok használata és a főzés szívvel-lélekkel. de bármennyire is szeretnék tökéletes séf lenni itthon, vannak olyan időszakok, amikor nem tudok kellő odafigyeléssel ténykedni. és ilyenkor előkerül a leveskocka.. ennek egy minőségibb megoldása a bio szárított zöldségek használata. ám ez sem elégített ki teljesen, úgyhogy hétfőn zöldségalaplevet főztem - fagyasztásra. minimális idő-, és energiaráfordítással most 1,8 l zöldségalaplé pihen kisebb adagokban a mélyhűtőben.

hozzávalók:

2-3 ek olaj
2-3 sárgarépa
2 fehérrépa
1 zeller
1 karalábé
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 paprika
néhány karika erős hegyes zöldpaprika
1 paradicsom
néhány szem feketebors
1 babérlevél
3 l tisztított víz

opcionálisan:

karfiol
brokkoli
káposzta
bab
borsó
zöldfűszerek
néhány szegfűszeg a hagymába nyomkodva

a zöldségeket nagyon alaposan megmostam, és hámozás nélkül nagyobb darabokra vágtam. egy nagy lábosban olajon 20 percig pirítottam őket. aztán felöntöttem 3 liter hideg tisztított vízzel, hozzáadtam a babérlevelet és a borsokat. lassú tűzön lefedve 1 óráig főztem, aztán nagyobbra véve a lángot, fedő nélkül még egy 30-40 percet. leszűrtem, kihűtöttem, műanyag dobozokba porcióztam, majd beraktam a mélyhűtőbe. egy másik lehetőség, ha jégkockatartóban fagyasztjuk le.

a maradék zöldségek felhasználására a krémlevesek tűntek a legjobb ötletnek. a durvább héjaktól megszabadítva őket, külön-külön lehet főzni belőlük 1-1 adagos leveseket. ha nem akarunk pepecselni, csinálhatunk vegyes zöldségkrémlevest.





a sárgarépákat botmixerrel pürésítettem, alaplével higítva. egy csipet gyömbérrel, curryvel, és chilivel ízesítettem, valamint egy evőkanál sajtkrémmel lágyítottam.

egy nagyon pikáns felhasználási módot olvastam fűszeres eszternél.
a fehérrépa felhasználására gourmandulánál találtam ígéretes ötletet.

végre itt a tavasz! (vagy nyár?) őszintén megvallva nehezen bírom a telet; nekem elég lenne belőle kb 3 hét - hóeséssel persze. aztán jöhetne a tavasz, a nyár, és az ősz.
kezdődik az az időszak, amikor virágillat terjeng a levegőben. ennek csúcsa az orgonavirágzás idején következik be.. az valami fantasztikus élmény, amikor jövök haza fáradtan, hátam mögött a zsúfolt trolival, mocskos utcákkal, és a kapun belépve megcsapja orromat a lila és fehér illat..
a másik kedvencem ilyenkor, hogy kiülhetek a lépcsőre kávézni. a káli-medencei parasztháznak is van lépcsője, és ott lett szokásom a lépcsős kávézás. el lehet képzelni, hogy mekkora volt az örömöm, mikor 3 éve olyan lakást sikerült vennem, aminek kis kertje, és lépcsője is van!

hozzávalók:

kávé
méz / nádcukor
fahéj
lépcső
jó idő

opcionálisan:

madárcsicsergés
orgonaillat

lassan, de biztosan haladok a már ezer éve megismert, de még el nem készített receptek megvalósítása terén.. lassan elkészül mindegyik. persze még van a tarsolyomban pár, és egyébként is folyamatosan érnek új ingerek, ezért nem aggódom, hogy egyszer csak elfogynak. :)

ezzel az ötlettel először jamie oliver egy réges-régi műsorában találkoztam, ha jól emlékszem ő pizzatészta-maradékot töltött meg sonkával, sajttal, paradicsommal. már ott teljesen rákattantam a virágcserépben megsütött kenyér ötletére. aztán teltek az évek, jól el is felejtettem, majd néhány hónapja a delicious magazine-t olvasva rátaláltam egy, a régihez hasonló receptre. ezek után jött a virágcserép-vadászat. lehet, hogy én jártam rossz helyeken, de heteken át hiába próbálkoztam (a gazdaságos hipermarketbe meg nem jutottam el, pedig talán ott lett volna). aztán a napokban egy dekorboltban találkoztam mindenféle mérettel. tulajdonképpen még ez sem álmaim netovábbja (a teljesen hagyományos formát szerettem volna), de eléggé le volt fosztva a készlet, én pedig nem bírtam tovább várni.

e hosszadalmas, embert próbáló előzmények után ma végre megsütöttem a cserép-kenyeret.

hozzávalók:
(8 db 7 cm átmérőjű virágcseréphez)

500 g finomliszt (ezzel lehet variálni)
1 tk só
7 g szárított élesztő
1 tk olívaolaj - vagy az aszalt paradicsom olaja
3 dl meleg víz
6-8 aszalt paradicsom apróra vágva
2 tk rozmaring apróra vágva
150 g feta

egy nagy tálban összekevertem a lisztet, a sót és az élesztőt. hozáöntöttem a vizet és az olajat, majd jól elkevertem. hozzáadtam az aszalt paradicsomot, a rozmaringot, rámorzsoltam a fetát, majd 5-10 perc alatt jól összedolgoztam a tésztát (nekem még kellett egy kis lisztet hozzátennem). körülolajoztam, és meleg helyen letakarva 60 percig kelesztettem. jól megdögönyöztem, átgyúrtam, majd fél órát kelesztettem. újra átgyúrtam, 8 labdára osztottam, és sütőpapírral kibélelt virágcserepekbe porcióztam őket. 10 perc pihenés után hideg sütőbe raktam, és 220°-on (7-es fokozat) 25 percig sütöttem őket (10 perc elteltével megkentem vízzel a tetejüket).

martha stewart szerint késeim jó kezekben vannak.

már csak egy baj van.. lehet, hogy a kezeimmel nincs gond, de nem vagyok túlságosan megelégedve késeim felhozatalával. persze számtalanszor főztem már idegen körülmények között, sőt, nomád helyzetekben is - életlen kések "segítségével", és alapvetően azt gondolom, hogy ha szívvel-lélekkel, őszintén teszem ezt, akkor csak jó sülhet ki belőle. de ahogy egyre inkább hatalmába kerít ez a láz, egyre igényesebb vagyok mindenféle szempontból, tekintsük akár a hozzávalókat, akár a felszerelést. mostanában elég sokat gondolkodom azon, hogy felújítsam késtáramat (a ruhatáramat már elkezdtem :) ). viszont nem vagyok profi a témában. milyen késekre van szüksége egy gasztrománnak?

ha az ember rákattan egy témára, útjába akadnak vágyait segítő tényezők. ugyan az elmúlt pár percem inkább szórakozásnak volt mondható, megcsináltam a martha oldalán található, 10 kérdésből álló sort, és 8 helyes választ adtam.
ezen felbuzdulva pedig kitalálom, s körbenézek, milyen késekre van szüksége egy gasztrománnak.. nekem.

aki hasonló cipőben jár, vagy van kedve tesztelni magát, szeretettel ajánlom ezt a kvízt.

(a fotót martha stewart oldalán találtam)

ehhez hasonló levest először 6-7 éve ettem a normafa grillben. akkor kakukkfüves galuskával adták, és nagyon megtetszett. amúgy is nagy krémleves-imádó vagyok, rögtön elraktároztam az ötletet. s bár a kakukkfű hű társa a gombának, most mégis inkább rozmaringgal és dióval hoztam össze. rozmaringgal azért, mert az van itthon friss, dióval meg azért, mert mostanában teljesen hatalmába kerített.. uzsonnaként diós brie-s - rukkolás - piros kaliforniai paprikás császárzsemlét vittem, és bármit főzök, megpróbálom belecsempészni. nem erőltetett, abszolút illik a gomba ízvilágához.

hozzávalók:
(2 személyre)

2 leveses cipó
vaj
600 g vegyes erdei gomba (ez most mélyfagyasztott)
2 gerezd fokhagyma
3 dl tisztított víz
só
bors
1 dl tejszín
löttyintésnyi száraz fehérbor

1 tojás
kb 5 ek búzadara
só
1 tk rozmaring
2 dió

vajon megpirítottam az apróra vágott fokhagymát, majd hozzákevertem a gombákat. pár percig kevergettem, majd mikor levet eresztett, megsóztam, megborsoztam, hozzáöntöttem a vizet és a bort, letakartam, és kis lángon 10-15 percig főztem.
közben a tojást szétválasztottam, és a fehérjét villával felvertem. hozzákevertem a sárgáját (ahogy nagyimtól tanultam). megsóztam, hozzáadtam a megpucolt és kis darabokra vágott diót, és az apróra vágott rozmaringot. ezután hozzákevertem a darát, aminek mennyisége a tojás nagyságától függően változhat. csak arra kell figyelni, hogy a dara nedvességet szív magába, tehát egy kicsit lágyabbra csináljuk, mint amilyennek szeretnénk. ezt pihentettem 5-10 percig.
előmelegített sütőben megpirítottam a belsejétől megszabadított cipókat és kalapjukat.
a levest botmixerrel pürésítettem, és két kiskanál segítségével (azokat vízbe mártva) kis galuskákat szaggattam a levesbe. ezután hozzákevertem a tejszínt, amit tálalásnál még mindenki felülbírálhat magának. 3-4 perc után kiszedtem a cipókba a levest, tejszíncseppekkel, dióval, és rozmaringgal díszítettem.