egy ideális világban mindig lenne időm arra, hogy normálisan, jó minőségű alapanyagokból, szívvel-lélekkel és otthon készített, ízletes ételeket egyek - minden nap, minden étkezés alkalmával. de bármennyire is ideális az a világ, amelyikben jelenleg élek, máshogy az: a hangsúlyok máshova kerültek. a gyomromról az agyamra. az ízlelésről az ízlésre.

igen, gasztronómiailag kompromisszumot kötöttem.
még mindig ragaszkodom a reggeli kávés olvasásomhoz, és délelőtt is elvagyok gyümölcsökkel. aztán ebédre vagy saját készítésű szendvicset eszem, vagy ráfanyalodok valamely közeli neméppenétterem választékára. ezek után sokszor fogadalmak repkednek a térben, s a listámon megjelennek a kihúzott tételek, hogy hol nem eszem többet.. aztán jó esetben időben és energiával érkezem haza (szerintetek?), és főzök valami vacsorát (vagy főznek nekem).

visszakanyarodva egy kicsit tehát van, hogy gyorsételt eszem. továbbmegyek. van, hogy falafelt eszem (itt azért van abszolút kedvencem: a hummus bár laffába töltött falafelét gasztronómiai élménynek tartom). emiatt viszont itthon soha nem csinálok. ellenben alkottam egy átfestett falafelt - amit emiatt nem is lehet így nevezni, hiszen egyátalán nincs benne csicseriborsó. van viszont benne répa és dió.
 

hozzávalók:
(kb 18 db)

3 sárgarépa
3 marék dió
1/2 citrom leve
só
frissen őrölt bors
gyömbér
római kömény
néhány kanál liszt
zsemlemorzsa - kukoricadara (fele-fele)

olaj a sütéshez

1 cékla
1 nagy doboz török joghurt
1 gerezd fokhagyma
esetleg só
bors
néhány csepp olívaolaj

a céklát meghámoztam és nagy lyukú reszelőn lereszeltem. a fokhagymával ugyanígy jártam el, csak kis lyukú reszelőn. összekevertem őket a joghurttal, ízesítettem, majd a hűtőbe tettem, hogy kicsit összeérjenek az ízek.

a répákat meghámoztam és lereszeltem. a diókat rusztikusra daráltam (hogy érezhető legyen). egy tálban összekevertem őket, majd a sóval és a fűszerekkel ízesítettem. anyi lisztet adtam hozzá, hogy jól formázható legyen. vizes kézzel kis golyókat formáztam, a kukoricadarás zsemlemorzsába forgattam őket, majd bő, forró olajban minden oldalukat megsütöttem.

ideális esetben laffával kísérném, de sajnos nincs itthon tandoori kemencém, és ennek helyettesítésére vonatkozó kísérleteim még nem érték el a tökéletest. úgyhogy erről később.

 

mostanában kétszer is belefutottam hasonló levesekbe. két hete vasárnap este a kiadóban, szombaton pedig a csiga caféban volt szerencsém ezt enni. azonnal felül is írta eddig készített villámgyors paradicsomlevesemet. amit azért még a tarsolyomban tartogatok a későn hazaérő, hullafáradt, de éhes énem számára. élménynek viszont mindenképpen ezt a verziót ajánlom, sokkal pikánsabb, mint hamari testvére. s munka sincs több vele, csak meg kell várni, míg a paradicsomok megsülnek a sütőben.

hozzávalók:
(szerintem 2 adag..)

1 kg érett paradicsom
4 gerezd fokhagyma
só
frissen őrölt bors
rozmaring
1 kk balzsamecet/borecet
olívaolaj
esetleg aszalt paradicsom


a sütőt előmelegítettem 220°C-ra (7-es fokozat).
a paradicsomokat négyfelé vágtam, és sütőpapírral bélelt kerámiatálba tettem. melléjük dobáltam a megpucolt fokhagymákat, a rozmaringleveleket, meglocsoltam olívaolajjal, és 45 percig sütöttem őket. ezután egy tálba öntöttem és 1-2 aszalt paradicsommal együtt botmixerrel rusztikusra pürésítettem. megsóztam, és balzsamecettel ízesítettem.

tálalási javaslataim:
fokhagymával bedörzsölt pirítós
és pesto/nagy lyukon lereszelt parmezán/kéksajt
vagy zeller-chips

azért leírom az ötperces paradicsomleves receptjét is (hátha van még rajtam kívül olyan elvetemült, aki annyi mindent csinál, hogy alig van otthon, mégis szeretne jót enni):
ehhez nagy üveges passatát szoktam venni. felforralom, sózom, borsozom, bazsalikommal ízesítem és kész.

ahogy leírtam ezt a címet, egy másik kontextus jutott eszembe.. de ez a bejegyzés nem a combunk állapotáról szól, hanem a zöldségről.





gasztromán tevékenységem mostanában időhiány miatt nagyjából kimerül a szendvics-, és salátakészítésben, valamint a mome csütörtöki menzájának élvezetében. még fejben alkotni sincs időm, s energiám. viszont múlt héten már komoly elvonási tüneteim jelentkeztek, ezért elhatároztam, hogy valahogy szakítok időt a főzésre.
az első kör pocsékul sikerült. az ötlettel nem volt baj, de a kivitelezés végére létrejött gasztronómiai eredmény nem méltó e blog hasábjaira, s az olvasóközönség szeme elé. tapasztalatnak jó volt, és ha újra kedvem lesz hozzá, már ezekkel felvértezve látok neki újra.
a következő hadművelet tegnap lett esedékes, egészen konkrét tervvel érkeztem a zöldségeshez. a fő alkotóelemet nem lehetett kapni, viszont megláttam a karfiolokat, és nem bírtam ellenállni. fogalmam sem volt, hogy mi lesz belőle, de olyan szép volt, hogy nem bírtam otthagyni (a véleményeket hál'istennek nem hallom..).
annyira nagy volt (több, mint 2 kilós), hogy két részletben, kétféle étel alapjául használtam fel. az eredeti ötlet pedig marad a következő alkalomra..

hozzávalók:
(4 személyre)

egy nagy karfiol fele
3/4 - 1 l víz és zöldségalaplé
2 ek tejföl
só
frissen őrölt fehérbors
lehelletnyi szerecsendió

reszelt sajt
pirított zsemlekockák

a karfiolt rózsáira bontottam, és megmostam. felraktam főni egy nagy lábosban, majd hozzáöntöttem a zöldségalaplevet (lehet csak vízzel is). megsóztam, megborsoztam, és kb 30 perc alatt puhára főztem. szerecsendióval ízesítettem, a felét leturmixoltam, majd egy kis tálban összekevertem a tejfölt, és néhány kanál levest a hőkiegyenlítés végett, amit aztán a leveshez kevertem (ezzel érhetjük el azt, hogy nem csapódik ki a tejföl).
reszelt sajttal, és pirított zsemlekockákkal tálaltam.





miközben azon gondolkodtam, hogy mi legyen a karfiol másik felével, beugrott c&v tavaszi receptje, ami már akkor is nagyon felkeltette az érdeklődésemet. s mivel volt (van) itthon szilvám, abból kreáltam kiegészítőt.
érdemes kipróbálni ezt az ételt, a karfiol teljesen új távlatokat nyit ebben az állapotában.

hozzávalók:
(4 személyre)

egy nagy karfiol fele
só
frissen őrölt fekete&fehér bors
olívaolaj

kb 6 szilva
vaj
1-2 chili mérettől és ízléstől függően
1-2 gerezd fokhagyma
2 kk cukor/méz
2 szegfűszeg
1/2 csillagánizs
2 csipet fahéj
2 csipet gyömbér
thai green curry fűszerkeverék (citromfű, koriander, római kömény, bazsalikom, lime levél, chili)
1/2 lime leve

a sütőt előmelegítettem 220°C-ra (gázsütőnél 7-8-as fokozat).
a karfiolt nagy rózsáira szedtem, és kb 1 cm vastagságú szeletekre vágtam.
megsóztam, megborsoztam, és mindkét oldalukat bekentem olívaolajjal, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket. egyszer megforgatva kb 20-25 percig sütöttem őket (amikor szép barnák, és meg is puhultak).

a szilvákat kis kockákra, a fokhagymákat nagyon apróra, a chilit pedig kis karikákra vágtam. vajon 1-2 percig sütöttem a fokhagymát és a chilit, aztán cukrot szórtam rá, és 1-2 percig karamellizáltam, ezután hozzákevertem a közben mozsárban összetört fűszereket. ezután hozzáadtam a szilvát, és a lime levét. 1-2 perc múlva kész.

sütőtökös kenyeret már tavaly is szerettem volna sütni, mikoris feldühödtem azon, hogy mennyit kérnek el érte a biopiacon. pedig roppant egyszerűen elkészíthető, csak arra kell figyelni, hogy sütésnél ne kapjon oda a teteje, mint most nekem..
gyömbérrel ízesítettem, és zsályás fűszervajjal képzelem el ezt a belül puha, kívül ropogós, gyönyörű színű kenyeret.

hozzávalók:

500 g liszt
200 g sütőtök (kb 1 kisebb darab, megtisztítva mértem le)
1 zacskó instant élesztő
1 kk só
1 kk őrölt gyömbér
esetleg víz

a sütőtök belsejéről lefaragtam a héját (ez nem szimpla hámozás - aki pucolt már sütőtököt, az tudja), kikapartam a belsejét, kisebb kockákra vágtam, és kevés vízben puhára főztem (ez hamar megvan). leöntöttem róla a vizet, és villával összetörtem.
egy nagy tálban összekevertem a lisztet az élesztővel, a sóval, és a gyömbérrel, majd hozzáadtam a tökpürét. elkezdtem gyúrni és dagasztani.
(itt van az a pillanat, amikor kis víz/liszt hozzáadásával korrigálhatjuk a tészta állagát. az a jó, ha felveszi a lisztet és már nem ragad. tapasztalataim szerint a sütőtök főzése közben felvett víz és a sütőtök pont elég nedvesség a lisztnek)
a néhány perces alkarmunka után körbeliszteztem, és konyharuhával lefedve 60 percig kelesztettem.
közben előmelegítettem a sütőt 210°C-ra (gázsütőnél 6-os fokozat).
a megkelt tésztát átgyúrtam, cipóvá formáztam, és sütőpapírral bélelt sütőlapra raktam. éles késsel 8 átlós bemetszést vágtam, pihentettem még kb 10 percet, a tetejét lekentem tejjel (vízzel) és a sütőben 20-25 perc alatt megsütöttem.
(nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy nagyon fontos ismernünk a sütőnket, mindegyik egy-egy külön lélek, és máshogy működik).