olyan furcsa nekem a sütőtök.. az a friss, gyümölcsös illat, ami akkor kacskaringózik ki a belsejéből, amikor kettévágom, egyáltalán nem hasonlít a sült tök testes, szinte émelyítően édes illatára. olyan, mintha két különböző dologról lenne szó. mindenesetre ez a "kétszínű" zöldség nagyszerű alapja ennek a krémlevesnek.

hozzávalók:
(4 adag)

egy közepes sütőtök fele
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 karalábé
1 hagyma
néhány gerezd fokhagyma
1/2 citrom
petrezselyem
olívaolaj
só
bors (egész rózsabors)
zöldségalaplé és tisztított víz
tejszín
diószemek

a tököt, a répákat, és a karalábét meghámoztam, és darabokra vágtam. egy sütőpapírral bélelt tepsibe raktam őket a hámozatlan, 4-felé vágott hagymával, és a szintén pucolatlan fokhagymákkal együtt. meglocsoltam olívaolajjal, és nagy fokozaton, félidőben megforgatva és hozzárakva a fél citromot kb 40-45 percig sütöttem őket (vagy amíg meg nem puhulnak).
ezután egy lábasba raktam a megsült zöldségeket, belefacsartam a citrom levét, és a meghámozott hagymával, fokhagymákkal, valamint alaplé hozzáadásával melegíteni kezdtem (mert fagyasztott alaplevet használtam). ekkor lehet még víz hozzáadásával beállítani a kívánt sűrűséget, valamint sózni, borsozni, és apróra vágott petrezselyemmel ízesíteni. mikor felmelegedett, botmixerrel pürésítettem.
petrezselyemmel, dióval, és tejszínnel tálaltam.

az hôpital ephémère szomszédos műtermének fiatal művészei által fogyasztott desszert
c. műve megtekinthető a ludwig múzeum 3. emeletén.

elindult az évem. nem is akárhogy. egyik pillanatról a másikra ömlött be a tennivaló az életembe. tudtam, hogy ez lesz, nem ért váratlanul, sőt, készültem is rá. nagyon izgalmas hónapokat fogok átélni, de a gasztronómiára kevesebb időm marad. viszont mivel nem szeretnék, és nem is akarok lemondani róla, érdekes kihívás lesz megtalálni az új formáját főzési szokásaimnak.

ezt a zakuszkát még múlt héten csináltam. sokféle verzióját kipróbáltam már, de a legjobban ági barátnőm módszere tetszik; amióta csináltunk együtt nyáron, én is így készítem. most egy kicsit több pritaminpaprikát raktam bele, ezért annyira piros; az arányokat nyilván ízlésünkre formálhatjuk.

1 közepes padlizsán
1 nagy pritaminpaprika vagy 2 kápia
2 paradicsom
2 kis fej hagyma
néhány gerezd fokhagyma
olívaolaj
só
frissen őrölt bors
(esetleg hegyes erős paprika)

a padlizsánt kis kockákra vágtam, és bő olívaolajon kevergetve megpirítottam (szinte teljesen készre). aztán hozzáadtam a kockákra vágott hagymát, paprikát, és a fokhagymát, majd néhány perc múlva a paradicsomot. megsóztam és addig pirítottam, amíg a zöldségek meg nem puhultak. botmixerrel pürésítettem, és borsot őröltem rá.
pirított diós kenyérrel ettem, de friss házi kenyérrel is el tudom képzelni..

ki mondta, hogy krokettet csak krumpliból lehet csinálni?

fogalmam sincs, hogy jött az ötlet, egyszer csak bekúszott.
(miután jól befalatoztam a megmaradt muhammarát - így jobban ízlett, mint frissen; egyrészt tegnap már jóllaktam az illatokkal, másrészt mára értek össze igazán az ízek).

most, hogy érzem az ősz közeledtét, több kedvem van főzni, kísérletezni, alkotni, fotózni. ilyenkor újult erővel vetem bele magam mindenbe. nekem ez az újév, nem január 1.. szeretem én a nyarat, tényleg, de erőt az őszben sokkal többet érzek.

hozzávalók:
(kb 18 db)

2 bögre zöldborsó
kis darabka vaj
2/3 bögre liszt
só
frissen őrölt bors
szerecsendió
frissen reszelt parmezán

1 tojás
zsemlemorzsa
olaj a sütéshez





a borsót sós vízben puhára főztem. leszűrtem, és robotgépben pürésítettem. fűszereztem, hozzákevertem a vajat, a lisztet és a parmezánt, majd összegyúrtam. pihentettem egy kicsit, majd kis hengereket formáztam. ezeket felvert, megsózott tojásba, majd zsemlemorzsába forgattam, utána pedig forró, bő olajban kisütöttem.
(a krokettbe szoktak plusz 1 tojást is keverni, én ezt most kihagytam.)

húst is evők esetleg keverhetnek hozzá apróra tépkedett jóféle sonkát. emlékeim és képzeletem szerint remekül passzol a borsó és a parmezán ízvilágához.