17 évesen kundera: a lét elviselhetetlen könnyűsége c. könyvvel kezdtem a „cetlizős” időszakomat. Különböző színes post-itekkel jeleztem azokat az oldalakat, ahol valami tetszett, vagy nem akartam szabadulni mondanivalójától. aztán ahogy teltek az évek, lett, amelyik számomra elvesztette fontosságát, volt, amelyik ugyanúgy megszólított, és lett olyan is, amire újonnan találtam rá. a helyzet az, hogy szakácskönyvet ugyanígy olvasgatok. ahol tetszik valami, és olthatatlan vágyat érzek, azt bejelölöm. aztán vagy megcsinálom egy szűkös időintervallumon belül, vagy elfelejtem. az újralapozgatás során pedig nem egyszer fordult már elő, hogy nem értettem, mit jelöltem be, mert nem tetszett semelyik recept sem az oldalon.

az „öt világrész vegetáriánus konyhája” c. könyvet lapoztam át valamelyik nap, és próbáltam megfejteni néhány jelölést, illetve sóhajtottam mélyeket és indult meg a nyálelválasztásom néhány más étel leírását olvasva. ez a recept (mrs myrtleberry diósültje) akkor is és most is nagyon hatott. megmagyarázhatatlanul elköteleződtem a csonthéjasokkal készült sültekkel kapcsolatban.. azon túl, hogy finom, tele van fehérjével, és nem utolsó sorban egy húsimádó tányérján is megállja a helyét.

hozzávalók:
(6-8 személy)

250 g dió + mogyoró + mandula + kesudió + szezámmag
1 nagy fej hagyma
400 g hámozott paradicsom
2 tojás
150 g ementáli sajt
1 tk friss kakukkfű
2 tk friss zsálya
½ tk friss menta
1 ek friss petrezselyem
1 tk mustár
1 tk friss citromlé
só
frissen őrölt bors
vaj a forma kikenéséhez

sütőpapír

hosszúkás (min. 50 dkg kapacitású), vagy 20 cm átmérőjű kapcsos tortaforma





a diót, kesudiót, mogyorót, mandulát száraz serpenyőben néhány percig pirítottam. miután kihűltek, a robotgépben durvára daráltam.

a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (gázsütőnél 4-es fokozat). a formát kivajaztam, kibéleltem sütőpapírral, majd azt is kivajaztam.

A hagymát és a zöld fűszereket apróra vágtam, a paradicsomot lecsöpögtettem (a levéből pikáns szószt lehet készíteni a sült mellé, én most megittam), feldaraboltam, a sajtot lereszeltem.

egy tálban összekevertem a megpirított keveréket, a hagymát, a paradicsomot, a sajtot, a fűszereket, a tojásokat, a mustárt, a citromlevet, majd a sütőformába öntöttem, és elegyengettem a tetejét. kb. 45 percig sütöttem, amíg a teteje aranybarna nem lett, és jól át nem sült. kicsit kihűtöttem, így jobban kezelhető.

nagyon finom paradicsomszósszal is, ahogy celia ajánlja, de szerintem legalább annyira illik egy lollo-ból, nektarinból és kéksajtból álló saláta.


Megosztás

a tavasz az embereket megosztó zöldségekről, fűszerekről szól. medvehagyma, turbolya, spárga. ezek hallatán van, aki sikítva menekül, s van, aki a mennyekben érzi magát. lehet találgatni, h én melyik csoportba tartozom..
(és igen, van olyan zöldség, amit nem szeretek.)

e három tavasz-íz közül nálam abszolút első a spárga, s a spárgák közül is a zöld. (a lilát még nem kóstoltam.)
a belőle készült krémleves és a vajon párolt spárga gyorsan kész van, és alap. a quiche (ejtsd: kis) elkészítéséhez kicsivel több időre és elhatározásra van szükség, de mindenképpen megéri. ha a tészta összeállítása miatt halasztanánk a dolgot, használhatunk előre gyártott leveles tésztát, s bár én azt a verziót is szeretem, azért nem pótolja a quiche alaptésztájának ízét és omlósságát.

nem újdonság, h megvadulok a kis formáktól, az egyszemélyes adagoktól. ez egy kicsit még tovább tágítja az időintervallumot, de tálalás szempontjából ízléses, és megkönnyíti a helyzetet.

hozzávalók:
(4 személy)

200 g liszt + egy kicsi a tészta kezeléséhez
100 g vaj + egy kicsi a formák kikenéséhez
só
2-3 ek hideg víz

1 csomag zöldspárga (500 g)
250 g ementáli sajt
3 tojás
200 ml tejszín
100 g krémsajt
só
frissen őrölt bors
szerecsendió




a lisztet egy nagy tálba szitáltam, megsóztam, a vajat felkockáztam és összemorzsoltam a liszttel. amikor már az egész morzsás állagú, 2-3 ek hideg vízzel tésztává gyúrtam. letakarva 30 percig a hűtőben pihentettem.

közben a spárgákat megmostam, fás szárukat levágtam, majd kis karikákra vágtam őket.

ezután 4 részre osztottam, és lisztezett deszkán kinyújtottam a darabokat (kör alakúra és a forma méretéhez igazítva), majd a kivajazott formákba nyomkodtam.
ezután újabb 30 percnyi pihenés következett a hűtőben.

sütőpapírt raktam rájuk, azokra babot szórtam (azt utána már nem lehet felhasználni), és 200°C-ra (6-os fokozat) előmelegített sütőben 10 percig, majd eltávolítva a babot és a sütőpapírt, további 5 percig sütöttem.

közben egy tálban összekevertem a tojásokat, a tejszínt, a krémsajtot és a fűszereket, és lereszeltem a sajtot.
ezután mérsékeltem a hőt 180°C-ra (4-es fokozat), a tésztalapokra spárgát raktam, arra öntöttem a keveréket, és megszórtam reszelt sajttal. kb 30 percig sütöttem őket, míg a tetejük aranybarna nem lett.

ha egyben szeretnénk megsütni, akkor 22 cm-es formát használjunk, és a következők szerint változtassuk a sütési időt:
nehezékkel (babbal) elősütés 15 perc
anélküli elősütés 5 perc
a keverékkel sütés 45 perc (vagy amíg aranybarna nem lesz)

nagyon kíván maga mellé egy jó kis balzsamecetes zöld salátát.
ja, és hidegen is zseniális!


Megosztás

pénteken megint bevásároltam a piacon, és többek közt vettem zöldspárgát, kisszemű újkrumplit. a legegyszerűbb verzió mellett most más terveim is vannak, a spárgából quiche-t készülök alakítani, az újkrumpliból pedig hétvégén készült hamari saláta. feltételezem, azt nem kell magyaráznom, hogy a citrom miért tesz őrületesen jót a krumplinak, de az ízek és a gyorsaság mellett van még egy nem elhanyagolható előnye ennek a fogásnak; mégpedig az, hogy finom frissen, pikáns hidegen (1-2 óra elteltével), és zseniális átpirítva.. szóval nyugodtan lehet nagyobb adagokban gondolkodni!

hozzávalók:

500 g kisszemű újkrumpli
1 citrom
1 ek magos mustár (nálam most diós dijoni)
maroknyi metélőhagyma
néhány kapribogyó
4-5 aszalt paradicsom
extra szűz olívaolaj
só
frissen őrölt bors

a krumplikat (és a citromot) jó alaposan megmostam (le is lehet róla kapirgálni a bébihéjat, én most főzés után hámoztam meg őket), majd sós vízben megfőztem őket.
közben egy tálban összekevertem a mustárt egy jó löttyintésnyi olívaolajjal, a citrom levével, lereszelt héjával, a kapribogyókkal, a kis darabokra vágott aszalt paradicsommal, és az apróra vágott metélőhagymával. ebbe öntöttem bele a megfőtt, leszűrt krumplikat, sóztam, borsoztam, összekevertem, és kész.


Megosztás

a delicious oldalán találtam rá erre a receptre. már a gondolattól kicsordult a nyálam, hiszen a mojito a nagy kedvenc koktélom, meg különben is. a cheesecake kis poharakban nemcsak impozáns, hanem jelentősen megkönnyíti a helyzetet.

az íze pedig? hogy egy szóval kifejezzem, monica jutott eszembe e jóbarátokból, mikor egy partyn valami pasiról kérdezték, és ő csak ennyit tudott mondani: "hhhamanahhamanahhhhamana..."
(sajnos videót nem találtam hozzá..)

hozzávalók:
(4 adag, vigyázat! határozottan nem 4 személy..)

50 g győri teljes kiőrlésű mézes keksz
50 g mandula
20 g vaj
2 lime
67 g cukor (én 3 ek mézzel helyettesítettem)
3 ek fehér rum (bcrd)
mentalevelek
250 g túró
150 g krémsajt (philadelphia vagy mascarpone)
100 g tejszín

a lime-okat megmostam, és két vékony szeletet félretettem a díszítéshez.

a kekszet és a mandulát ropotgépben összetörtem, majd összekevertem az olvasztott vajjal. összegyúrtam, és a poharak aljára nyomkodtam.

a cukrot (mézet) 3 ek vízzel melegíteni kezdtem, kevergetés mellett (a méz ilyen szempontból könnyebb). felforraltam, majd 2 percig keverés nélkül főztem. levettem a tűzről, hozzákevertem a lime-ok levét, lereszelt héjukat, a rumot, és 5-6 levél összetépkedett mentát. félreraktam, hogy kihűljön.

közben a túrót és a krémsajtot robotgépben krémesítettem. szűrőn át hozzáöntöttem a kihűlt szirupot, kézi habverővel homogenizáltam, majd a poharakba porcióztam. alufóliával letakarva a hűtőben pihentettem (legalább 1 órát). tálaláskor felvert tejszínhabot rakhatunk a tetejére, valamint mentaleveleket és 1/2-1/2 gerezd lime-ot.

a reggelre való tekintettel nem kevertem magamnak egy mojitot.. megvárom az estét!


Megosztás

a hétvégi medvehagymaszedő akció eredményeként (magamhoz képest legalábbis) jelentős mennyiségű zöld levél került a hűtőm alsó dobozába. először nem is értettem magam, hogy miért szedtem ennyit, aztán mikor megkóstoltam a belőle készült pesto-t, minden kétségem elszállt. kisebb csavaros tetejű és csatos üvegekbe töltve, olajréteggel a tetejükön tovább elállnak, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogom megtudni, meddig..

hozzávalók:
(1/2 l-es csatosüveg)

280 g medvehagymalevél
2 marék mandula ledarálva
olívaolaj
só
frissen őrölt vegyes bors

a leveleket megmostam, konyharuhán megszárítottam, majd nagyobb csíkokra vágtam. ezeket kisebb adagokban, olívaolaj, só és bors hozzáadásával robotgépben ledaráltam, majd a darált mandulával összekeverve az üvegbe rétegeztem.