sok-sok éven keresztül legyintettem a pad thai-ra. valahogy nem érdekelt. most viszont nagy erőkkel lopta be magát a fejembe, muszáj volt megcsinálnom. csütörtökön megnéztem néhány videót a youtube-on, hogy hogyan készítik, tegnap bevásároltam a nagycsarnok alján lévő ázsia boltban, ma pedig megfőztem. különleges, finom és gyors.

fontos, hogy néhány alapszabályt betartsunk. minden hozzávalót készítsünk a kezünk ügyébe, mivel amikor már a wokkal dolgozunk, villámgyorsan történnek a folyamatok. a wok legyen tűzforró, és egyszerre csak 1-2 adagot csináljunk, hogy az étel piruljon, ne főjön.

hozzávalók:
(2 adag)

200 g rizstészta (én most metélt alakút vettem)

a pad thai szószhoz:
1 ek tamarind
1 ek nádcukor
1 ek szójaszósz
1 ek rizsecet
1/2 zöld chilipaprika apróra vágva

2 (3,4..) gerezd fokhagyma apróra vágva
1 újhagyma
ugyanennyi lilahagyma
1/2 - 1 zöld chilipaprika felkarikázva
150 g tofu felkockázva
2 tojás
50 g mogyoró
babcsíra (lehetőleg friss)
1 lime
koriander apróra vágva
3 ek olaj

a rizstésztát egy tálba tettem, leöntöttem forró vízzel, és 10-15 percig lefedve hagytam. ezután leöntöttem róla a vizet.
egy kis lábosban, kis lángon, kb 5 percig melegítettem kevergetés mellett a pad thai szósz hozzávalóit.
felforrósítottam a wokot, 2 ek olajat öntöttem bele, majd hozzáadtam a fokhagymát, hagymákat, összekevertem, h ne égjenek oda. utána következett a tofu, amit néhány percig sütöttem. ezután a wok egyik felére rendeztem, a másik felébe pedig beleütöttem a tojásokat. kevergettem, majd mikor átsültek (úgy néz ki, mint a rántotta), összekevertem a két oldalt. hozzáadtam a tésztát, 1-2 ek vizet, 1 ek olajat, majd a szószt. a legvégén hozzáadtam a babcsírát, a mogyorót, tálalásnál pedig a koriandert, és a lime kifacsart levét.

kőkeményen elhatároztam, hogy a tennivalók ellenére igyekszem normális ételeket enni (télen sikerült egy kicsit elhagynom magam ebből a szempontból). kell némi tudatosság, de megéri! többet járok piacra, és gyorsan elkészíthető, de finom ételeket főzök. nem vagyok tervezős fajta, ezért leginkább hazafelé ötletelek, és ha nincs otthon valami, akkor megveszem a zöldségesnél, vagy a boltban.

a másik, amire mostanában odafigyelek, az az, hogy mikor és mennyit eszem. a reggeli kávé még mindig alap, anélkül nem élek. 11-ig igyekszem csak gyümölcsöt enni (és csak egyfélét), utána szendvics, aztán ebéd, majd vacsora (ez a napjaimtól függ, a lényeg, hogy két nagyobb, ill. egy kisebb étkezés). és legkésőbb 7 után nem eszem semmit. ettől a beosztástól lejött rólam 3 kg, és sokkal jobban érzem magam. az utóbbi napokban kétszer megszegtem az esti tilalmat, és nagyon nem esett jól.. igyekszem sok vizet inni, és rá kéne vennem magam egy kis csalánteára is, mely többek között vértisztító hatású.

a tavaszi jelszavaim tehát:
piac, keveset & minőséget, evéskontroll.

igen, a szemfüles olvasó jól látja, hogy a mozgást igyekeztem elsunnyogni, de nem így van, legalább gondolok rá. :) megvárom, míg elmúlik az esős idő, előveszem téli álmából a bicajomat, és nekiindulok!

ezt a tésztaételt jamie oliver könyvében találtam, és nagyon szeretem. másik vonzereje az ízén túl pedig az, hogy míg a tészta megfő, lazán el tudjuk készíteni a mártást.

hozzávalók:
(4 személyre)

500 g tészta
150 g mandula
1 gerezd fokhagyma
4 nagy marék friss bazsalikomlevél
150 g parmezán sajt
600 g paradicsom (akár koktélparadicsom)
extra szűz olívaolaj
só
frissen őrölt bors



míg felforrt a tésztának felrakott víz (sós, mint a tengervíz), ledaráltam a mandulát, a fokhagymát, és a bazsalikomot. egy nagy tálba tettem őket, reszeltem rá parmezánt, és apróra vágott paradicsomot kevertem hozzá. sóztam, borsoztam, és meglocsoltam olívaolajjal. a legvégén összekevertem az al dentére főtt, leszűrt forró spagettivel.

az étel hogy is mondjam nem túl fotogén, viszont annál finomabb!

dedicated to p&v

nem, nem londonban készült.
nem, tulajdonképpen nem fasírt. de még mindig nem jöttem rá, hogy hogyan lehetne elnevezni.. még agyalok rajta, aztán előreláthatólag leteszek arról, hogy bármiféle normális nevet kapjon, aztán pedig lehet, hogy a végén kreálok egy szót, és onnantól úgy hívom.

nem is rossz ötlet..

kedves vegák, nem vegák, akik olvassátok a blogomat, és különösen ezt a bejegyzést! találjunk nevet ennek a finom, a húsevők ízvilágát is kielégítő répafasírtnak! szabály, hogy nem szerepelhet benne a "répa" szó.

(egyébként engem személy szerint kiráz a hideg ettől a szókapcsolattól, meg önmagában a répa szó megjelenésétől bármilyen étel nevében.. hiába szeretem, és hiába finom, nem tudok megbarátkozni vele.)

na de akkor mitől londoni? (a másik részt szerintem mindenki érti)
tegnap éjjel londonból hazaérkező barátaim mesélték, hogy sok répát ettek londonban, mivel az ott meglehetősen olcsó. és bármennyire hihetetlenül hangzik, sokoldalúan felhasználható - gondoljunk csak a répatortára.

hozzávalók:
(kb 15 darab)

2 hatalmas, vagy 3 közepes sárgarépa a reszelő nagy lyukán lereszelve
15 dkg durvára darált dió
2 újhagyma félkarikákra vágva
néhány gerezd fokhagyma apróra vágva
2 tojás
1 zsemle robotgépben morzsásítva
só
frissen őrölt bors
cayenne-i bors

zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

a hozzávalókból összekevertem a "fasírt" alapját.
(ha szükséges, további zsemlemorzsa hozzáadásával lehet az állagán változtatni.)
két evőkanál segítségével, azokat vízba mártva galuska alakú egyedeket készítettem, meghempergettem őket zsemlemorzsában, majd bő, forró olajban aranybarnára sütöttem őket.
rizzsel, valamint madársalátából és koktélparadicsomból álló, olívaolajjal, 1/2 citrom levével nyakonöntött és sóval, borssal, valamint fűszerekkel ízesített salátával ettük.

egy ehhez nagyon hasonló, csak alakjában, és fűszerezésében különböző változatot találtok itt.

ahhoz képest, hogy egy tavaszi erőkkel teli bejegyzést szándékozom írni, vastag kardigánba burkolózva ülök a gép előtt, s lefagyott ujjakkal próbálom a billentyűket a megfelelő sorrendben lenyomni.


kb 2 hete besokalltam. elegem lett a kutyafuttában megevett, nem

hihetetlenül hangzik, de ez az első húsvét, amit nem a szüleimmel, testvéreimmel, és nem a káli-medencében töltök. ez azt is jelenti, hogy idén csinálom először egyedül a húsvéti vacsorát.

festettem tojásokat abszolúte természetes módon, sütöttem kisméretű fokhagymás kalácsokat, medvehagymás juhtúróval töltöttem hatalmas kápia paprikákat, és vettem a húsevő szekciónak kétféle sonkát a nagycsarnokban.

hozzávalók:
(4 kisméretű kalácshoz)

eszter receptje nyomán

50 dkg liszt
1 tojás + 1 tojás sárgája
3 ek cukor
1 kk só
3-4 gerezd fokhagyma
2 dl langyos víz
1 csomag 7 grammos instant élesztő
frissen őrölt színes bors

a hozzávalókból (a tojássárgája kivételével) tésztát gyúrtam. 20 percig dagasztottam, majd meleg helyen (most a sütőben a legalacsonyabb fokozaton), konyharuhával letakarva 40 percig kelesztettem. lisztezett deszkán átgyúrtam, és 12 egyforma részre osztottam. gilisztákat sodortam belőlük, és hármas fonással 4 kis kalácsot formáztam belőlük. kb 15 percig hagytam őket pihenni és formálódni, majd tetejüket megkentem a sárgájával, megszórtam frissen őrölt színes borssal és előmelegített sütőben, 200 °C-on (6-os fokozat) 20-25 percig sütöttem, míg szépen meg nem barnult a tetejük.





hozzávalók:

2 hatalmas kápia parika (ezen zöld foltok is vannak, gyönyörű)
30 dkg juhtúró
2 ek tejföl
1/3 csomag medvehagyma csíkokra vágva
frissen őrölt színes bors

a juhtúrót a többi hozzávalóval összekevertem, és a csumájától megfosztott paprikákba tömködtem (kiskanál és kínai evőpálca segítségével). tálalásig a hűtőben tartom, akkor pedig éles késsel vékonyan felszeletelem.





a sárgát kurkumával, a vöröset céklával, a kékes-lilát pedig lilakáposztával színeztem meg. terveztem még spenóttal festett zöld tojást is, de arra most nem maradt kapacitásom. a konyha leginkább egy boszorkány műhelyéhez hasonlított, ahogy a különböző lábosokban különböző színű folyadékok forrtak.
egy kicsit foltosak lettek, ezt utólag magyarázhatom a rusztikusság fogalmával. jövőre azért majd egyenletesebb színre törekszem..