a cím logikájának megfejtését a kommentekbe kérem!

őszinte leszek. időigényes. tele lesz a mosogató piszkos edényekkel. minden lisztben úszik majd. de ott a másik oldal, ami bőven üti a negatívumokat. hihetetlen gasztronómiai élmény. össze se hasonlítható a boltban kapható névrokonával. egyébként pedig nem kell hisztizni, ha közben folyamatosan takarítunk magunk után, a végére alig marad valami. nyilván nem kell minden nap raviolit enni, de időnként érdemes elkészíteni. hálás tekintetek köszönik majd meg, ha máshonnan nem is, majd a tükörből..

és egy vallomás. eredetileg tegnapra terveztem a raviolit. de elrontottam a tésztát, mivel az általam használt kisebb méretű tojásokhoz sok volt az előirányzott lisztmennyiség. kemény lett a tészta, és nem tudtam vele dolgozni. azóta szerencsére gazdagabb lettem egy jótanáccsal, miszerint a kemény tésztát nagylyukú reszelőn lereszelve, majd az így kapott tésztabigyókat kifőzve zseniális köretet kaphatunk a gombapörkölthöz.
tehát először kevesebb lisztet kell használni, és a végén beállítani a kellő mennyiséget.

hozzávalók:
(kb 42 db)

400 g liszt
4 tojás
só

(elvileg ez a "szabály": 100 g liszthez 1 tojás. de a tojás nagysága befolyásoló tényező. tessék figyelni!)

1 doboz ricotta
1-2 gerezd fokhagyma
két nagy marék spenót
1 nagy marék szárított paradicsom
frissen reszelt citromhéj (ezt ne hagyd ki!!)
reszelt parmezán (ezt ki lehet)
só
frissen őrölt bors
lehelletnyi frissen reszelt szerecsendió
kis darab vaj

1 marék zsálya
1 nagyobb darabka vaj

a tojásokból és a lisztből egy kis só hozzáadásával ruganyos tésztát gyúrtam. folpakba csomagolva betettem a hűtőbe.





a spenótot jól megmostam, lecsöpögtettem, és csíkokra vágtam. egy kevés vajon néhány pillanatig pirítottam az apróra vágott fokhagymát, majd rádobtam a spenótleveleket. sóztam, borsoztam. amint összeestek, levettem a tűzről és leszűrtem róla a felesleges nedvességet. egy tányérban összekevertem a ricottát, a spenótot, a kis darabokra vágott szárított paradicsomot, sóztam, borsoztam, szerecsendióval és reszelt citromhéjjal ízesítettem. hozzákevertem egy kevés reszelt parmezánt, és félretettem.





a tésztagolyót 4 részre osztottam, s míg az elsővel dolgoztam, a maradékot vizes konyharuhával letakart tálban pihentettem (hogy ne száradjon ki). először a tésztagép 7-es fokozatán tekertem át, majd az 5-ösön, s végül a 3-ason. lisztezett felületre raktam.

innentől két lehetőségünk van. nekem van ravioli-készítőm, ezért ezzel dolgoztam (1. pont). ha neked nincs, járj el a 2. pontban leírtak szerint.

1. a ravioli-készítő sima oldalával köröket szúrtam ki a tésztából. egy kört beletettem, a szélét lekentem vízzel, és egy kevés ricottás keveréket tettem a közepébe. jól összenyomtam, és sütőpapírra tettem.

2. a tésztacsík közepére, egymástól 5-5 cm-re rakj kiskanálnyi pöttyöket. kend le vízzel a kupacok körül. fektess egy hasonló méretű tésztalapot az elsőre, és jól nyomkodd össze ott, ahol bevizezted. késsel, vagy hullámos szélű tésztavágóval vágd formára a raviolikat.

miután feldolgoztam majdnem az összes tésztát (a nem felhasznált szélekkel, ha túl lisztesek, már nem lehet dolgozni), bő, forró sós vízben 3-4 perc alatt készre főztem őket.
egy felhevített serpenyőbe raktam a vajat és a zsályaleveleket. addig sütöttem, míg a zsályalevelek ropogósra nem sültek, de a vaj még nem barnult meg. beleforgattam az azonnali evésre szánt lecsepegtetett raviolikat, a maradékra pedig olívaolajat locsoltam.


Megosztás

hazafelé legtöbbször benézek a hunyadi téri piacra. tanulom, hogy melyik nap ki van ott, és feltöltöm készleteimet (a szombati bevásárlás nem mindig tart ki csütörtökig, főleg, ha elmarad..). az egyik pultnál egy fiatal fiú árult formás, kisméretű padlizsánokat (otthagyhatatlan), és mivel tetszett és olcsó volt a paradicsom, azt is nála vettem. és igen, az a keményhéjú, édes változat volt, amit nagyon szeretek. a paradicsom mindig sarkalatos pont, de ezen a piacon ő már a második, ahol jó minőséget kapok.

számomra tökéletesen egyértelmű volt, hogy megtöltöm a padlizsánokat, így ugyanis látszik az apróságuk, ami miatt tulajdonképpen rájuk vetettem a szemem. többféle verzió lehetséges, én most egy nagyon egyszerűt választottam, amit kiegészítettem néhány itthon fellelt hozzávalóval.

hozzávalók:

4 apró padlizsán
4 közepes paradicsom
fokhagyma
néhány szem fekete (kalamata) olajbogyó
1 kis szelet diós kenyér (vagy sima)
1 marék mandula
kecskesajt (vagy parmezán, vagy bármilyen más kedvünkre való sajt)
olívaolaj
só
frissen őrölt bors
friss bazsalikom




a padlizsánokat megmostam, félbevágtam, és késsel kiügyeskedtem a belsejüket, amit kockákra vágtam. megsóztam mindent, és 30-40 percig állni hagytam. utána átöblítettem vízzel, majd a fél padlizsánokat letörölgettem, a kockákat lecsöpögtettem.

olívaolajon 1 gerezd apróra vágott fokhagymát megfuttattam, de szinte rögtön ráöntöttem a padlizsánkockákat. 1-2 perc kevergetés után hozzáadtam a közben felkockázott paradicsomokat. megsóztam, megborsoztam, hozzáadtam a kimagozott és csíkokra vágott olajbogyót, további 1 (-2) gerezd apróra vágott fokhagymát, majd addig sütöttem kevergetés mellett, míg meg nem puhultak, ill. el nem főtt a paradicsom leve.

a sütőt bekacsoltam 180°C-ra (4-es fokozat).
a diós kenyeret a mandulával robotgépben rusztikusra daráltam.
a padlizsános-paradicsomos keverékkel megtöltöttem a padlizsánokat, tetejükre szórtam a mandulás morzsát, majd sütőpapírral kibélelt sütőtálba raktam őket, meglocsoltam olívaolajjal és a sütőbe toltam őket. a kecskesajtot 25 perc után morzsoltam a tetejükre, és még további 20-25 percig sütöttem őket.
tálalásnál bazsalikomlevelekkel díszítettem.

egy jó salátával érdemes köríteni, nagyobb étkűeknek pedig rizzsel és salátával tálalnám.


Megosztás

többen kérdezték tőlem mostanában, hogy hogyan főzök. kétféleképpen. van, amikor intuitívan, érzékeimre és ötleteimre hagyatkozva alkotok, de van, hogy kedvenc szakácsok, szakácskönyvek, netes oldalak receptjeit főzöm/sütöm meg, vagy alakítom át. rengeteg ötletet és inspirációt adhat akár egy-egy kép, vagy a hozzávalók sokasága. volt már úgy, hogy egy fotó alapján próbáltam kitalálni, vagy megkóstolt ételekben szeparálni, kiérezni az ízeket.

már említettem, hogy cetlikkel jelzem azokat az oldalakat, ahol valami megfogott. ma reggel elővettem az egyik színes fecnikkel tarkított könyvet, az "öt világrész vegetáriánus konyhájá"-t. egy eredetileg nigériai recept "nyert", egyrészt a színei miatt, másrészt mert kíváncsi lettem az ízére. abszolút elnyerte a tetszésemet, mert finom, gyorsan elkészült és sokféle körítéssel el tudom képzelni. most egy sült paprikából és chiliből készült krémmel tálaltam, de meggyőződésem, hogy a vöröslencsefasírt örök párja, a chilis-gyömbéres nektarin is tökéletes választás.

természetesen a nevekkel megint bajban vagyok, a könyv babpogácsának hívja, szerintem inkább fánk..

hozzávalók:
(25-30 darabhoz)

2 konzerv vörösbab konzerv (eredetileg feketebab)
1 tojás
4 ek liszt
1 fej hagyma
1 tk sütőpor
só

4-5 kápia
1-2 chili
1-2 gerezd fokhagyma
1/2 citrom leve
só

olaj a sütéshez

a babokat hideg vízzel átöblítettem, lecspegtettem, majd 2 ek meleg víz hozzáadásával ropotgépben pürésítettem. ezt a sűrű masszát egy tálba öntöttem, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, a tojást, a sütőporral lekevert kisztet, a sót és összekevertem.

ujjnyi magasságú, forró olajba evőkanállal pogácsákat szaggattam, és minden oldalukon aranybarnára sütöttem őket. papírtörlővel beborított tányéron lecsöpögtettem a felesleges olajat.

a kápiákat megmostam, félbevágtam, kiszedtem a magházukat, és serpenyőben mindkét oldalukat megsütöttem (az a jó, ha a héjuk befeketedik). lehet sütőben is, én azt most nem akartam bekapcsolni. ezután műanyag tartóba tettem őket, lezártam, majd 15-20 perc múlva könnyedén lehúztam a felpuhult héjukat. ropotgépben összeturmixoltam a chili, a fokhagyma, a só és a citrom levének hozzáadása után.





Megosztás

egy írást a vegasztromániáról.

ezt a blogot azért hoztam létre 4 nap híján 3 éve (te jó ég..), mert nem akartam blokkolni az áramlást. egy számomra fontos energiának találtam megfelelő formát. számomra a receptek kiválasztása, megálmodása, a képek elkészítése és a szövegek megírása alkotói folyamat. és hiába rólam szól, mivel kikiabálom a nagyvilágba, fontosak a visszajelzések. ezen kívül misszióm a vegetáriánus konyhát népszerűsíteni, így természetes, hogy örülök a pozitív véleményeknek, és imádom azokat a mondatokat hallani, amik úgy kezdődnek, hogy "bár húsevő vagyok..", vagy "nem szeretek főzni, de..".

szóval nagyon jól esik, hogy egyre többen olvassák a vegasztromániát, főznek belőle és köszönöm a pozitív visszajelzéseket!

avagy a szicíliai jégkása.
avagy mindent ide, ami hideg!

azt hiszem nem nagyon kell magyaráznom. hűsít, finom, gyümölcs (mellesleg ahogy tudom, szicíliában kávés is van).
aki nem szereti a ribizlit, bármilyen más gyümölcsből elkészítheti. bár a ribizli íze egyedülálló és zseniális, a leszemezés, átpasszírozás miatt kicsit több időt vesz igénybe, mintha pl. nektarinnal csinálnánk. egy nagy bödönnel a mélyhűtőbe!

hozzávalók:
(4 pohárhoz)

400 g ribizli
50 g cukor (ízlés szerint)
200 ml víz
1 löttyintésnyi bacardi

a ribizlit megmostam, leszemeztem. egy lábosban a cukrot hozzáadva kis lángon 5-10 percig főztem, időnként megkeverve. leturmixoltam, átpasszíroztam, hozzáöntöttem a vizet és a bacardit, hagytam kihűlni, majd egy lezárható dobozban a mélyhűtőbe tettem. legalább 4 órát kell hűteni.


Megosztás