pénteken a nagycsarnokban vásároltam, és többek közt vettem szilvát. szeretem csak úgy, magában is, de ebből valami őszi desszertet szerettem volna készíteni. több verzió is felmerült, végül a cobbler mellett döntöttem. a saveur, illetve a bbc good food netes bázisokon keresgéltem, és az ott talált receptekből gyúrtam össze a sajátomat.

sejtettem, hogy jó lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyire sikerül eltalálnom a rejtett vágyaimnak megfelelő édességet, illetve annyira jól kiegészíti egymást a szilva és az amaretto, hogy jövő héten szilvalekvár-készítő üzemmé alakítom konyhámat.

hozzávalók:
(6 személyre, 1 bögre = 2,4 dl)

4 bögre kis darabokra vágott szilva (kb 16 db)
1/2 - 3/4 bögre cukor (ízlés kérdése)
2 tk kukoricakeményítő
fahéj
1 kupak amaretto (kötelező)

2 bögre liszt
100 g hideg vaj
3/4 bögre tej
1 tk cukor
1 csipet só

a sütőt előmelegítettem 180°-ra (4-es fokozat).
egy kb 20x20 cm-es sütőformát (illetve én most konkrétan 2 kisebbet) kikentem vajjal.

az apróra vágott szilvát a cukor, a keményítő és a fahéj hozzáadásával egy lábosban, közepes lángon melegíteni kezdtem. kb 4 perc elteltével hozzáöntöttem az amarettót, majd további 3-4 percig főztem néha megkeverve. beleöntöttem a sütőtál(ak)ba.

egy tálban összekevertem a lisztet a sütőporral, a cukorral és a sóval, majd összemorzsoltam a kis kockákra vágott vajjal. ezután hozzáöntöttem a tejet és kanállal összekevertem. a szilva tetejére szaggattam, majd a sütőben 35-40 percig sütöttem, míg aranybarna nem lett.

langyosan, vaníliafagyival a legfinomabb!


Megosztás

most kivételesen nem arról fogok ömlengeni, hogy mennyire mérhetetlenül imádom a sütőtök friss, gyümölcsös illatát. inkább a nagy, közös gasztro-tudatról emlékeznék meg. mert persze van olyan, amikor kirobban egy-egy új őrület, amit aztán minden gasztroblogon lehet olvasni, de számomra sokkal izgalmasabb az a jelenség, amikor ketten (vagy többen - ilyen is volt már) ugyanazt főzik egyszerre, nem tudva egymásról.

szombaton vettem a piacon egy szép példányt, és már a sorbanállás közben tökéletesen egyértelmű volt számomra, hogy gnocchit fogok készíteni belőle. azt is kitaláltam, mivel fűszerezem, hogyan tálalom. eszter tegnap este vegetáriánus vendégei számára főzött hasonlót. meg is mosolyogtam a fb-on ezt a paralell történést, majd meg is örültem neki, mert végül eszter hatására nem megfőztem a gnocchikat, hanem megpirítottam. gyorsabb, és sokkal finomabb! egy dolgot viszont tartsunk szem előtt: frissen az igazi!

hozzávalók:

1 közepes sütőtök (ez 700 g volt megtisztítva)
liszt (amennyit felvesz, kb 300-400 g) - nálam most 1/3 teljes kiőrlésű rozsliszt, 2/3 simaliszt
1 tojás
1 marék dió felaprítva
1 marék reszelt parmezán
só
szerecsendió

vaj
fűszernövények
apróra vágott fokhagyma
színes bors

kéksajt




a sütőtököt meghámoztam, kockákra vágtam, és sós vízben megfőztem (nagyon gyorsan kész van).* leszűrtem, jól lecsepgtettem, majd egy nagy tálba téve villával összetörtem. hagytam kihűlni, majd hozzáadtam a tojást, a reszelt parmezánt és a diót, szerecsendiót reszeltem rá (itt lehet sózni, ha szükséges), és annyi lisztet adagoltam hozzá, amennyi segítségével jól gyúrható tésztát kaptam. a tésztagombócból hurkákat gyurmáztam, amiket késsel helyes kis amorf kockaféleségekké vágtam. olívaolajon minden oldalukat aranybarnára pirítottam.

egy serpenyőben megolvasztottam a vajat, frissen őrölt színes borsot, apróra vágott fokhagymát és friss fűszernövényeket adtam hozzá. 1-2 perc múlva a kész gnocchira öntöttem, majd kéksajt darabokat szórtam a tetejére.



*a másik lehetőség, hogy darabokra vágva sütőben sütjük. ennek hátránya, hogy tovább tart, előnye, hogy a püré majd kevesebb nedvességet tartalmaz, ami miatt kevesebb lisztet kell hozzáadni.


Megosztás

nem először történt. halogattam. hiába a kedvenc indiai ételemről van szó, éveken keresztül csak a hátsó szegletben várakozott. pedig, ha tudtam volna.. ha tudtam volna, hogy ilyen egyszerűen kész van.. azt hiszem a paneer készítésétől ijedtem meg, de kiderült, hogy egyátalán nem rémisztő. még jó, hogy van egy blogom, ami emlékeztet arra, hogy minden csak elhatározás kérdése. és itt idézném fel az azóta már szállóigévé lett mondatot, amit egyszer nekem címeztek, én pedig tovább adom: "ne szarozz bébi, improvizálj!"

a shahi paneert diós naannal szeretem és ajánlom. a receptért pedig köszönet a két indiai hölgynek.

hozzávalók:
(4 személyre)

a paneer-hoz

4 l tej
4 ek citromlé/ecet egy kis vízzel elkeverve
tiszta konyharuha

a szószhoz

2 kisebb hagyma nagyon apróra vágva (én most robotgéppel csináltam)
2-3 gerezd fokhagyma
1 konzerv paradicsomhús
1 kis konzerv sűrített paradicsom
1 ek friss reszelt gyömbér
chili ízlés szerint és fajtától függően
2 ek őrölt római kömény
1 ek őrölt édeskömény
2 ek garam masala
1 bögre (2,4 dl) kesudió
1 bögre tej
só
olaj




a tejet közepes lángon melegíteni kezdtem, majd mikor majdnem elérte a forráspontot, lassan hozzáöntöttem a vízzel elkevert ecetet (citromot jól elfelejtettem venni, de nem érződik a sajton az ecetszag). a következő rész nem túl esztétikus, mert a sav kicsapja a tejet, és a savó különválik (de erre a fázisra mindenképpen szükség van. ha nem történik meg 1-2 percen belül, még adjunk hozzá citromot/ecetet). ezután egy szűrőbe helyezett konyharuhán keresztül átszűrtem, összekötöttem a konyharuha sarkait, a batyut egy felfordított (egyenes aljú) tésztaszűrőre raktam, és ráraktam egy kevés vízzel teli lábost (ezen a videón 2.47-nél). 1 óra múlva kész.





a kesudiót 15 percre a tejbe áztattam.
egy kevés olajon, közepes lángon pirítani kezdtem a hagymát. mikor elfőtte a levét, megsóztam, hozzáreszeltem a fokhagymát, hozzáadtam a gyömbért, az apróra vágott chilit és a fűszereket. 1-2 perc elteltével hozzáadtam a paradicsomkonzervet és a pürét. addig főztem kevergetés mellett, míg be nem sűrűsödött (és köpködött nagyon). közben robotgéppel összeturmixoltam a tejes kesudiót (2 részletben - az egyiket rusztikusabbra hagyva, a másikat totál pürésítve), majd hozzákevertem a fűszeres paradicsomhoz. hozzáadtam egy kevés vizet, majd alacsony lángon tovább főztem.

ezalatt a paneert kockákra vágtam, és kevés olajon megpirítottam.
összekevertem a szósszal, és tálaltam.


Megosztás

a kooktában tett látogatásom után többek közt gazdagabb lettem egy silverwood kivehető aljú, cakkos szélű sütőformával. vasárnap fel is avattam, és meg kell mondanom, azon túl, hogy gyönyörű, állati jól lehet vele sütni..

a tésztát és a sütési időt most sikerült jól eltalálnom, gyümölcsből viszont alulméreteztem a dolgot. ezen mondjuk segítettem, hiszen nyugodtan lehet rá gyümölcsöt rakni sütés után is. sőt, legközelebb mascarpone-krémmel is megfejelem.

hozzávalók:

150 g liszt (egy része lehet őrölt mandula)
100 g hideg vaj
2-3 ek cukor
csipet só
2-3 ek hideg víz
zsemlemorzsa
nektarin
málna
díszítésnek kakukkfű, pisztácia

a lisztet összekevertem a cukorral és a sóval, majd a darabokra vágott hideg vajjal összemorzsoltam. néhány evőkanál hideg víz hozzáadásával tésztát gyúrtam belőle (kanalanként adagoljuk a vizet hozzá, nem kell sok!), majd folpakba tekerve 1 órára a hűtőbe tettem.

a sütőt előmelegítettem 180°C-ra (4-es fokozat)
/mármint kábé ennyire, mivel az "új" sütőm egy régebbi darab.. de nagyon jól süt!/
utána a megfelelő méretekre nyújtottam a tésztát, és belenyomkodtam a kivajazott formákba (a silverwoodot nem vajaztam ki). belsejüket villával megszurkáltam, megszórtam zsemlemorzsával, nektarincikkeket és málnaszemeket helyeztem rájuk, majd a sütőben 20-25-30 perc alatt (mérettől függően) aranyszínűre sütöttem őket.

ennél egyszerűbb, ha egy kört nyújtunk ki belőle, sütőpapírra fektetjük, megszurkáljuk, megszórjuk a közepét zsemlemorzsával, megpakoljuk gyömölcsökkel, ráhajtjuk a széleket, és úgy sütjük meg. de én bele vagyok habarodva a sütőformákba, és jól esett, h mindegyik másmilyen.





Megosztás

ma elég korán kipattantak a szemeim. megittam szokásos fahéjas kávémat, majd nekiindultam. az utóbbi időben kedvenc szombat délelőtti programom a piacozás. nagyon élvezem a hangulatot, a kínálatot, a beszélgetéseket az árusokkal, a spontán összetalálkozásokat a közelben lakó barátokkal. hazaérve szép komótosan összedobok valami reggelit az alapanyagokból. a szombat mindig csúszásban telik, délben reggeli, 5-6-kor ebéd. én amúgy sem eszem 11-12-ig, de a reggeli hangulata hiányzik. így a szombat gasztro-ünnepnap igazi reggelivel.

ma konkrét tervvel érkeztem kedvenc árusaimhoz, tudtam, hogy pesto és bruschetta kerül az asztalra.

bazsalikomos pesto

megint okoskodni fogok. a boltban kapható pesto alla genovese a közelébe sem ér az otthon készítettnek. egyátalán nem tart sokáig megcsinálni, és hihetetlen eufóriát okoznak a közben felszabaduló illatanyagok. és az íze..

hozzávalók:

1 nagy csokor bazsalikomlevél (kb 50 g)
2 gerezd fokhagyma
marék reszelt parmezán
kis marék fenyőmag
100 ml extra szűz olívaolaj (+ még amennyit felvesz)
só

eredetileg mozsárban kéne összetörni, de nekem még csak egy kisebb változat van itthon, így robotgépben csináltam. a terebess fűszerkalauz leírása szerint nem jó, ha fém ér a bazsalikomhoz, mert szénaízű lesz. tervezek beszerezni egy nagyobb kőmozsarat, utána lesz összehasonlítási alapom, majd akkor beszámolok.

tehát mozsár helyett robotgépben dolgoztam össze a hozzávalókat.
a mennyiségek irányadóak, ízlésünknek megfelelően változtathatjuk az arányokat.

bruschetta
(ejtsd: bruszketta)

néhány éve volt szerencsém részt venni egy hamisítatlan olasz vacsorán. nem ez volt az első, és remélem, nem az utolsó, de itt tanultam a legtöbbet a bruschettáról. tommaso előszedett egy szikkadt kenyeret (olasz, nagy lyukacsost), meglocsolta extra szűz olívaolajjal, talán megsózta, és odatolta, hogy kóstoljuk meg. azóta sem felejtem el azt a kulináris élményt.. pedig csak száraz kenyér és olaj. de itt jön a lényeg, a minőség. az a nem mindegy. nekem itthon még nem sikerült olyan lelőhelyet találnom, ahol ezt az olasz típusú kenyeret meg tudom venni. a culinarisban ugyan van, de az ára miatt nem tudom minden nap bevállalni..

most néhány napos diós kenyérből (lipóti pékség) és sima kenyérből csináltam, egész jó lett. megpirítottam a kenyérszeleteket, jól bedörzsöltem fokhagymával mindkét oldalukat, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal (nem sajnáltam), megsóztam, apróra vágott paradicsomot és bazsalikomot raktam rájuk, és kész.





Megosztás