múlt hét végén egerben jártam. a városban sétálva "véletlenül" belebotlottam a helyi piacba, és számomra meglepő módon majd' minden stand tele volt zöld paradicsommal. mivel már régóta szerettem volna kipróbálni, vettem egy adaggal.

egyik vágyam a sült zöld paradicsom volt, amiről nemrég zsófi is írt, a másik .. ezt egyelőre nem árulom el.

a zöld, éretlen paradicsomokat megmostam, kb 1 cm vastag szeletekre vágtam, megsóztam, és 20 percig állni hagytam őket egy rácson, hogy lecsepeghessen a levük. utána papírtörlővel leitattam a felesleges nedvességet; lisztbe, felvert tojásba, s végül kukoricadarába forgattam őket, majd bő, forró olajban mindkét oldalukat aranysárgára sütöttem.





Megosztás

eddig nem volt a blogon túl sok reggeli, mivel reggel kávézni szoktam, nem enni. de új lakással új szokások is belépnek az ember életébe, és mostanában hétvégén pótlom az elmaradásokat. szombaton piac, s bár felfedeztem, hogy a csütörtöki jobban tetszik, valószínűleg le fogok nézni akkor is; utána alkotás a konyhában és délben reggeli. ez már hetek óta így zajlik, és abszolút bevált.

még sosem ettem igazi amerikai palacsintát, de mindig is baromira tetszett, amikor a filmeken anyu álmos gyereke elé tolja a frissen kisütött kisebb és vastagabb palacsintát. első próbálkozásra jamie receptjét használtam.

hozzávalók:
(12 db)

3 nagyobb tojás
120 g finomliszt
1 púpozott ek sütőpor
1 1/2 dl tej
1 csipet só

a tojásokat szétválasztottam. a sárgájához hozzáadtam a lisztet, a sütőport és a tejet, és kézi habverővel simára kevertem. a sóval kemény habbá vertem a fehérjét, és óvatosan a tésztába kevertem.
mérsékelt lángon felforrósítottam egy teflon serpenyőt, majd kis adagokban mindkét oldalukat aranyszínűre sütöttem.
amikor az első oldala megszilárdult, gyümölcsdarabokat szórhatunk a tetejére és azokkal együtt fordítjuk meg. én most natúr sütöttem ki, mézzel, vajjal és frissen készült, még meleg szilvalekvárral tálaltam.


Megosztás

csütörtökön délelőtt voltam a hunyadi téri piacon szilvát és szőlőt venni. kevesen voltak és ez hangulatomnak jobban megfelelt, mint a szombati forgatag. egyik kedvenc árusomhoz is benéztem, és nagyon megörültem, mert különböző színű és formájú paradicsomokat is árult. olyannyira rákattantam, hogy hatásomra a mögöttem várakozó néni is vitt a fekete paradicsomból néhány szemet kóstolónak.




ez tulajdonképpen nem is recept, inkább hangulat. nagy igényem van az esztétikumra minden területen, így a tálalásnál is. most nem azt mondom, hogy állandóan 6féle paradicsomból kell salátát készíteni, de egy kis odafigyelés sokat számít.

az összevágott paradicsomokat megsóztam, olívaolajat locsoltam rá és bazsalikomleveleket szórtam a tetejére. ez az alap. egyéb kiegészítő lehetőség, ha adok hozzá nagyon apróra vágott fokhagymát, citromlével vagy balzsamecettel tálalom, vagy valamilyen sajttal (pl mozzarella, kéksajt, kecskesajt) egészítem ki az ízeket.





Megosztás

nagy híve vagyok az aktuális szezonban termő zöldségek, gyümölcsök felhasználásának. mostanában a piac tele van szilvával, szőlővel (meg még egy csomó mindennel, de nekem most ez a két kattanatom). szőlőt eddig még nem használtam semmire, csak megettem, vagy borként megittam. most viszont elkezdett érdekelni a többi felhasználási lehetőség. ez irányú kutakodásaim eredményeképp rátaláltam egy nagyszerű oldalrara, és abban sok-sok zseniális recept között erre az ötletre. a folytatást azt hiszem, mindenki tudja, a végeredmény alább olvasható..

hozzávalók:
(1/2 l-es üveghez)

kb 300 g piros és rozé szőlő vegyesen
200 ml fehér borecet
3-4 púpos ek cukor
1 1/2 tk mustármag
1 1/2 tk borókabogyó
1 tk fekete bors
1 rúd fahéj
2+1 szál rozmaring
1/4 tk só




a szőlőt megmostam, leszemeztem, és az üvegbe tettem 1 rozmaringszál társaságában.
egy kis lábosban a többi hozzávalót felforraltam, és kihűtöttem. a rozmaringágakat kivettem, és ráöntöttem a szőlőre.
legalább 8 órán át hagyjuk a hűtőben. én sajtokkal fogom enni, illetve salátába. egyéb ötleteket szívesen fogadok!


Megosztás

vegetáriánus létemre nem ismerem túl jól a gombákat. a szokásos csiperkén túli gombaéletem nem túl izgalmas: néha szoktam őzlábbal (hehe) főzni, időnként belefutok "erdei gomba" keverékekbe, a vargányát pedig sajnos nem bírja a gyomrom (ötletem sincs, miért). elhatároztam, hogy kicsit jobban elmerülök a témában. a nagycsarnokban hátul van egy néni, akinek őszi hangulatú pultján végre találtam rókagombát. viszont hatalmába kerített egy érzés, miszerint megvenni egy adag gombát, ahelyett, hogy én gyűjteném az erdőben.. hát az fél élvezet! hirtelen elkezdtek hiányozni a balaton-felvidék erdeiben tett őszi kirándulások, amelyek során szemezgethettünk az arra kijelölt szőlősorból, és amelyek sokszor esővel és pocsolyába-ugrálással végződtek.
a gomba is az a műfaj, amihez az egész folyamatban benne kell lenni, vagy legalábbis érdemes. de végülis, melyik nem az?

hozzávalók:
(4 személyre, 1 bögre = 2,4 dl)

500 g rókagomba
100 ml irsai olivér
vaj
1-2 gerezd fokhagyma apróra vágva
só
friss kakukkfűlevelek
néhány kettévágott borókabogyó
frissen őrölt bors

6 bögre víz
1 1/2 bögre kukoricaliszt
só




egy lábosban felforraltam a vizet a sóval, majd folyamatos keverés közben lassan hozzáöntöttem a kukoricalisztet. 2 percig kevergettem, majd 7-8 percenként 1-1 perc kevergetés mellett 40-45 percig főztem kis lángon. az elején köpköd rendesen, de később szépen lecsillapodik.

a rókagombát folyó víz alatt megmostam, és papírtörlővel óvatosan szárazra töröltem. egy serpenyőben vajat hevítettem, majd a rókagombákat óvatosan, inkább az edényt rázogatva, mint keverve sütni kezdtem. mikor kieresztette a levét, hozzáöntöttem a bort, hozzáadtam a fűszereket (a só kivételével) és alacsony lángon megpároltam. a legvégén újra nagy lángon pirítottam egy kicsit, megsóztam.

az, hogy a rókagombát irsai olivérrel hozom össze, nem volt kérdés. az is elég egyértelmű volt, hogy polentát csinálok hozzá. de valami nekem hiányzott belőle. legközelebb juhtúrós puliszkát készítek hozzá.


Megosztás