mostanában rákattantam a dióra. főként sajtokkal, vagy sajtokban szeretem. rochforttal például, vagy sajtkrémbe keverve. és ma felfedeztem, hogy a diópucolás is lehet jó.. eddig hajlamos voltam inkább tisztítva venni, annak ellenére, hogy itthon van néhány adag.. ma viszont fogtam…

huh. ez az étel is már nagyon rég várt a megvalósításra, és hála zsuzsa vkf-kiírása által megadott utolsó löketnek, végre elkészült! egyszer csináltam hasonlót még húsevő koromban, akkor tejszínes csirke volt az alap, és arra került a krumplipaplan (hm, ez elég jó szó).…

bejött a képbe egy harmadik főzési formám az eddigi kettő mellé (1. a gasztroművészet jegyében előre megkomponált, és kidolgozott alkotás 2. gyors étel pepecs nélkül). leginkább az első csoportba sorolható, de túlmutat azon, ez maga az alkotás. gasztro-jelző nélkül. az már…

polenta, puliszka. jogos a kérdés, hogy melyik. az én válaszom egyszerű, mindig az, amelyik konyha ízvilágát segítem, támogatom vele. és most abszolút olaszos ízeket varázsoltam a vacsoraasztalra.el sem tudom mondani, mennyire régóta tervezem elkészíteni, kukoricadarám is mindig…

pár napot lent töltöttünk a káli-medencében. hideg volt, de a cserépkályha melege (és a zseniális ágymelegítő - minden tiszteletem a feltalálójáé) feledtette velünk. nagy gasztro-tervekkel érkeztem meg a parasztházba, de végül inkább hatalmas punnyadós, kicsit sétálós…