a péntek kuszkusznap észak-afrikában. nemcsak a búzadarából, lisztből, sós vízzel gyúrt-rázott-sodort kis gömbőcöket nevezik így, hanem magát az ételt, ami ebből a köretből készül. nekem könnyű dolgom volt a szárított, dobozba zárt alapanyaggal, nem úgy, mint az afrikai…

miközben a tegnapi vacsorán ügyködtem, észre kellett vennem, hogy eléggé ki vagyok éhezve a "zöld"-re.. azon túl, hogy zöld garbóban indultam el itthonról, hazaérve csupa a pulcsim színével harmonizáló zöldséget pakoltam ki a kosaramból: brokkolit, madársalátát, körtét,…

a hétvégi ebéd szintén az "abbólfőzökamiitthonvan" felkiáltással készült, egyedül a hámozott paradicsomért kellett csak kiszaladnom a boltba (ami elég vicces, mert normál esetben a hámozott paradicsom, és a durumtészta az, ami biztos, hogy van itthon..). kifejezetten jól esett ma…

kinyitottam a hűtőt, benéztem a szekrénybe, és feltettem a kérdést: "zöldséges vöröslencse-fasírt, vagy ázsiai ihletésű vacsora legyen?" mivel a vonal túlsó végén lévő hang a másodikat választotta, lemeltem a wokot a helyéről.nem tudom, mennyire szisszenne fel egy ázsiai…

a gasztronómia nem az egyetlen mániám, többek között az asztrológia is érdekel. nem az újságokban olvasható, "mileszvelemholnap", horoszkópnak álcázott elemzésekre gondolok, hanem az igazi asztrológiára. ami tulajdonképpen nem más, mint analógiás, függőleges gondolkodás,…