Ha arról beszélünk, hogy valaki tartózkodik a húsevéstől, akkor általában szélsőséges képek villannak be – egy átvivőanyagként működő csirkemellre nehezebb nemet mondani, mint egy karakteres birkapörköltre?

tulajdonképpen nem lecsó, de az a verzió, amit most elkészítettem, a megszólalásig hasonlít egy paradicsomosabb, fűszeres lecsóra, és valljuk be, kevesen lökik csípőből, hogy mi az a shakshuka. ezt a jellegzetesen észak-afrikai származású ételt is a végtelenségig lehet variálni, van, aki fetát, van, aki padlizsánt is ad hozzá például. én egyik kedvenc nemvega vega szakácsom, yotam ottolenghi receptjét vettem alapul, de több paradicsomot, konzerv formában adtam hozzá.

shakshuka

hozzávalók:
(4 kis adag - nyári női adagok, egy pasinak a kétszeresével számoljunk)

2 hagyma
1 sárga és 1 piros színű paprika (vagy zöld, a paradicsom miatt amúgy is jó piros lesz)
1 darabolt hámozott paradicsom konzerv
néhány gerezd fokhagyma
1-2 babérlevél
1/2 kk római kömény
1 kk kakukkfű
1 ek petrezselyem
1 ek koriander
cayenne bors ízlés szerint (ez csíp)
só
bors
1 kk cukor (nádcukor)
olívaolaj
4 tojás

olívaolajon elkezdtem párolni a félkarikákra vágott hagymát. közben hasonló nagyságúra szeleteltem a paprikákat, és hozzáadtam a hagymához. kicsit pirítottam őket, megkevertem, majd fedő alatt, kis lángon 3-4 percig pároltam. hozzáadtam a paradicsomot, cukroztam, fűszereztem (a petrezselyem és a koriander kivételével), majd további 10 percig pároltam (közben adtam hozzá az apróra vágott fokhagymát), időnként megkeverve. ezután levettem a fedőt, és 1-2 percig nagy lángon sütöttem, hogy kicsit elfőjön a leve, de azért maradjon is. mélyedéseket csináltam, abba beleütöttem a tojásokat, és kis lángon lefedve 5 percig főztem (lehet ennél kevesebb ideig is, mert még tovább fő. ha tehát azt szeretnénk, hogy folyjon a sárgája, akkor elég 3-4 perc). aprított petrezselyemmel és korianderrel megszórva tálaltam.

ennek a receptnek az eredeti verzióját sok-sok évvel ezelőtt, még az egyetem alatt találtuk á barátnőmmel egy akkori cucina modernában (ez akkoriban a kedvenc újságunk volt). barátságunkat is tulajdonképpen a gasztronómiának köszönhetjük (meg kicsit a zenének), mivel akkor szólítottuk meg  egymást először egy (asszem) algebra gyak előtt, mikor meglátott egy görög szakácskönyvet az asztalomon (én meg egy massive attack kazit az övén). rövidesen nagy, barátoknak-főzős partyk indultak á kertjében, a címadó recept eredeti verziója volt (csirkével) az egyik első.

ez azután gyakran előfordult az én konyhámban is. kedvenc sztorim, amit mindig párás tekintettel emlegetek, egy téli kiruccanásomhoz kötődik. tizennyolc-huszonpár éves koromban sokat jártam le egyedül is a káli-medencei parasztházunkba, télen-nyáron. az egyik téli alkalommal főztem egy nagy lábossal, és ezt ettem 2 napon keresztül. reggelire hidegen, favágás után melegen, vacsorára egy könyv mellé. bár azóta is a fejemben volt, évekig nem csináltam. egészen a múlt hétvégéig, amit szintén a káli-medencében töltöttem. 

gomba zöldséges-paradicsomos szószban

hozzávalók:
(4 személyre)

500 g barna csiperke
2 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kisebb zellergumó
1 nagy fej hagyma
néhány gerezd fokhagyma
1 konzerv hámozott paradicsom
száraz fehér/rozé bor 
só
frissen őrölt bors
kakukkfű
tárkony
chilipor (ez nem feltétlenül kell bele, de pikánssá teszi, én pedig szeretem az erőset, meg találtam a kredencben)
zöld olajbogyó (sajnos most elfelejtettem, de nagyon jó hozzá)
olívaolaj

megpucoltam a zöldségeket, és a fokhagymán kívül mindegyiket lereszeltem, azt apróra vágtam. egy kevés olívaolajon pár percig pároltam a hagymát, majd hozzáadtam a többi zöldséget, és 5 percig pároltam, időnként megkeverve. ezután hozzáadtam a paradicsomot és egy jó löttyintésnyi bort (nem sajnáltam sem a kajából, sem a fröccsömből), megsóztam, fűszereztem és további 20-25 percig pároltam (közben adtam hozzá a fokhagymát), míg meg puhult, és össze nem állt. közben adhatunk hozzá bort, ha levesebbre szeretnénk. (a legvégén hozzákevertem volna egy marék olajbogyót, ha nem felejtettem volna el venni tapin). közben a mérettől függően félbe-negyedekbe vágott gombát egy kevés olívaolajon hirtelen, nagy lángon megsütöttem, sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítettem. tálalásnál a szósz tetejére halmoztam a gombát. rizzsel és egy nagy, citromos, kevert salátával a legjobb.

akik ismernek, azoknak nem kell magyaráznom, hogy mit éreztem akkor, amikor szombaton, a hunyadi téri piacon, a kedvenc standomon megláttam ezeket a gyönyörű gömbcukkiniket. lehet rám vetni a köveket, mert abban a pillanatban ezerszer fontosabb volt a forma, mint a tartalom. a következőben viszont már kezemben, majd kosaramban voltak, este pedig bebizonyosodott, hogy finomak és zsengék.

a recept nyilván elkészíthető a hagyományos, hosszúkás alakú cukkiniből is. sőt, nekem volt itthon 2 kis fejű karalábém, azokat is megtöltöttem, és az a friss karalábé-íz remekül kiegészítette a cukkini alakját.

töltött gömbcukkini

hozzávalók
(4 személyre - 8 cukkinihez)

8 cukkini (vagy karalábé)
150 ml gersli
250 ml víz
1 sárgarépa
1 kis fej karalábé
6-7 szem dió apróra vágva
aszalt paradicsom
maradék lecsó
petrezselyem (és/vagy bármilyen zöldfűszer)
fokhagyma
olívaolaj
só, bors
kevés sajt / durvára darált kenyérmorzsa

a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat).

a gerslit egy kicsit megpirítottam az olívaolajon, majd felöntöttem a vízzel (mivel a sütőben sütés közben még puhul, nem kell rendesen megfőzni), megsóztam, közben hozzáadtam a kis darabokra vágott répát és karalábét, és megfőztem. a cukkiniknek levágtam egy kicsit az aljából, hogy rendesen álljanak, valamint a kalapjukat, aztán egy kiskanállal kivájtam a belsejüket. ezt apróra vágtam és az aszalt paradicsommal, a dióval, egy kis lecsóval, az apróra vágott fokhagymával és a petrezselyemmel együtt a gerslihez kevertem, borssal ízesítettem. megtöltöttem a cukkiniket, és egy sütőpapírral bélelt tálba tettem a kalapjukkal együtt, megszórtam reszelt sajttal (vegán, vagy hangulati opció a kenyérmorzsa), majd kb 25-30 perc alatt megsütöttem őket.

ízkiegészítőként sárga és piros paradicsomból salsát készítettem. a paradicsomokat apróra vágtam, citrommal és apróra vágott zöld chilivel, petrezselyemmel ízesítettem.

arról már írtam, hogy igyekszem ebédet vinni a munkahelyemre. sőt, néhányan vetésforgóban főzünk, visszük be és osztjuk meg egymással. s bár az utóbbi időben - a leterheltség miatt - megint elkanászodtam és péksüteménnyel éltem túl a napot, most újra szabad percek és tudatosság lépett az életembe. ennek kapcsán találtam rá a the lunchbox bunch oldalra, azon pedig sok-sok remek vegán receptre és ötletre, mint amilyen például ez is.

nagyon tetszik, hogy 5 perc alatt összeállítom a salátát (a lehetőségek száma, mint tudjuk végtelen), rétegesen belerakom a hozzávalókat az üvegbe, lezárom, beteszem a hűtőbe, másnap kiveszem, a munkahelyemen ebédkor összerázom, kiöntöm egy tányérra és megeszem.

azt még nem próbáltam ki, amit kathy, aki egy egyhetes adagot (5 db) előre kiporcióz, majd reggelente csak kiveszi a hűtőből és viszi magával, de mindenképpen ki fogom, mert érdekel, hogy valóban friss marad-e.

saláta a befőttesüvegben

rétegezési szabályok

legalulra öntsük a dresszinget,

utána jöhetnek a nehéz, lédús összetevők, amelyeknek nem árt, ha kicsit áznak az öntetben, mint például bab, uborka, retek, hagyma, paradicsom.

ezután következzenek azok a nehezebb alapanyagok, amiket nem szeretnénk, ha érintkeznének az öntettel   tárolás közben,

aztán jöhetnek a leveles összetevők, amik sok helyet foglalnak mint salátafélék, spenót, mangold, sóska, reteklevél, kelkáposzta stb.

majd kis mennyiségben a magvak, pirított kenyérkockák, 

végül pedig a tetejére rakjuk a fűszernövényeket, gyümölcsöket, ehető virágokat, amik gyönyörködtetik a szemünket, amikor kinyitjuk az üveget.

én ma egy egyszerű salátát készítettem itthon fellelhető alapanyagokból: olívaolajból és citromléből készült dresszinggel került az üvegbe paradicsom, uborka, grillezett padlizsán, madársaláta, mozzarellagolyók, olívabogyó, és pirított tönkölykenyér kockák.

a cikk végén olvashattok néhány variációt. ti milyen verziót fogtok először kipróbálni?