részemről nem szeretem a tejet. az agyammal tudom, hogy finom, de nem kívánom (és azt nézzétek el, hogy nem írom le huszonharmadjára, hogy hallgatok a szervezetem jelzéseire). a főzésnél használom (egy jó kis bechamel mártásnál például hmm), de se kávéba, se müzlire nem teszek, és csak úgy magában sem iszom. a másik, hogy a pocakom sem szereti túlságosan. ezért üdvözlöm szeretettel azokat a kávézókat (a teljesség igénye nélkül pl a castro bistro, vagy az eco café), ahol már lehet növényi tejet kapni, mert bár alapvetően a mézes-fahéjas kávé a kedvencem, néha megkívánom a latte macchiato-t, vagy egy cappuccino-t..

személyes történetem és igényeim mellett egyre több olyan emberrel találkozom, akik valamilyen egészségügyi ügy miatt nem ihatnak tejet. az egy dolog, hogy én úgy döntöttem, hogy nem iszom, de ők nem, ők elszenvedői az egésznek. most nem kezdem el fejtegetni, hogy ilyen esetekben érdemes aggyal is dolgozni, belegondolni abba, hogy miért lehet, stb, inkább arra a vonalra koncentrálnék, hogy milyen alternatívák létezhetnek. 

a növényi tejek világa egyre sokszínűbb. én először a rizstejjel találkoztam néhány éve (imádott családom azóta is röhögve ugrat a "fokhagymás rizstejben pácolt szójamellfilével" (nincs ilyen)), majd szép sorban a többi lehetőséggel. két kedvencem a zabtej és a mandulatej, de ezekből sem fogyasztok sokat, csak alkalomszerűen. 

a növényi tejek viszont drágák.. így elkezdtem gondolkodni, és kutatni a neten, hogy hogyan tudnék házilag növényi tejet gyártani, és az a helyzet, hogy pofonegyszerűen. 

rizstej

a rizs tűnt a legegyszerűbb választásnak első körben, egyrészt minden háztartásban van, másrészt a mandulához képest olcsóbb. ez egy alaprecept, tovább ízesíthető bármivel, pl vaníliával - nyilván attól függően, hogy mire használjuk.

hozzávalók:
(1 csésze = 250 ml)

1 csésze rizs
2 csésze víz + az áztatáshoz
1/2 kk méz
1 csipet só

blanche is érdeklődött, de nem tetszett neki a végeredmény..

a rizst leöntöttem vízzel, hogy bőven ellepje, és egy éjszakán keresztül áztattam. másnap leszűrtem, majd 2 csésze víz, méz és a só hozzáadásával néhány percig turmixoltam a késes aprítóban. ezután egy nagyon finom szövésű anyaggal bélelt szűrőn átszűrtem, és egy sterilizált üvegbe tettem.

lezárt üvegben a hűtőben 4 napig eláll, használat előtt rázzuk fel!

és egy nagyon szimpatikus ötlet sarah-tól a maradék rizs őrlemény felhasználására (mert nem hagyunk maradékot): főzhetünk belőle rizskását, amit ugyanúgy fűszerezhetünk, mint a zabkását. 

vegetáriánus is azért lettem, mert figyeltem a szervezetem jelzéseire, azóta is próbálok. sokszor ételeket kívánok meg, de egyre többször színeket. mostanában nagyon erőteljesen a narancssárgára kattantam, minden tekintetben. A lumen chili-kóstolójáról is 3 narancssárga chilivel és egy sárgával érkeztem haza, valamint a kosaramban landolt egy hokkaido tök is. ja, és ezek után kitaláljátok, h milyen színű a körmöm? bár az a legjobb, ha az étkezések alkalmával figyelünk a színek harmóniájára is, de nyilván nem véletlenül billen kívánalmunk az egyik irányba. jelentem, visszabillentettem. :)

nem titok, hogy a zöldségek között a sütőtök kiemelt helyen szerepel nálam, és sokféleképpen használom. most teljesen egyértelmű volt, hogy thai curryt készítek belőle, mert a narancssárga mellé kókusztejet és thai ízeket is kívántam. amúgy is elég nagy thaimán vagyok, ha időnként nem ehetek a parázsban egy jó thai levest, elvonási tüneteim vannak. ilyen előzményekkel született tegnap ez a curry.

thai curry hokkaido tökből

hozzávalók
(3-4 adag)

1 hokkaido tök, vagy sütőtök (megpucolva 600 g)
1 hagyma felaprítva
1 fokhagyma apróra vágva
1 cm-es gyömbér lereszelve
1 ázsiai citromfű nagy darabokra vágva (ezt nem esszük meg)
1 chili (chilit mindig ízlés szerint)
1/3 csokor koriander felaprítva (a koriander is ízlés kérdése..)
1 lime
1 doboz kókuszkrém (400 ml)
200 ml víz (még jobb, ha zöldségalaplé, egyébként pedig nem kell, de én levesesre szerettem volna)
1 kk nádcukor
só
1/2 ek green thai curry fűszerkeverék (citromfű, koriander, római kömény, bazsalikom, lime levél, fokhagyma, bors, chili)
szezámolaj (semlegesebb is jó, ha nem szeretjük)

a tököt megpucoltam és felvágtam. az olajon 4-5 percig pirítottam a hagymát, majd hozzáadtam a tököt, a chilit, átkevertem, majd a kókuszkrémet és a vizet. megfűszereztem (a gyömbért a közepén, a fokhagymát az utolsó harmadban, a koriandert és a lime levét a legvégén adtam hozzá), és 15-20 perc alatt alacsony lángon főztem, amíg a tök meg nem puhult (20 perc alatt már nagyon megpuhul, főleg, ha számolunk a gáz lekapcsolása utáni önmagában fövéssel is). jól illik hozzá a rizs, de mivel én direkt levesebbre csináltam, szerintem rizstésztával az igazi.

"akkor lesz a tiéd, amikor elengeded." - mára már talán a klasszikusnál is több, de mély igazság. idén álltam először lazán a goldenbloghoz. és nem azt mondom, hogy ezért lett a vegasztrománia a zsűri első helyezettje, ez ennél összetettebb folyamat, de ez is része. úgy gondolom, hogy egy díj nehéz műfaj, hogyan is lehet 140 gasztroblog közül egyet kiválasztani? én mindenesetre nagyon örülök és köszönöm, szeretnék jól élni vele. ezúton gratulálok a többieknek is, nyerteseknek, résztvevőknek, és a versenyen nem résztvevő blogoknak is! mindenki adjon formát annak, ami kikívánkozik belőle, abból rossz nem születhet.

az élet viszont nem áll le, sőt, sok minden van folyamatban. palival főzünk, dolgozom ügyeken (mindenről időben értesültök), és fogadom be az új energiákat. ilyen például a lumen zöldség és közösségi szolgáltató, amely röviden egyesíti két nagy szerelmemet, a gasztronómiát és a művészetet, és amelyről hosszabban is fogok majd írni. itt voltam szombaton egy chili-bemutatón, kóstoltam chililekvárt és vásároltam is különféle chiliket. már régóta szerettem volna kipróbálni, úgyhogy itthon elkészítettem a saját chililekvár verziómat, melyhez a goodfood receptjét vettem alapul.

chililekvár

a receptben leginkább az fogott meg, hogy sütőben készül és nem főzni kell. és bármennyire is szerettem volna csak paprikákból elkészíteni, az inkább egy chilis pista lett volna.. így tettem én is hozzá koktélparadicsomot, és bebizonyosodott, hogy nagyon kell és nagyon jó hozzá. lehet játszani a sűrűséggel, a csípősséggel, az édességével, a fűszerezéssel és a darabossággal, nekem most ez lett:

hozzávalók:
(250 ml-es üvegenként)

250 g kápia paprika (kb 5 darab)
250 g koktélparadicsom
1 piros cseresznyepaprika kimagozva
3 chili, nekem most: 1 naga folokia kimagozva, 1 thai chili, 1 trinidad parfume
1 cm-es gyömbér lereszelve
1 lila hagyma
2 fokhagyma
2 ek nádcukor (nem akartam édesre)
2 ek balzsamecet
só

a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat).
a paprikákat, a chiliket, a hagymát és a fokhagymát késes aprítóval ledaráltam. a paradicsomokat kettévágtam. a kísérletezés miatt külön sütöttem meg a paprikás-fűszeres keveréket és a paradicsomot 25 percig, majd együtt 15 percig, ennek is van értelme, de együtt is működik (akkor rakjunk mindent egy sütőtálba és süssük 40 percig).

sajtokhoz, pirítóssal, szendvicsekbe, tésztához, amihezéppen.

nem szeretném borzolni a kedélyeket.. vagy mégis? ez az a téma, amiről mindenkinek (vegának és nem vegának egyaránt) határozott véleménye van. nem azért lettem vegetáriánus, hogy rántott húst kreáljak szejtánból (nem szeretem), vagy fasírtot szójagranulátumból (furának tartom). de. van olyan, amikor, mint egy kívánós, állapotos nő (nem) megkívánom mondjuk a töltött káposztát. akkor mi van? álszent módon lépjek túl rajta és burkoljam magam abba az állapotba, hogy igazából nem is kell, és győzzem meg magam arról, hogy legyen inkább spenót (egyébként imádom)? ez nem működik, mert akkor igenis a töltött káposztát kívánom, viszont nem eszem húst és nem vagyok jóban a szójagranulátummal. a másik dolog, amire mostanában felfigyeltem (nem is kell nagyon figyelni, dörömböl magától), az az ételallergia. egyre több ismerősöm esik áldozatául a különböző érzékenységeknek. nekik ez viszont nem választásuk, ők miért ne ehetnének az eredetire rímelő, de különböző tiltott hozzávalóktól mentes hasonmást? e két gondolatmenet mentén született meg bennem az elhatározás, hogy elindítok egy rovatot "hagyományos ételek vegául" címmel. a húst nem szójával és társaival fogom helyettesíteni, hanem zöldségekkel, magvakkal.

bár a töltött káposzta régebb óra izgat, múlt héten unokatesóméknál megéreztem a töltött paprika illatát, és elvesztem. másnap megcsináltam ezt a verziót, ahol a hús helyett darált zöldségek és darált dió adja a tölteléknek való alapot. 

töltött paprika vegául

hozzávalók
(7-8 paprikához)

7-8 tv paprika
1 közepes sárgarépa
1 közepes fehérrépa
1/4 zeller (+a zöldje)
1/4 karalábé
50 g dió
1 fokhagyma
1 tojás
1 csésze (250 ml) rizs
700 ml paradicsomlé (olasz üvegeset szoktam venni, annak pont jó az állaga)
só
bors
cukor

a zöldségeket, 1 zellerzöldet, a fokhagymát és a diót robotgépben apróra daráltam. megsóztam, borsoztam, hozzákevertem a tojást és a rizst. a paprikákat kicsumáztam, és nem túl szorosan beletöltöttem a tölteléket. a paradicsomlevet sóval és egy kevés cukorral ízesítettem (ízlés kérdése, lehet olaszosra is venni a figurát), hozzádobtam a maradék zeller zöldjét és felforraltam. beletettem a paprikákat, és nagyon alacsony lángon, fedő alatt 50-60 perc alatt megfőztem. friss fehér kenyérrel az igazi!

nem is tudom hirtelen, hogy melyik oldalról közelítsem meg a témát.. elsősorban nagyon köszönöm barátnőmnek, sacinak, kedvenc ruhamárkám, a NON+ megálmodójának és tervezőjének (meg persze még csomó minden szuper és kreatív dolog kivitelezőjének), hogy rábeszélt a wampra, és megvalósítottuk a már régóta vágyott és tervezett együttműködést. 

5 éve kezdtem írni a blogot. ki akartam engedni magamból azt, ami ki akart jönni. aztán fokozatosan kifejlődött bennem a vega öntudat, és ma már többre vágyom. félreértés ne essék, nem egy vega világot vizionálok (bár az se lenne rossz :), annál sokkal többre tartom az ember szabad akaratát és hiszek az egyén saját fejlődési tempójának fontosságában. de arról nehéz véleményt alkotni, amit nem ismerünk, úgyhogy célom mindenféle fórum és lehetőség bevonásával a vega konyha megismertetése. ez a fehérrépa golyó is olyan reakciókat váltott ki az emberekből, hogy "olyan, mintha hús lenne", vagy "de jó, kérem a receptjét", és "pedig én nagy húsevő vagyok, de ez tök finom". bővítsük ízkönyvtárunkat, engedjük be az elhanyagolt, egészséges, változatos zöldségeket a konyhánkba! 

new york cheese cake & gyömbéres-diós fehérrépa golyók a wampon

saci a hónap designere a wampon, ez alkalomból egy új, pure white kollekcióval jelent meg. ehhez komponáltam két fehér ételt, egy egyénre szabott, elvihető new york cheese cake-et, és egy fehérrépa alapú vega fasírtot. 

a cheese cake-hez ezt a receptet használtam, másfélszeres mennyiségből lett 20 kis üvegnyi. a fehérrépa golyókhoz pedig ezt a receptet alakítottam át.

hozzávalók:
(kb 20 darab golyó, de nyilván attól függ, mekkorára csináljuk)

1 hatalmas, vagy 2 közepes fehérrépa a reszelő nagy lyukán lereszelve / robotgéppel darálva
8 dkg durvára darált dió
1 hagyma apróra vágva / robotgéppel darálva
2 kis tojás 
1 zsemle robotgépben morzsásítva
só
frissen őrölt fehér bors
1 kk gyömbér

zsemlemorzsa
olaj a sütéshez

én ebbe most nem raktam fokhagymát, nekem nem hiányzott. egy bácsinak igen, szóvá is tette :) 

a hozzávalókból összekevertem a "fasírt" alapját. (ha szükséges, további zsemlemorzsa hozzáadásával lehet az állagán változtatni.) kis golyókat formáztam, meghempergettem őket zsemlemorzsában, majd bő, forró olajban aranybarnára sütöttem őket. 

nagyon jó volt nyitott emberekkel, vegetáriánusokkal, mindenevőkkel, külföldi érdeklődőkkel, gyerekekkel találkozni, beszélgetni a vegetáriánus életérzésről, köszönöm! reményeim szerint nem ez volt az utolsó wampos szereplésem :)