nem veszek több kenyeret!!!

régebben sütöttem már, de az nem sikerült túl jól. néhány hónapja a bloggerek közül nagyon sokan kipróbálták a dagasztás nélküli kenyeret, most én is eljutottam idáig! nem azért lett szimpatikus, mert nem kell dagasztani, hanem azért, mert ez hasonlít leginkább (sőt, olyan!!) az olasz típusú kenyérhez, amit imádok! nagyon jó lett, szép sorjában kipróbálom az általam preferált ízesítéseket: hagymás, fokhagymás, olívás, aszaltparadicsomos, és rozmaringos-diós kenyereket sütök ezután.

elég sok receptet elolvastam, végül dolce vita méretezését követtem, mert tetszett a bögrével történő, gyors munkafolyamat.

hozzávalók:

(2,4 dl-es bögre)
3 bögre liszt (most tönköly fehérlisztet használtam)
1,5 bögre langyos víz
1,5 tk só
0,5 tk szárított élesztő

tegnap a lisztet, az élesztőt, és a sót összekevertem, aztán hozzáadtam a vizet, és néhány mozdulattal elkevertem a hozzávalókat, hogy homogén masszát kapjak. ezt letakarva, szobahőmérsékleten 12 óráig kellet volna pihentetni, de elfoglaltságaim, és szórakozottságom miatt 24 lett belőle.. :). ma kiöntöttem a masszát egy lisztezett deszkára, és minden oldalát belisztezve néhányszor "áthajtogattam". pihentettem még egy fél órát, aztán egy lisztezett edénybe raktam, és előmelegített sütőben 35 percig sütöttem (és kéztördelve vártam az eredményt..).

van olyan időszak, amikor a szervezetem szénhidrátot kíván, van, amikor sok fehérjét (olyankor öntöm magamba a kaukázusi kefírt), ma viszont egyértelműen jelzett, hogy zöldséget kér.




ez a saláta is a hideg-meleg kategóriába tartozik, mivel a csíkokra vágott, sült zukkinit forrón raktam a tépett lollo verde, a darabokra vágott paradicsom, és a mozzarella-golyók társaságába. a zukkinit megsóztam, az egészre pedig olívaolajat, és balzsamecetet öntöttem, kakukkfűvel, és őrölt, színes borssal ízesítettem.

fontos, hogy a zukkinit nagy lángon, hirtelen süssük meg, és az addigra már összeállított salátára rögtön rakjuk rá, és frissen együk meg, mivel, ha egy kicsit is kihűl a zukkini, elázik a salátában, és akkor már nem olyan jó.

Nagyon szerencsés vagyok, mert a családomból sokan hatottak rám gasztronómiai szempontból (is). Apukám szintén nagy gasztromán, öröm nézni, ahogy kitölti a talpas poharába a balatonfelvidéki rizlinget, és azt kortyolgatva nekilát a főzésnek. A „Csak szeretettel lehet főzni!” hozzáállást is Tőle tanultam. Nagynéném és férje lakásán bele lehet futni jazz-es főzőestekbe, és megkóstolni mindenféle ínyenc dolgot. Erről az ágról a „jazz – sex – gastronomy” hármas életfilozófiát sajátítottam el.

Viszont a blogom a vegetáriánus életemről szól, ezért annak történetét mesélem el.

Már egészen kicsi koromban sem szerettem a húst. Ha étteremben ettünk, általában rizibizit kértem (akkor még nem volt divat a rántott sajt az általunk látogatott helyeken). Alsóban a menzán maximum tunkolni voltam hajlandó, és egyszer megesett, hogy a napközis néni otthagyott másodmagammal az ebédlőben azzal az intelemmel, hogy addig nem állhatok fel az asztaltól, amíg meg nem ettem a csirkecombot. Ücsörögtem egy darabig, majd kb. egy óra elteltével felálltam, odavittem a konyhás néniknek az érintetlen húst, és távoztam. Anyukám is megpróbálta belém diktálni a zúzapörköltet – sikertelenül. Később volt egy időszak, hogy ettem húst, de főként csirkét, pulykát, halat, színhúsokat. Aztán egyszer csak a szervezetem azt jelezte, nem kér többet. Nem tiltottam le magam a húsról, egyszerűen nem kívánom. De amint szükségét érzem, fogok enni. És nem vagyok álszent, volt rá néhányszor példa, hogy ettem egy falat kenőmájas kenyeret, illetve egy alkalommal a jamon serrano-nak sem bírtam ellenállni.

A családom vegyes érzelmekkel fogadta a hírt, de az egyéni vélemények mellett végső soron mindenki megérti, vagy beletörődött.
Nagyikám azóta nekem mindig hús nélkül főz, ha meglátogatom, és régi történeteket mesél dédnagymamámról, az ő édesanyjáról, aki az egyetlen dédszülőm volt, aki láthatott, és akinek ugyanolyan színű volt a haja, mint nekem.
Múlt heti látogatásomkor is szóba kerültek anekdoták a családról, és kiderült, hogy dédim sem volt hajlandó húst enni addig, míg férjhez nem ment, vagyis 16 éves koráig. Szigorú édesanyja nagyon haragudott rá ezért, ő nem fog ötféle ételt főzni. Dédim viszont „kifutott volna a világból egy szem piszkéért”. Kedvencei a szószok voltak, és a gombócleves, melyet hál’istennek Nagyimra, és ránk hagyott örökül.

a gombócleves hozzávalói:

1/4 kg lisztes krumpli
liszt (nagyi szerint legjobb a rétesliszt, ez viszont tönkölylisztből készült)
vaj
só, bors

1 fej hagyma
néhány gerezd fokhagyma
2 paprika
1 paradicsom
4-5 sárgarépa
1 zellergumó, és zöldje
1 karalábé
petrezselyemzöld
olaj
só
pirospaprika
zöldségőrlemény (nagyi darált zöldségei - bio szárított zöldséggel helyettesítettem)





a gombóchoz megfőzőm a meghámozott, kis darabokra vágott krumplit, összetöröm, sózom, borsozom, egy kis vajat adok hozzá, és annyi lisztet, amennyit felvesz. összegyúrom, és kis, kb 1 cm átmérőjű gombócokat gyártok.

olajon megpirítom az apróra vágott hagymát, és fokhagymát, majd hozzáadom a kicsumázott, negyedekre vágott paprikákat, és paradicsomokat (ezt a végén kiszedem, de lehet ezeket is apróra vágva belefőzni a levesbe), és a kis darabokra vágott zöldségeket, valamint a cérnával összekötözött zellerlevelet. a zöldségkeveréket pirítom egy darabig, majd félrehúzom a lábost, egy kis pirospaprikát szórork rá, megkeverem, és visszahúzom a tűzre. kicsit pirítom, utána felöntöm vízzel (arra kell figyelni, hogy maradjon hely a gombócoknak is, de ne legyen túl híg), sóval, borssal, és biovegetával ízesítem. amikor úgy ítélem, hogy megfőttek a zöldségek, belerakom a gombócokat, és nagy lángon addig főzöm tovább, míg fel nem jönnek a gombócok a leves tetejére (ez pár perc). végezetül apróra vágott ptrezselymet szórok rá.

a tészta maradékából szokott nagyi pampuskát csinálni, vagyis kinyújtja a krumplis tésztát, késsel négyzetekre vágja szét, olajban kisüti, és tejföllel, sajttal megszórva tálalja.

annyira gyönyörű idő volt hétvégén, hogy grilleztünk egyet - idén azt hiszem utoljára (bár ezt sem gondoltam volna..).

hozzávalók:

gomolya 1 centi vastag szeletekre vágva
grill fűszerkeverék
jégsaláta
paradicsom
pucolt répa
oregano
olívaolaj
balzsamecet

a gomolyaszeleteket grillen megsütöttük - kicsit macerás volt, mert olvadás után elkezdett lefolyni a rácsok között.. közben a saláta hozzávalóit kis darabokra vágtam, olajjal, és balzsamecettel összeforgattam, és oregano leveleket tépkedtem rá.

kicsit nehezítette a dolgot, hogy meg kellett küzdeni ezzel a tekintettel..

nem igazán tudok főzeléket csinálni (kivéve spenót-, és sóskafőzeléket). mégpedig azért, mert viszolygok a sok liszt használatától. ezt a levest azt hiszem, szintén liszttel kéne sűríteni, ehelyett - és már minden levesnél ezt a taktikát használom - a leves egy részét pürésítem, és ezzel kapom a leves testesebb állagát.





hozzávalók:

1 nagy fej hagyma
néhány gerezd fokhagyma
2 paprika
1 paradicsom
3/4 kg krumpli
só, bors
pirospaprika
olaj
tejföl

először készítek egy lecsós alapot, vagyis olajon megdinsztelem a hagymát, fokhagymát, majd hozzáadom a kis darabokra vágott paprikát, és paradicsomot. ezután egy pillanatra félrehúzom, egy kis pirospaprikát szórok rá, megkavarom, és visszahúzom a tűzre. közben egy másik edényben felrakom a meghámozott, feldarabolt krumplit egy kis sóval. a krumpli főzőlevéből átöntök a lecsóra, és a krumpli egy részét is átkanalazom. mikor megfőtt, a lecsós krumplit botmixerrel pürésítem, majd hozzáöntöm a másik lábos tartalmát, és pár perc összefőzés után kész a leves.

lehet, hogy egy kicsit macerásnak tűnik, de abszolút nem az, és megéri! :)
tejföllel, és anélkül is nagyon finom!