eljött a piros színű paprikák ideje! kápia és pritamin. készülhet belőle ajvár, leves, meg lehet tölteni diós fetakrémmel, és közreműködésével a napokban fogok eltenni néhány üveg zakuszkát télire (márta, azóta szeretem a zakuszkát, mióta néhány éve azt kaptunk tőled karácsonyra!).
és itt a muhammara. az eredetileg szíriából származó, sült paprika és dió alapú mártogatós. ahány ház, annyi muhammara. vannak az alapanyagok, és van az ember, aki elkészíti. és van az embernek az ízlése, ami szabályozza, meghatározza az arányokat.

persze már elkezdtem játszani a gondolattal, hogy majd tartok egy muhammara-estet, ahol lesz a klasszikus, mellette zöld színű paprikából és kesudióból készült, valamint sárga színűből és mandulából készült muhammara-verzió.

hozzávalók:
(4 személyre - előételnek)

muhammara

4 nagyobb pritaminpaprika
1/2 bögre tikkadt, vagy pirított kenyér
1/2 bögre száraz serpenyőben megpirított dió
1-2 gerezd fokhagyma
1/4 bögre extra szűz olívaolaj
1/2 citrom/lime leve
só
1 kk őrölt kömény
1 kis darab chili (ízlés szerint)

a paprikákat jól megmostam, félbevágtam, kiszedtem a magházat és a magokat, vágott felükkel lefelé alufóliára fektettem őket, meglocsoltam egy kis olívaolajjal, majd sütőben 180°C-on (4-es fokozat) kb 30-35 percig sütöttem őket (vagy amíg a héjuk meg nem feketedik). utána 20 percre műanyag dobozba raktam őket (jól lefedve), hogy a keletkező gőz jól felpuhítsa a héjukat. amit én így már könnyedén szedtem le.
robotgépbe raktam az összes hozzávalót, és összeturmixoltam (rusztikusra, de aki jobban szereti simán, az turmixolja tovább). kóstolás után még lehet variálni az arányokkal, fűszerezéssel.

puha lepénykenyér
(8 db)

1 1/2 bögre rétesliszt
1 1/2 bögre simaliszt
1/2 tk sütőpor
1 kk só
1/3 bögre tisztított vaj/olaj
1/2 bögre joghurt
1/3 bögre langyos víz

összekevertem a liszteket a sóval és a sütőporral. hozzáadtam az olajat, a joghurtot és a vizet, majd néhány percig dagasztottam (én még adtam hozzá egy kis joghurtot, így lett jól formálható a tészta). lisztes felületen letakarva 1 óráig pihentettem.
ezután 8 részre osztottam, golyókat formáltam belőlük, majd vékonyra nyújtottam őket. forró, száraz serpenyőben oldalanként 1 1/2 - 2 percig sütöttem őket.

az ihletet gourmandula adta.

avagy főzni bárki tud..

..már aki akar. nagyon szeretem a lecsókat: a magyart (tudom, most a húsevők nagy része felszisszen, hogy te jó ég, szalonna és kolbász nélkül? - igen.. anélkül), a néhány éve barátilag kifejlesztett zukkinis lecsót, és a francia lecsót. apró különbségek, ám ízviláguk teljesen más. nyár elején (még nem volt lecsó-szezon), dolgom volt egy bérházban, és olyan finom lecsóillat terjengett, hogy másnap azt kellett főznöm. viszont mivel mostanában eszembe jutott a ratatouille c. rajzfilm egyik utolsó jelenete (azért ez már beteges.. egy rajzolt ételt megkívánni.. - gratulációm a készítőknek!), és nem mellesleg gasztromami jóvoltából várt rám egy sárga zukkini, ezért a francia változatnak jött el az ideje.

hozzávalók:
(2 adag)

1 közepes padlizsán
1 közepes zukkini (sárga és/vagy zöld)
2 paradicsom
1-2 lilahagyma

2 dl paradicsom passata
egy nagyon kevés száraz rozé
1-2 gerezd fokhagyma
só
frissen őrölt bors
oregánó
kakukkfű
rozmaring

olívaolaj

a zöldségeket fél centiméternél kicsit vékonyabbra szeleteltem, majd a padlizsánokat egy kis olívaolajon elősütöttem (ez vsz felesleges, de én utálom, ha nincs rendesen átsütve).
a paradicsom passatát (paszírozott paradicsom) elkevertem néhány csepp olívaolajjal, egy kevés rozéval, a fűszerekkel, és 1-2 gerezd apróra vágott fokhagymával.
1-2 kanállal a sütőtál(ak) aljára terítettem a szószból, majd erre raktam rá szép sorban a zöldségkarikákat. a végén megsóztam, és előmelegített sütőben 180 °C-on (4-es fokozat) 20 percet sütöttem sütőpapírral lefedve, majd további 15-20 percet anélkül.
friss baguettel (vagy kenyérrel) lehet fokozni az élményt.

meg merem kockáztatni, hogy egy kis kéksajttal megszórva sem rossz..

néhány napot a káli-medencében töltöttem, és egyik nap elmentünk szedret szedni. ismerjük már a környék szederlelőhelyeit, de a nyomokból ítélve nem csak mi..
csak annyit sikerült szedni, hogy együnk néhány szemet, és ezt a fagyit megcsinálhassam, de a még piros gyümölcsök mennyisége alapján augusztus vége felé lesz ebből lekvár is..

fagyigép híján ezt a verziót szoktam követni. két férfimarék szedret jó alaposan megmostam, majd ízlés szerint mézzel összeturmixoltam. ezután 375 g natúr joghurttal elkevertem, és beraktam a mélyhűtőbe. óránként átkevertem, és hűtőtől függően néhány órán belül kész.

a napokban viki barátnőmnél voltam látogatóban. nem engedett el üres kézzel, egy rakás fügével tértem haza. azon kívül, hogy csak úgy "magában" is nagy kedvencem, szerettem volna valamit készíteni belőlük. egyik ötletem a fügelekvár volt, a másik egy jamie-féle toszkán fügetorta. engedve a nyomásnak, a második verzió készült el, de hamarosan fügelekvárt is csinálok, ezzel is gazdagítva a kamra tartalmát.

a receptet jamie oliver : olasz kaják c. könyvében találtam, nagyjából követtem is (sütésparám miatt), de néhány dolgot azért megváltoztattam, ízlésemre formáltam.

hozzávalók:
(8 személyre, 28 cm-es tortaformához)

kb 15 megmosott füge

a tésztához
125 g vaj + egy kicsi a forma kikenéséhez
100 g cukor
1 csipet só
250 g sima liszt
1/2 citrom reszelt héja + ugyanennyi a végére
2 tojás sárgája
2 ek hideg tej (vagy víz)

a mandulakrémhez
250 g megtisztított mandula + néhány szem a tetejére
50 g sima liszt
250 g sajtkrém (eredetileg vaj)
150 g cukor (eredetileg 250, ízlés kérdése)
1 tojás (eredetileg 2, sztem annyi felesleges)
1 kupak amaretto (eredetileg grappa)

a tésztához a vajat, a cukrot, és a sót elkevertem, majd a liszttel, a 2 tojássárgával, és a reszelt citromhéjjal összegyúrtam. a morzsalékos keverékhez hozzáadtam a 2 ek tejet, gyúrtam rajta néhányat, és golyóbissá formáltam. kicsit beliszteztem, és folpakba csomagolva 1 órára a hűtőbe tettem. nem szabad sokáig gyúrni, mert akkor nem laza lesz a tészta, hanem gumiállagú.

én ebben az órában pucoltam meg a mandulát. forró vízben áztattam őket addig, míg már csak ki kellett nyomnom a fehér mandulabeleket a héjukból. ennek monotonitását én egy film nézésével oldottam fel, de legközelebb lehet, hogy eleve pucoltat veszek..

a tésztát lisztes felületen kinyújtottam, majd beleügyeskedtem a közben kivajazott tortaformába. 1 órára a fagyasztóba tettem.

ezalatt elkészítettem a mandulakrémet. a sajtkrémet összedolgoztam a cukorral. robotgépben porrá őröltem a mandulát, és a keverékhez adtam a liszttel, a tojással, és az amarettóval együtt. összekevertem, majd egy fél órára a hűtőbe raktam.

a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat). a mélyhűtőből kivett tészta alját megszurkáltam villával, majd 12 percig sütöttem (amíg aranybarna nem lett). ezután a sütőt 170 °C-ra állítottam (3-as fokozat).
közben megmostam a fügéket, szárukat levágtam, tetejüket kereszt alakban bemetszettem, majd kissé szétnyitottam őket.

az elősütött tortaalapba kanalaztam a mandulás krémet, beleültettem a fügéket, néhány szem mandulát szórtam rá, és a maradék reszelt citromhéjjal díszítettem.
30 percig sütöttem őket (30-40 perc szerepel a receptben), amíg a mandulakrém külső rétege meg nem szilárdult és aranybarna nem lett, a belseje viszont puha maradt.

nos, ez nem a gyorsan-könnyen kategória. de ha van egy kis időnk, érdemes elkészíteni.

nagyon szeretem a tésztákat, de azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. a legegyszerűbb bazsalikomos-paradicsomos kreáció (ami elég gyakran kerül az asztalra) mellett egyre több olyan receptet váltogatok, melyek súgója a tészta főzési ideje alatt elkészül, és nem mellesleg nagyon finomak. mostanában rá vagyok kattanva a citrom savanyú ízére, ezért egyik nap összedobtam ezt az ízlésemre formált délolasz tésztaételt. plusz előnye, hogy a szószt nem kell főzni.

hozzávalók:
(2 személyre)

250 g spagetti
5 dkg vaj
1 citrom - jó alaposan megmosva
apróra vágott fokhagyma
bazsalikomlevelek
só
frissen őrölt fehérbors
reszelt parmezán ízlés szerint
esetleg 1 dl tejszín

a tésztának felraktam vizet egy nagy lábasban, megsóztam (olyan legyen, mint a tengervíz), és hagytam, hogy felforrjon.
közben a citromot meghámoztam (úgy, hogy fehér rész ne kerüljön bele), és vékony csíkokra vágtam.
egy nagy kerámiatálba vajdarabkákat és az apróra vágott fokhagymát dobáltam, és belefacsartam a citrom levét.
a tésztát kb 8 perces főzése után leszűrtem, és a kerámiatálba öntöttem a vajas-citromos keverékhez. frissen őrölt fehérborssal fűszereztem, jól összekevertem, majd rászórtam a bazsalikomleveleket, a citromhéj-csíkokat és a parmezánt.
lehet hozzá tejszínt is keverni, vagy apróra vágott chilipaprikát.