avagy az álmok valóra válnak..
nagyon régóta vágytam erre a levesre, csak valahogy sosem állt össze bennem a kép, illetve nem alakultak úgy a dolgok, hogy megfőzzem. de mindig hatalmas csodálattal és nyálcsorgatással szalutáltam a receptnek a szakácskönyvben. és ez jól úgy is maradt, hisz' nem onnan lestem a munkafolyamatokat, hanem végül megérett a dolog, én meg követtem a hangját.

két fontos és kihagyhatatlan előzménye volt a leves elkészítésének. az egyik, hogy hétvégén végre sikerült szép kápiapaprikát kapnom, a másik pedig a tegnapi vacsora.. ugyanis gyaloglás közben belémnyillalt, hogy mennyire fantasztikus alapot szolgáltat a leveshez. s lőn..





néhány szem újkrumplit jó alaposan megmostam, majd hosszában négyfelé vágtam. ugyanígy négyfelé vágtam 1 lila-, és 1 vöröshagymát. egy tűzálló tálba raktam őket vegyesen egy fél fej darabokra vágott kelkáposzta társaságában. dobáltam rá sok-sok gerezd fokhagymát, egy negyedekre vágott citromot, meglocsoltam olajjal, megsóztam, megborsoztam.
addig sütöttem, míg a krumpli meg nem puhult. tejföllel és friss salátával zseniális.

szóval ilyen előzmények után, s ilyen ötlettel a fejemben loholtam haza főzni.





hozzávalók:

maradék sült zöldség (kb: 1 krumpli, 1 hagyma, fokhagyma, kelkáposzta)
1/2 kg kápiapaprika
só
fehérbors
gyömbér
néhány csepp olívaolaj
esetleg chili

a megmosott paprikákat sütőpapírral bélelt tálban kb 20-25 perc alatt megsütöttem. megvártam, míg kíhűlnek, majd lehúztam a héjukat, és kicsumáztam őket. a zöldségekkel és vízzel pürésítettem, majd megmelegítettem, fűszereztem, és néhány csepp olívaolaj segítségével késszé nyilvánítottam.

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.