szeretek előre tervezni, de egyre inkább engedem be a váratlant is az életembe. régebben az előbbi nálam egy görcsös merevséggel párosult, amit hál' istennek kezdek levetkőzni, illetve lazulásba átfordítani.
(remélem, ezt a közvetlen környezetem is észleli, nem csak én..)
mert néha a legjobb dolgok akkor történnek, amikor nem számítunk rájuk. sokszor rádöbbenek, hogy mennyire sekélyes lenne az életem, ha minden úgy történne, ahogy azt ÉN tervezem. és - ha jobban belegondolunk - csak az előre nem láthatóra számíthatunk igazán..

ezek a tulajdonságok természetesen a piacozási szokásaimon is meglátszanak. sokszor előre kitalálom, megálmodom, érlelem a megfőzendő ételt, és ahhoz vásárolok; sokszor viszont csak elmegyek a piacra, kinyitom magam, befogadok, és a pillanatnyi állapotomnak megfelelően döntök. ma egyszerre éltem meg mindkettőt.

hazafelé jövet beugrottam a hunyadi téri csarnokba, mert gyunak fokhagymás tejben pácolt csirkemellet fogok kirántani vacsorára. egy nagyon érdekes figura szolgált ki, aki kérésemre, hogy a leggyönyörűbb melleket szeretném, egyrészt azzal a kérdéssel válaszolt, hogy "annyira szép legyen, mint mi ketten együtt?", másrészt közölte, hogy vele csak egy baj van.. ha jó vacsora, a reggelit is megvárja.. ezek után eső ide vagy oda, mosolyogva lejtettem kifelé, mikoris megakadt a szemem egy harsogó piros pritaminpaprika-halmon.. nem is bírtam ellenállni, és lelki szemeim előtt már meg is jelent az esti előétel.

amúgy is kerestem piros színű paprikát. egy elég tevékeny, pörgős időszak lezárásaként anita barátnőmmel szombaton az ellátóban rozéztunk, és vacsoráztunk ajvárt pirítóssal és sopszkával. akkor vágyam lett ajvárt csinálni, meg zakuszkát, meg muhammarát.. emiatt örültem meg nagyon a pritaminnak. viszont ezek a kisméretű, formás paprikák annyira imádni-, és töltenivalók, hogy nem dönthettem másként. a többit meg majd hamarosan..

egyébként ma teljesen mást terveztem, de tulajdonképpen gyönyörűen alakult minden, hiszen azt kánikulában kell csinálni (erre még lesz lehetőségem), ebben a hideg időben viszont kifejezetten jó volt a sütőt bekapcsolni. a sülő paprika illatáról meg ne is beszéljünk..

hozzávalók:

6 db pritaminpaprika
fetasajt (kb 2 dkg)
kéksajt (kb 2 dkg)
1-2 kanál tejföl (ízlés szerint)
fél marék durvára darált dió
fokhagyma




a paprikákat megmostam, levágtam a kalapjukat, és a kés hegyéval kikapartam a nagyon kicsi magházukat. sütőpapírral bélelt tepsiben 190°C-on (5-ös fokozat) 20 percig sütöttem őket (sütőtől függően 15-20 perc), a kalapjukat 5 perc után tettem melléjük.
közben a fetát egy kis tejföllel, apróra vágott fokhagymával és a dióval kikevertem. ugyanígy a kéksajtot is.
a megsült paprikákból kiöntöttem a sütés során keletkezett nedvességet, majd egy kiskanál nyelének segítségével megtöltöttem őket a sajtos keverékekkel. visszaraktam kalapjukat; esetleg lehet díszíteni egész dióval és/vagy valami fűszernövény levelével.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.