mikor 4 éve ebbe a lakásba költöztem, az első időkben még nem volt számítógépem (tv-m se, bár az most sincs). zenét és rádiót hallgattam, valamint gőzölgő teával a kezemben néztem, ahogy a konyhapult alá beépített elöltöltős mosógépem mossa, forgatja a ruháimat. ennek a nyugalmi állapotnak ellentéteként ugyanarról a helyről az imént a sütőt bámultam és végigizgultam azt a pár percet, míg a felfújtak el nem kezdtek emelkedni. szeretnék akkora gyakorlatot szerezni (édes és sós ízvilágú ötleteimet számba véve ezzel nem lesz probléma), hogy ezt a részt átugorhassam, és akkor is be merjem vállalni, mikor vendégeket hívok..

bármennyire is szokásosnak, elcsépeltnek tűnik az alma, hihetetlenül finom alapanyaga néhány édességnek. ebben a felfújtban is fantasztikusan érvényesül annak ellenére, hogy nincs sok benne. újra meg újra rádöbbenek, hogy nem érdemes elhanyagolni.

hozzávalók:
(4 formához)

2 kisebb, vagy 1 1/2 nagyobb savanykás alma
50 g liszt
45 g cukor + egy kevés a formákba (nálam most gyümölcscukor)
40 g vaj + egy kicsi a formák kikenéséhez
200 ml zsírosabb tej
2 tojás
1 löttyintésnyi calvados
vanília valamilyen formában (rúd, esszencia, vaníliás cukor stb)
egy kevés fahéj
esetleg porcukor és citromfű díszítésnek




a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (gázsütőn 4-es fokozat).
az almákat meghámoztam, magházukat kivágtam, és robotgépben pürésítettem. lefedtem (így nem barnult meg), és félreraktam.
a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét felvertem, és félretettem.
a tejet egy lábosban elkezdtem melegíteni, miközben egy serpenyőben megolvasztottam a vajat, hozzáöntöttem a lisztet, és habverővel csomómentesre kevertem. a közben felforrósodott tejet hozzáöntöttem, és jó alaposan elkevertem. ezt egy nagy tálba öntöttem.
hozzáadtam az almapürét, a cukrot, a tojássárgáját, a calvadost, a fűszereket, összekevertem, majd 3 részletben hozzáöntöttem a felvert fehérjét, és óvatosan azt is belekevertem.
a formákat kikentem vajjal, arra cukrot öntöttem, megforgattam őket, hogy mindenhova jusson, és a felesleget kiöntöttem. ezekbe adagoltam a masszát, majd a sütőben 15 perc alatt megsütöttem őket. fontos, hogy ne nyitogassuk a sütőt, mert nem emelkednek fel, vagy összeesnek.

a sütőből egyenesen tálalni kell, és azon melegében megenni!

nem is lehetne szebben megünnepelni a gyönyörűen befejezett félévemet, mint ezzel az ízes-színes csodával, és este néhány izgalmas megnyitóval.

nagy kedvencem hugh fearnley-whittingstall, annak ellenére, hogy néha nehezen viselem, amit a hús felhasználása során művel.. de az önellátó ökogazdálkodás, amit folytat nagyon szimpatikus. imádom, amikor vásári versenyekre készít egyedi designnal rendelkező, saját készítésű chutney-kat, lekvárokat, paradicsomszószokat, és nagyon tetszik a csere-kereskedelem is, amit river cottage környékén bonyolít. az egyik részben a kerítésének megjavításáért cserébe sajttal töltött sült tököt készített, és meglepő módon alaposan megihletett. kicsit elengedtem a fantáziámat, és átvariáltam a belevalókat. ezt ajánlom mindenkinek, a tök jó alap, de hogy mit rakunk bele, az a pillanatnyi vágyaktól, és a hűtő tartalmától függően alakulhat.




hozzávalók:

alapvetően kis, gömbölyű sütőtökök - személyenként 1 db,
vagy mint most nálam 2 személyre egy nagyobb

nagy lyukon lereszelt semleges ízű sajt
5 dkg kéksajt
1 kis doboz főzőtejszín
egy kevés durvára vágott dió
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
só, frissen őrölt vegyes bors
néhány szál kakukkfű levelei
szerecsendió

a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (gázsütőn 4-es fokozat).
a töknek levágtam a kalapját, és kanállal kivájtam a magokat úgy, hogy körben kb 1 cm-es vastagság maradjon. elkezdtem rétegezni a hozzávalókat, a fűszereket, és a kivájt, apróra vágott, magon kívüli felhasználható tökbelsőt. egy tűzálló tálba raktam a kalapjával beborítva, és kb 50-60 percig sütöttem (az utolsó 15 percben kalap nélkül). pirított rozsbaguettel tálaltam.

csütörtökön lesz az utolsó vizsgám. ezt már fél lábon is, ugye?
utána a lehetőségekhez képest belevetem magam a sütésbe-főzésbe. terveim szerint az alma és a tök lesznek a következő időszak főszereplői. elvileg a konkrét elképzeléseim is megvannak, de a változás jogát fenntartom..




az almákat alapvetően evésre szántam, de annyira gyönyörűek abban a világoskék tálban, annyira meggyőzőek, hogy szinte érzem az illatukat, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy inkább valami édességet csináljak belőlük. egy csomó ötletem támadt, ami aztán persze percről-percre változik. viszont ismerve magam a napokban vagy engedek egy felerősödött vágynak, vagy elhalványul, halasztom, és az almákat valóban megeszem.




a tökkel viszont más a helyzet. egy (na jó, legalább 3, és az egyik megvalósult) sütőtökös receptet már november óta szeretnék megsütni, de vagy nem találtam hozzá megfelelő formájú alapanyagot, vagy nem volt fény a fotózáshoz, és így bele sem kezdtem, vagy szokás szerint nem volt időm a nem összecsapott kivitelezéshez. bár az a típus vagyok, akinek kreativitására pozitív hatással van a határidő szorítása, ez a határidő másra vonatkozik. csak a napokat számolom (4), az összes hozzávaló a hűtőmben és a zöldségeskosaramban pihen (végre találtam a csarnokban gömbölyded alakút), és várja a teli indexet.

titeket megihletnek a formák, színek?

van egy receptfüzetem, amiben szorgalmasan gyűjtögetem az ötleteket, a recepteket, és amibe skicceket rajzolok néhány elképzelt fotóról.
van egy tárolóm a konyhában, ahol egyre gyűlik az ajándékba kapott, vagy általam vásárolt különféle edény, soufflé-forma, színes vagy éppen rusztikus fehér tányér a különböző ételek tálalásához, fotózásához.
van egy munkám, amit szeretek, de amiben néha elfáradok, és ami kitölti a napjaim nagy részét.
van a gasztronómia mellett egy másik kedvenc elfoglaltságom, amit szabad óráimban folytatok, s aminek idén szervezett formát is adtam: egyetemre járok.
van 24 órám egy napban, 7 napom egy héten, és jó esetben 31 napom egy hónapban.
van egy belső késztetésem, hogy ne csapjak össze semmit, törekszem a minőségre minden területen.
van egy álmom, hogy lassan lesz időm arra, hogy az egy (vagy több) hónapja vágyott és tervezett ételeket sorban megfőzzem, szépen tálalva lefotózzam, és közzétegyem.

és van egy feladatom, amit csinálnom kéne ahelyett, hogy bejegyzést írok..

szombaton hivatalos voltam egy elő-karácsonyi ünneplésre. a gellérthegy tetejére kellett feljutnom, ami az akkori időjárási viszonyoknak megfelelően nem volt egyszerű; a buszok nem jártak, így gyalog vágtam neki a távnak. ropogott a hó a lábam alatt, és az égből hulló hópelyhek nem fehérek voltak, hanem ezüst színűek. tudom, hogy giccsesen hangzik leírva, de akkor ott az a 15 perc egyedül az elvileg már sötét, ám a hó által megvilágított lépcsőkön maga volt a karácsonyi hangulat. mérhetetlenül utálom az ilyenkor szokásos tolongást az üzletekben, és a karácsonyi díszkivilágítás semmi ehhez a látványhoz képest. hóembernek álcázva érkeztem meg végül, de a vendéglátók szerencsére egy hatalmas bödön forralt borral és terülj-terülj asztalkámmal vártak, így könnyű volt felolvadnom.





a mézeskalácsot és a szaloncukrokat már megcsináltam, még van néhány elintéznivalóm mára, aztán átadom magam a családomnak, és a szeretteimnek.

boldog, békés karácsonyt kívánok minden kedves vegasztrománia olvasónak!