szoktam magammal szendvicset vinni a munkahelyemre, sőt, egyre többször ebédet is. ha meg nem, csak kiugrom a LEVES.-be (ez a legújabb kedvencem a környéken). szendvics-téren egyre kreatívabb és bátrabb vagyok, ma például megsütöttem a holnapi verziót (a recepttel már régóta szemeztem paul könyvéből). ez tulajdonképpen egy ratatouille-val töltött leveles tészta összehajtva és megsütve. melegen pikáns paradicsomszósszal és salátával ebédnek is tökéletes, hidegen pedig szuper szendvics helyett. iskolába, munkahelyre, vagy akár kirándulni.
zöldséges párna
hozzávalók:
400 g leveles tészta (én most mélyfagyasztottat kaptam, amit először felengedtem, majd kinyújtottam)
1 kisebb padlizsán
1 cukkini
1 pritaminpaprika
1 lila hagyma
néhány gerezd fokhagyma
1 chili
néhány szem olajbogyó
1 tk oregánó
só
frissen őrölt bors
4 ek olívaolaj
1 tojás
szezámmag
melegítsük elő a sütőt 200 °C-ra (6-os fokozat).
vágjunk fel minden zöldséget csíkokra, a fokhagymát, az olajbogyót és a chilit szeletekre. a padlizsánt pároljuk 2-3 percig, majd adjuk hozzá a lila hagymát, a pritaminpaprikát, a cukkinit, a chilit és a fokhagymát, sózzuk, fűszerezzük, adjuk hozzá az olajbogyót, majd 1 perc múlva kapcsoljuk le a gázt.
készítsük elő a leveles tésztát, és döntsük el, hogy egyetlen nagyot, 3-4 közepeset, vagy sok kis párnát készítünk (én most három közepeset csináltam). a lényeg, hogy téglalapokat vágjunk és készítsünk elő. a téglalap egyik felére halmozzuk a zöldséget úgy, hogy kb 1 cm-es sávot hagyjunk a szélén. ezt kenjük meg a felvert tojással, hajtsuk rá a tészta másik felét, hogy pontosan illeszkedjen, majd nyomjuk rá a széleket. a tetejét késsel karcoljuk meg átlósan mindkét irányba, kenjük meg tojással és szórjuk meg szezámmaggal.
sütőpapírral bélelt tepsiben süssük 20-30 percig, amíg át nem sülnek és a tetejük aranybarna nem lesz (ismét felhívnám a figyelmet a sütők különbözőségére: paul 30-35 percet ír, nekem 20 perc alatt kész lett).
a recept az aktuális vkf fordulóra készült.
télen nagyon észnél kell lenni. elég egy dolgozósabb időszak (konstans), emiatt belazult fegyelem, és máris kész a baj. ha nem eszem elég zöldséget, gyümölcsöt, fáradékonyabb leszek és őrlángon égek. most azt hiszem, sikerült elkapni a megfelelő pillanatot, és rendet tenni a kiegyensúlyozott táplálkozás terén. á - mivel ő is hasonló cipőben járt - találta ki, hogy milyen ünnepi formát adjunk a nagy visszatérésnek, vasárnap zöldségorgiát rendeztünk.
zöldségek & kencék
előételnek, vagy buli-kajának is nagyon megállja a helyét. szeleteljünk fel minél több zöldséget (répát, karalábét, pritaminpaprikát, zellerszárat, lila hagymát, édesköményt - zseniális) és zöld almát, pirítsunk meg néhány szelet háromszögre vágott kenyeret (nekem most tönkölykenyér volt otthon) és helyezzük el egy nagy tálon, vagy vágódeszkán. elég egyféle mártogatóst is csinálnunk, de minél többel készülünk, annál komplexebb az élmény.
tegnap 3 krémet készítettünk: a maga egyszerűségében nagyszerű diós-márványsajtos mártogatóst, zakuszkát, és mentás zöldborsókrémet.
a zakuszkát még én is többféleképpen készítem, van a rapid-változat időhiány, vagy lusta nap esetére, van a kifinomult (és legjobb) variáció, amikor szabad tűzön, lehetőleg mindent külön párolunk-sütünk meg és a végén állítjuk össze (ezt szezonban és nagy mennyiség esetén érdemes így készíteni), és van az arany középút, amit most is követtem. ebben az esetben villával szurkáljunk meg egy nagyobb padlizsánt, és süssük meg jól sütőben. közben olívaolajon (ne sajnáljuk) pirítsunk meg 1-2 fej kockára vágott hagymát, néhány gerezd apróra vágott fokhagymát, 1 nagyobb ledarált kápiapaprikát, 2 kockára vágott paradicsomot sóval, borssal és babérlevéllel. ja, és persze van a legjobb, leggyorsabb verzió, ha csak leveszed a polcról..
a mentás zöldborsókrémhez (ami nyilván a borsó szezonjában a legjobb, de most sem volt rossz..) pároljunk meg 250 g zöldborsót (most fagyasztottból készült), turmixoljuk össze egy kevés vajjal, vagy olívaolajjal, majd keverjük össze 125 g (1 doboz) philadelphia sajtkrémmel (vagy mascarponéval), összevágott mentával, sóval és frissen őrölt fehér borssal, és a végén facsarjunk hozzá egy kevés citromlevet.
+1 ötlet: a mai szendvicsemet a zöldborsókrém ihlette: baguette + zöldborsókrém + camembert + majonéz + saláta + zöld alma. a bejegyzés írása közben teszteltem, isteni..
imádom a citromot, és elég sokat használom főzéshez is. maki tanácsára szoktam a krémlevesekbe csavarni, húsát-levét használom salátákhoz, és a héját is ízesítésre. emiatt nagyon megtetszett a sós "citrombefőtt" ötlete, melyet alapvetően marokkóban használnak kuszkusszal, csicseriborsóval, lencsével készült ételekhez (meg húsokhoz is, de ez nyilván engem annyira nem izgat).
marokkói sóban eltett citrom
hozzávalók:
(10 citrom eltevéséhez - két 1/2 literes, vagy egy 1 literes befőttesüveghez)
14 citrom (sajnos általában nem jutok kezeletlen héjú citromhoz, ezért forró víz alatt jó alaposan meg szoktam mosni őket felhasználás előtt)
200 g tengeri só
1 rúd fahéj 4 felé törve
1 ek koriandermag
2 hüvelykujjnyi friss gyömbér vékonyra szeletelve
mossuk meg és töröljük szárazra a citromokat (én ehhez most meyer citromokat használtam, mert ez volt itthon, de sima citromból is tökéletes, sőt, az eredeti recept is azt használ). vágjuk őket 4 részre úgy, hogy egyik felük egyben maradjon. töltsük meg őket annyi sóval, amennyivel csak tudjuk, majd nyomkodjuk a sterilizált (kifőzött) üveg(ek)be, közéjük fűszereket rakva. szórjuk rá a maradék sót, zárjuk le, és hűvös helyen hagyjuk állni 3 napig. ezután nyomjuk ki a megmaradt citromok levét, és öntsük az üvegekben lévő, közben összenyomott citromokra. fontos, hogy ellepje őket, ha nem, használjunk több citromot. zárjuk le, és hagyjuk állni legalább 8 hétig.
használat előtt öblítsük le kicsit a citromokat, kaparjuk ki a húsát (ezt használhatjuk pácokhoz, de az említett ételekbe is), a citromok héját pedig csíkokra vágva tudjuk felhasználni.
a receptet a szakácsok könyvében találtam.
"mindenkinek volt olyan időszak az életében, amikor nem evett húst. lehet, hogy években mérhető, de az is lehet, hogy csak egy napig tartott. kíváncsi vagyok a vega oldalatokra, szeretném hallani ezeket a történeteket egy-egy hozzá kapcsolódó húsmentes recepttel kiegészítve. várom a vegetáriánusok vegává válásának sztorijait, a megrögzött ragadozók egy-egy elgyengült pillanatának felidézését, és a két véglet között létező többség növényevő intervallumainak anekdotáit. és várom a fabulákhoz tartozó koszt receptjét, a krónikákat kiegészítő fogások leírását." - ezekkel a szavakkal hirdettem meg bő egy hónapja a 46. vkf-et. köszönöm az írásokat, recepteket, nagyon sokszínű lett az összefoglaló! nagyon tetszett, ahogy mindenki más stílusban fogta meg a dolgot és nagyon izgalmas ételek születtek! az írásokat abc-sorrendben teszem közzé.
ezennel elengedem a vkf stafétát, és felkérem olzkát, hogy legyen a 47. vkf háziasszonya.
anna annaeszikesen fogta fel a témát és annaeszikes stílusban csokorba szedte kedvenc vega ételeit. olyan annaként ajánlja, "aki szereti a húst, csak közben nagyon szeret mindenféle mást is." vega-extraként pedig tom tom tomato chan.
ági egy izgalmas, a baldaszti's étteremből kikuncsorgott téli tekercs receptjét osztotta meg velünk
. egy másik bejegyzésében pedig, mint pszeudo-vega, a xiii. kerületben bolyongott, és vette sorra a vega étkezési lehetőségeket. ági egyébként nagy húsevő, egy régebbi bejegyzésében is inkább arról ír, hogy miért eszik húst. de van egy nagy DE..
brigi rakott hajdinást készített. mint vitay georgina, ő is dupla "dolgozatot" írt, egyet a "tanárnak", egyet pedig az itatós alatt, a társaknak. szó van vega tengerimalacról és vega nagypapáról. olvassátok el az apró betűs részt is!
a
daokonyha csapata
kínai pikáns sütőtökkel készült. bár nem vegetáriánusok, nincs kedvük mindig húst enni. ilyenkor egy jól bevált trükkhöz folyamodnak, a receptekben lévő húst valamilyen zöldséggel, pl. tökkel cukkinivel, vagy krumplival helyettesítik. a cél nem a hús pótlása, hanem egy szuverén vegetáriánus fogás készítése.
duende tortillalevest és
gránátalmazselét készített. 6-7 évvel ezelőtt 2 évig vega volt, és nyár óta újra hús nélkül étkezik. hozzám hasonlóan nem ellenzője a húsevésnek sem, ram tzu mester szavaival: "isten nem törődik azzal, mit ettél ebédre. a tofut és a kolbászt egyazon gondolattal teremtette."
erika aszalt paradicsomos-fetás quiche-sel készült. erika sem eszik minden nap húst, egyáltalán nem esett nehezére vega ételt főzni. sőt, előbb volt meg a recept, mint ahogy meglátta a kiírást. ezt a tipikus francia fogást alapvetően vacsorára szokta készíteni, ám most reggel sütötte, és kápráztatott el vele mindenkit.
gabi két recepttel is készült, kesudiós kókusztejes karfiolt főzött és csicseriborsó krémlevest. olyan családban nőtt fel, ahol szinte minden nap ettek húst. később viszont, szakmájának köszönhetően egyre többet foglalkozott az egészséges táplálkozással, és a tanultakat a konyhában is hasznosította. ráadásul férje veleszületett betegsége miatt sokkal jobban odafigyelnek, és kevesebb húst esznek.
kriszta gombakrémlevest főzött. fél éve indiában volt, azóta nem nagyon eszik húst. nem különcködésből, ez részéről egy tudatos döntés. szervezete másfél hónap alatt átállt, azóta csak tengeri herkentyűket eszik néha. mivel párja húsevő, azt is ügyesen megoldja, hogy kétfélét főzzön.
lilla karfiolfelfújtat készített gnocchival. elmondása szerint a picky eater (vagyis válogatós) kifejezés tökéletesen lefedi őt. ám ez tulajdonképpen két téma, a húsok és a fűszerek köré csoportosul. lilla két hétig még vegán is volt, igaz nem teljesen önszántából.
noémi pályaműve egy izgalmas
kókuszos hajdina "risotto" gyömbéres sárgarépapürével és korianderolajjal. bár sosem állt közel ahhoz, hogy vegetáriánus legyen, noémi kevés húst eszik, és mindig figyel arra, hogy honnan származik. keveset, de minőségit. ő is felfedezte a vega ételek színes és változatos világát, és aktuális kedvencét, a hajdinát tette vegetáriánus fogásának főszereplőjévé.
olzka több
fogást is készített: mákkrémet borban főzve, földimogyorós, csokoládés babkrémet, sült céklát vargányás tejbegrízzel és mézel forralt bort finomságokkal fűszerezve. gyerekkorában passzív befogadóként mindent megevett, ami elé került. viszont felnőttként szép lassan étkezéséből eltűnt a hús. olzka ezt úgy fogalmazza, hogy szerelembe esett a növényekkel.
piszke két nagyszerű recepttel készült, egy diós fügekolbásszal és egy kakukkfüves-narancsos gombapástétommal. töredelmesen bevallja, hogy sosem volt vegetáriánus, viszont tartott gyümölcsnapot, ami mi más, mint egy vegán nap? véleménye szerint "mindenki szabadsága addig terjed, ahol a másik orra kezdődik. éljenek a mindenevők, ragadozók, növényevők - békében egymás mellett."
készített parmezánchips-szel. gyerekkorában tulajdonképpen vegetáriánus volt, s ebből az időszakból néhány berögződés ma is tart. a vega étkezést szimpatikusnak tartja, és sok vegetáriánushoz hasonlóan reméli, hogy egyszer itthon is kiszakad a vendéglátás nagy része a rántott zöldségek köréből.
robi két vegán (semmilyen állati eredetű hozzávalót nem tartalmazó) receptet is küldött, az egyik
cékla kesudiós feketegyökér pürével, almával, dióval és fodros kel chips-szel, a másik pedig egy desszertként megjelenített
sütőtök tökmaggal. robi két (egy teljesen és egy majdnem) vega időszakáról is beszámol. az egyik egy bölcsességfog kihúzása utáni nehézségek hatására tartott vegán időszak volt, a másik pedig egy tudatosan kipróbált böjt.
sara, a kollégista gurman receptjével visszatért az alapokhoz. mármint a japán alapokhoz, hiszen
miso levest készített. hangsúlyozom, hogy egy koleszban.. elég háklis, ha ételekről van szó, viszont nagyon nyitott és érdeklődő is. szereti a vega ételeket, egyszer még vega böjtöt is tartott.
sedith vargányás, aszalt paradicsomos puliszkafasírtot készített sárgarépás krumplifőzelékkel. gyerekkorában hihetetlennek tűnt számára, hogy lehet hús nélkül is étkezni. aztán a kilencvenes években (!) egyik szomszédjáról, egy idős néniről kiderült, hogy csak nyers ételeket eszik. sedithre ez nagy hatást gyakorolt, voltak is próbálkozásai a vegetáriánus étkezésre való átállással kapcsolatban. családjával jelenleg vegyes konyhát vezetnek, hol esznek húst, hol nem.
a tearoom csapata két receptet készített, víg vegák tortáját, és egy színes parajos raviolit. a vega sztorit pedig mini interjúkkal oldották meg, megszólaltattak vega és nem vega bloggereket, egy vegán szakácsot, és a végén ők is elmondták véleményüket.
zizi narancsos kelbimbóval készült. 2005-ben kezdte el érdekelni az egészséges táplálkozás, aminek hatására először egy vegán, majd egy vegetáriánus diétát tartott egy természetgyógyász vezetésével. eközben rájött, hogy mennyi lehetőséget hordoznak magukban a zöldségek, gabonák, és azóta vegetáriánus. zizi szeret vegánul (tejtermékek és tojás nélkül) sütni, egyre több recept kerül fel a blogjára is.
Nanushka, azaz Sándor Szandra divattervező neve mindenki számára ismerős. Kollekciói világszerte kaphatóak, időtálló, a funkcionalitást előtérbe helyező ruháit világsztárok is viselik. A Vár aljában található Nanushka-showroom barátságos terében beszélgettünk.
Mióta vagy vegetáriánus?
5 éve.
És miért lettél az?
Lelki és szellemi változásokhoz kapcsolódik. Megismerkedtem azzal az elvvel, hogy az embernek nincs szüksége húsra és lehet enélkülis élni . Belegondoltam abba, hogy ha nekünk kéne megölni az állatot, akkor mennyien ennének húst. Biztos vagyok benne, hogy sokkal kevesebben.
Erről olvastál, hogy nem kell hús a szervezetnek? Mert a téma körülsok vita van..
Igen, tudom. Valamennyire a tudományos része is érdekel, de nem gondolom, hogy bármit kibillentene bennem, merthogy 5 éve vega vagyok. Emellett nagyon sok vega családot ismerek, akik élnek és virulnak. Mindenre lehet pro-t és kontrát mondani.
Most úgy állsz hozzá, hogy életed végéig vega maradsz, vagy azért nyitva hagyod?
Folyamatosan próbálom magam figyelni, hogy semmi ne erőltetésből, vagy elfojtásból jöjjön. Mostanában például, ha megkívánom a halat, akkor eszem. Óvakodom a szélsőséges, dogmatikus hozzáállástól. Sokszor nagyon magabiztosan tudjuk azt állítani, hogy „én ezt tudom, én ezt uralom”, de egy idő után finoman be lehet csúszni olyan területekre, ahol már nem tudjuk, hogy mi van. Hogy tényleg azért vagyok vega, mert tiszta szívből azt gondolom, vagy már csak megszokás. Szerintem az embernek minden nagy változásnál, vagy elhatározásnál – persze az elhatározásnál lényeges, hogy miből táplálkozik és mi a szándék –, fontos mindig újra megvizsgálni, újra megkérdőjelezni, hogy miért csinálja. És akár belemenni abba, hogy akkor eszem, ha megkívánok valamit. Rudolf Steinernek van egy idézete, hogy jobb egy sonkás szendvics, mint egy sonkás szendvics álma..
Mi tudjuk, de nem biztos, hogy mindenki, hogy Rudolf Steiner is vegetáriánus volt. Egyik pillanatról a másikra raktad le a húst, vagy ez egy folyamat volt?
Egyik pillanatról a másikra. Nagyon természetes volt. Megláttam, ráláttam, és egyáltalán nem volt nehéz. Bár a jelenlegi 5 évelőtt volt már nekem vega időszakom.. Ez egy érdekes, de nagyon nehéz időszak volt az életemben. Aztán kicsit fura lelkiállapotba kerültem, úgy éreztem, hogy ha nem eszem húst, az túlságosan megnyit, és erre nem vagyok felkészülve. Akkor eldöntöttem, hogy elföldelem, vagyis onnantól egy darabig ettem húst.
A mindenevő korszakodban mennyi húst ettél? Húst hússal, vagy szolidabban?
Nagyon szerettem a húst. Mindenféle húst ettem, a csirkelábtól kezdve a csirkenyakon és szíven át.. Apukám vidéken nőtt fel, és én is ebben nőttem fel. Emlékszem, amikor adták a szívet.. Kicsit morbid, de persze egy gyerek máshogy éli meg.
A családod hogy viseli, hogy vega vagy?
Idegesíti őket nagyon. Persze elfogadják.. Apukám például, ha csinál lecsót (tudja, hogy imádom), akkor nekem csinál vega változatot, és más kanállal is keveri. Nagyon aranyos, mert egyrészt megtesz mindent, ugyanakkor állandóan heccel, hogy „na, nem kérsz a pörköltből?”. A családunk eléggé kajaközpontú és én is imádok enni, de nagyon imádom az ínyenc dolgokat is, és mindenféle nemzetek konyháját. Annak nagyon örülnek, hogy néha eszem halat.
És attól nem féltenek, hogy egészségügyi problémád lesz tőle?
Nem annyira. Apukám orvos és néha mondogatja, de látják, hogy jólvagyok.
fotó: Perlaki Márton
A párod eszik húst?
Igen. Nagy húsevő. Azt mondja, hogy Neki nagyon tetszik ez a vega dolog, és a gyerekeit vegának nevelné, de Ő túlságosan szereti a húst.
És Te? Vegának nevelnéd a gyerekeidet?
Húú, ez nehéz.. Nem szeretnék semmit ráerőltetni a gyerekemre. De valószínűleg először biztos nem adnék Neki húst. Ha nagyon akar enni, akkor szerintem nem fogok kiborulni, hogy eszik. Az ismerősi körömben van egy négygyerekes család, mindenkit vegának neveltek, az utolsó gyerekük viszont nagy húsevő.
Biztos kompenzálja a családot.. (nevetünk)
Adnak Neki húst, mert látszik, hogy szüksége van rá. Szerintem nagyon fontos megfigyelni, hogy Ő milyen, és ha akar, akkor egyen húst. Legalábbis így tervezem. Aztán majd meglátjuk (nevet). Mert annyira könnyű szépen beszélni mindenről, de ha éppen benne vagy.. Sajnos tudok nagyon akaratos lenni.
Nem zavar, hogy a párod eszik húst?
Egyáltalán nem. Régebben előfordult, hogy főztem neki húst, de mivel sokat dolgozom, nem főzök minden nap, nem kell figyelnem arra, hogy kétfélét csináljak.
Ha főzöl, miket főzöl?
Például van egy kuszkusz saláta; ha megyünk valahova, akkor tőlem mindig azt kérik. 250 g kuszkuszra forró vizet öntök, pár percig hagyom, aztán öntök hozzá olajat, ráfacsarom 4 citrom levét, rákockázok 4 paradicsomot, és rakok bele olívabogyót, fetasajtot, lila hagymát, és mazsolát. Ettől kicsit arabos lesz.
Úgy látom, Te a főzésben is a kreatív vonalat képviseled..
Nagyon szeretem az érdekes ízeket, és imádom a sósat és az édeset együtt. De a nagyon forradalmi ízeket, mint például a levendulafagyi, nem szeretem, van egy határom. Imádom a thai és a japán konyhát. Egy japán lánnyal laktam kint Londonban, ő tanított meg szusit és mindenféle japán ételeket csinálni. Vanegy nagyon különleges japán specialitás, a natto. Rohasztott bab, tulajdonképpen romlásnak indult, ettől nagyon erős szaga van és nyúlós. Nagyon megszerettem. Mondták, hogy ez nagyon fura, mert nagyon sokan még a japánok közül sem szeretik. Az egyik barátnőmmel elmentünk itthon egy japán étterembe, és a séf kijött, hogy ki rendelt natto-t Budapesten (nevet). Megnézett magának, mert ez nagyon ritka.
Sokat dolgozol. Hogyan oldod meg a napi étkezéseidet? Reggelizel?
A szüleim itt laknak ebben a házban, anyukám szokott reggelit csinálni. Ebédre pedig rendelek magamnak. Sokáig a Nemsütiből rendeltem, nagyonízlett, de mivel szeretek kipróbálni több mindent, mostanában a Valhalla food-tól szoktam.
Figyelsz arra, hogy egészségesen egyél?
Időszakaim vannak. Van, amikor nagyon érdekel, akkor nagyon odafigyelek, de van, hogy nem. Eléggé szélsőséges vagyok.
Tojást, tejterméket eszel? Vagy vegán időszakaid is vannak?
Nem, tudatosan nincsenek. Annyi van, hogy mintha észrevettem volna, hogy nem tesz annyira jót a tejtermék. De a sajtot nem tudom lerakni, mert anélkül úgy érezném, hogy nem ettem semmit.
Hol vásárolsz?
Attól függ. Sima közértekben, időnként a Fény utcai piacon, néha a Culinaris-ban, de az nagyon drága. Emellett a munka mellett esélyem sincs rá, hogy nyugodtan el tudjak járni piacra, hogy megfontoljam, mit vegyek, pedig vágynék rá.
Budapesten van olyan étterem, ahová szívesen jársz?
Ha szusi, akkor nagyon szeretem a Kyoto-t, vagy a Sushi Sei-t a Kolosy téren. Nagyon szeretem az indiai konyhát, azt a Maharaja-ban a Rózsa utcában, az Indigo-ban, vagy a Shalimarban szoktam enni. A legjobb thai hely Budapesten a Kis Parázs a Kazinczy utcában, és a nagyobb változata a Jókai utcában. Imádom az olasz konyhát – mondjuk mindegyiket imádom (nevet) -, de azt, ami igazi olasz, al dente tésztával. Itthon a Pomo D'Oro-ba szoktam járni. Úú, és van még egy kedvenc helyem, egy kínai étterem a Mimóza utca és a Hungária körút sarkán. Ott az az izgalmas, hogy magadnak főzöl. Kiválasztod a vitrinből, amit szeretnél – van például édeskrumpli, fafülgomba, shiitake gomba, gesztenye, fura kínai zöldségek. Aztán kihoznak egy csípős vagy egy nem csípős alaplevet, alágyújtanak, a lobogó levesbe beledobálod azokat a dolgokat, amiket kiválasztottál, és megfőzöd. Kapsz egy különleges, pikáns mogyorós-élesztős szószt, és abba mártogatod. A szószt vagy szereted, vagy utálod.. Én persze imádom (nevet), megveszek érte.
fotó: nanushka archív
A külföldi utazásaid során látsz különbséget felszereltség,hozzáállás szintjén?
Persze! Például Londonban és New Yorkban is vega Kánaán van. Minden étterem fel van készülve a vegákra, az étlapon vannak vegetáriánus ételek és egyből tudnak valamit ajánlani. A szupermarketekben is van külön jól felszerelt vega rész.
Szerinted hogyan tudna ez itthon is változni?
Úgy látom, hogy ennek itthon pénzügyi akadályai vannak. Külföldön iszonyú bőség van, ami persze pazarlással is együtt jár. New Yorkban a közértekben folyamatosan friss dolgokat lehet kapni, mindenből van választék. Állítólag nagyon ki van számolva, de ebben nem vagyok biztos..
Egy dolog az anyagi része, de arra nem foghatjuk. Nem lehet, hogy a gondolkodásban, hozzáállásban is változni kéne?
De, az emberek nem annyira nyitottak, nem annyira elfogadóak talán.. Sokan biztos úgy gondolják, hogy erre nincs szükség, vagy nem látják az értelmét. Egyébként – bár mi sok vegát ismerünk - úgy látom, hogy sokkal több vegetáriánus van külföldön, mint itthon.
Lehet, hogy nem vagyunk elegen ahhoz, hogy felkészüljenek ránk egy étteremben? Bár meggyőződésem, hogy ha több vega lehetőség lenne, többen választanák a mindenevők közül is.
Az ismeretségi körömben is vannak olyanok akik kevesebb húst ennének. Jó lenne, ha itthon is ez irányba változnának a dolgok.
