hogy mindenki elmerülhessen az ünnepi készülődésben, ugyanakkor részt vehessen a 46. vkf fordulón, az eredeti beküldési határidőt módosítom december 31-ére. az írások linkjét várom a vegasztromania@freemail.hu e-mail címre!

6 éve egyik nap úgy ébredtem, hogy nem eszem több húst. nem tiltottam le magam róla, egyszerűen csak nem kér a szervezetem. a dolog nem volt előzményektől mentes, valószínűnek tartom, hogy ha gyerekkoromban nem adnak húst, magamtól nem ettem volna. mert például, ha étterembe mentünk, én rizibizit ettem. a menzán sem ettem meg a húsféléket, pedig erősen próbálkoztak. 8 éves koromban a szigorú napközis nénink ellentmondást nem tűrő hangon odatapasztott az asztalhoz, hogy onnan addig fel nem állok.. ha jól emlékszem, két órát ücsörögtem a csirkecomb felett, majd érintetlenül odavittem a konyhás néniknek és csatlakoztam a csoporthoz. már akkor vegetáriánus öntudatra ébredtem, csak ezt akkor még válogatósnak hívták. 
a történethez azért hozzátartozik, hogy húszas éveim körül aztán mégiscsak rákaptam az ízére, egyben sült húsok, fasírt, leheletvékony rántott hús, szalonna képében. és igen, többször előfordult, hogy a tapolcai húsáruház talponálló reggelizőhelyén véres hurkát falatoztam mustárral és házi kenyérrel. viszont a kedvenceim mellett nagyon sok húsfélét kerültem, sosem ettem például körömpörköltet. pacalt is csak véletlenül, vicces barátaimnak köszönhetően. az egyik vacsorameghívás alkalmával megkóstoltattak velem egy rántott valamit, amiről ki kellett találnom, hogy micsoda. gombára tippeltem, és tulajdonképpen onnantól lett problémám, amikor kiderült, hogy pacal. 
végül eljött a nap, amikor letettem a húst. dátumra nem emlékszem (ősszel volt, talán októberben), nem szoktam ünnepelni. az én szervezetem ezt jelezte, mindenki figyelje a sajátját. a híres könnyebbségérzés kicsit később jelentkezett, néhány hónapig a szervezetem el volt foglalva az átállással. egyszer-kétszer elcsábultam az elején, de nem hiányzik a hús. az illatokat viszont imádom, és húsos receptekről is tudok beszélni.
hogy magamat idézzem: "senkire nem akarom ráerőltetni étkezési szokásaimat. csak szeretném megmutatni, felvillantani, hogy hús nélkül is lehet finom, gusztusos ételeket készíteni. szelíd harcosa vagyok annak a törekvésnek, hogy magyarországon is egyre elfogadottabbá váljon a vegetáriánus étkezés, és az éttermekben színesedjen a választék."
a vkf kiíráshoz recept is dukál. viszont a szervezetem ismét jelzett, a nagy hajtás közben néhány nap pihenőre küldött. diétásra. így nézzétek el nekem, hogy nem főzök külön ez alkalomra (nagyon jókat találtam ki pedig, ezeket majd később közzéteszem). viszont a marie claire legújabb számában megjelentünk renivel, szonjával és nórival, akikkel együtt főztünk egy izgalmas (karácsonyi) menüt. így egy kis csavarral fogadjátok sok szeretettel (újra) a diósült receptjét, ezúttal nyomtatásban!

Megosztás

alapvetően nyári típus vagyok. fázós és napsütéskedvelő. ezek ellenére nem vagyok hajlandó rinyálni a hideg és a sötét miatt. inkább jól felöltözöm, és telerakom gyertyákkal a lakást. persze minden pillanatot megbecsülök, amikor kisüt a nap, és igyekszem hangulati elemekkel színt vinni a szürkeségbe.

tányérok és evőeszközök tekintetében nálam most a boglárkavera design stúdió konyhai kiegészítői az abszolút kedvencek. a best of stilblog rendezvényen találkoztam először a stúdió két tervezőjével, bogival és zsuzsival. júniusban nyitották meg cukor utcai üzletüket, ahol az itthon még ismeretlen design márkák népszerűsítése mellett lakberendezéssel és egyedi bútorok tervezésével is foglalkoznak.

"álmodd meg a holnapod és kezdd el élni még ma" - ez a stúdió (szerintem zseniális és követendő) mottója. itt találhatsz szupercsajos, gyönyörű, kézzel festett porcelán tányérokat, bögréket, müzlistálakat, kancsókat, cukortartókat és mindent amire egy terített asztalon szükség lehet - terítőket, konyhai törlőkendőket, tányéralátéteket. persze minden 'szigorúan' romantikus, virágos, csipkés és mindenekelőtt egyedi; olyan, amit máshol biztosan nem találsz.

téli krémleves



mikor kitaláltam ezt a levest, két cél lebegett a szemem előtt. egyrészt szerettem volna a méltatlanul háttérbe szorult fehérrépának egy esélyt és főszerepet adni, másrészt szerettem volna belecsempészni az advent és a karácsony hangulatát, ízeit a forralt bor és a sült alma segítségével. mindkét tervem sikerült. izgalmas, vérbeli téli leves született.



hozzávalók:
(4 személyre)

250 g fehérrépa
100 g alma (1 kisebb darab)
1 kisebb hagyma
2 gerezd fokhagyma
50 g hámozott mandula
100 ml tejszín
50 ml fehér bor
kis darabka vaj
6 szegfűszeg
1 kis késhegynyi őrölt fahéj
szerecsendió
frissen őrölt fehér bors
kb 700 ml víz

bekapcsoltam a sütőt 180 °C-ra (4-es fokozat).
a fehérrépát megpucoltam, és nagyobb hasábokra vágtam. a hagymát megpucoltam, kettévágtam, és 3-3 szegfűszeget szúrtam a felekbe. egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a fehérrépa-hasábokat, a pucolatlan fokhagymákat, a hagymákat és a sütőbe tettem. 20-25 perc múlva hozzátettem a meghámozott, kimagtalanított és negyedekre vágott almát, és a mandulát. kb 10-15 perc múlva megpuhultak a zöldségek. egy lábosba öntöttem őket és felöntöttem a borral és a vízzel. sóztam, borsoztam, fahéjjal és szerecsendióval ízesítettem. mikor felforrt, botmixerrel pürésítettem, hozzáöntöttem a tejszínt, és visszatettem a tűzre, hogy még egyet rottyanjon.

tejszínpöttyökkel díszítettem és a boglárkavera stúdió gyönyörű tányérjaiban tálaltam.


a focaccia tökéletes vendégváró. a krémek krémjével kiegészítve pedig abszolút jolly joker. a kaldeneker györgy kenyeres óráján tanult sütőtökös focaccia receptet alakítottam át.

hagymás - rozmaringos focaccia



hozzávalók:

300 g fehér búzaliszt
50 g rétesliszt
1 kk só
1 kk cukor
1 csomag 7 g-os szárított élesztő
200 ml langyos víz
1 vörös hagyma
1 ág rozmaring
olívaolaj



a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat).
egy nagy tálba szórtam a liszteket, hozzáadtam az élesztőt, a sót, a cukrot, a félkarikákra vágott hagymát, 1 evőkanálnyi olívaolajat csorgattam rá és összekevertem. közben lassan adagoltam hozzá a langyos vizet. addig dagasztottam, míg a tészta el nem vált az edény falától. fontos, hogy lágy tésztát kapjunk, így ha keménynek érezzük, akkor víz hozzáadásával tudjuk alakítani. letakartam tiszta konyharuhával, és meleg helyen duplájára kelesztettem. a megkelt tésztát liszttel megszórt deszkára borítottam és jól átgyúrtam (én ilyenkor, csakúgy, mint a pizzánál, réteslisztet használok). sütőpapírral borított sütőlapra tettem és kézzel szétlapítottam (ki lehet nyújtani sodrófával is, de ha kézzel csináljuk, rusztikusabb lesz). letakarva 15 percig kelesztettem, majd újra szétlapítottam és ujjaimmal mélyedéseket nyomtam a tészta felületére (ne szorítsuk ki az összes levegőt), tetejét megkentem olívaolajjal és megszórtam a rozmaringlevelekkel. előmelegített sütőben 20-25 percig sütöttem, míg szép aranybarna nem lett. felvágás előtt pihentessük.

a focacciához remekül illik a fokhagymás-kék sajtos mártogatós, ami 2 perc alatt kész van, mégis mindig mindenki azt követeli a bulikon. 100 g kék sajtot (mostanában danish blue-t) villával szétnyomkodok, és elkeverek egy nagy tejföllel, valamint 2-3 gerezd apróra vágott fokhagymával. ha még erre is rá akarok tenni egy lapáttal, egy marék apróra vágott dióval is megbolondítom. a siker garantált!


napok óta vigyorgok. és dörzsölöm a tenyerem. mert A vágyam, hogy a vegetáriánus konyha népszerűsége nőjön magyarországon, most kap egy löketet. illetve kettőt. mert a sors (ismét) segítségemre sietett, és adott egy dátumot dupla erőkkel. egyrészt zizitől megkaptam a vkf stafétát, másrészt november 17. most már hagyományosan is a vegasztrománia hónap kezdete.

a vkf egy kreatív gasztro-játék, melyet chili&vanilia indított útjának 2007-ben. ezt a hagyományt folytatva meghirdetem a 46. fordulót, melynek témája:

vega koszt & fabula, vagy ha így jobban tetszik, vega krónika & fogás.

mindenkinek volt olyan időszak az életében, amikor nem evett húst. lehet, hogy években mérhető, de az is lehet, hogy csak egy napig tartott. kíváncsi vagyok a vega oldalatokra, szeretném hallani ezeket a történeteket egy-egy hozzá kapcsolódó húsmentes recepttel kiegészítve. várom a vegetáriánusok vegává válásának sztorijait, a megrögzött ragadozók egy-egy elgyengült pillanatának felidézését, és a két véglet között létező többség növényevő intervallumainak anekdotáit. és várom a fabulákhoz tartozó koszt receptjét, a krónikákat kiegészítő fogások leírását.

a határidő december 18. vasárnap éjfél. az írásokat december 12. és 18. között tegyétek közzé a blogokon, ezek linkjét várom a vegasztromania@freemail.hu e-mail címre. akinek nincsen blogja, de szeretne mesélni, küldje el nekem e-mailen, és közzéteszem a vegasztrománián.

de ez még nem minden, boldogságom másik fele, hogy a 46. vkf teljesen egybeesik a tavaly elkezdett vegasztrománia hónappal. mivel ez már hagyomány, idén is meghirdetem az ezzel kapcsolatos játékot, vagyis november 17. és december 17. között legalább egyszer főzzetek egy szabadon választott, már létező, vagy újonnan kitalált vegetáriánus fogást - szigorúan nem desszertet - , írjátok le, hogyan készítettétek, fotózzátok le és küldjétek el a vegasztromania@freemail.hu e-mail címre! a recepteket folyamatosan küldhetitek, és több recepttel is lehet pályázni.

annyit újítottam a tavalyihoz képest, hogy idén fortuna mellett egy vega-zsűri is alakítja az eseményeket. a vega-zsűri tagjai (kovács patrícia, harcsa veronika és békefi dóra) kiválasztják a szerintük legizgalmasabb receptet (és tulajdonosát), az én vega kezem pedig kihúz egy szerencsést. ők ketten nyereményként másodmagukkal részt vehetnek nálam januárban egy vega vacsorán, a zsűri által kiválasztott recept gazdája pedig ezen felül nyer egy ájurvédikus masszázst kedvenc gyöngyimnél.

legyen mánia a vegasztronómia!

ui: vagyok annyira telhetetlen, hogy külön pályaművet várok mindkét esemény alkalmából!

süti beállítások módosítása