gondolom nem kell nagyon kommentálnom, hogy miért isteni ez a hármasítás, szavak helyett beszéljenek az ízek!

hozzávalók ízlés szerint:

körte (a bosch a legjobb hozzá)
gorgonzola sajt
dió
madársaláta
olívaolaj
só, őrölt bors

a hozzávalókat nagyobb, rusztikus alakban összekevertem, olívaolajjal, sóval borssal ízesítettem.

a narancssárga hétvégéhez természetesen narancssárga étel is dukált (bár ez nem direkt alakult így). a közeli város bevásárló egységében többféle sütőtök közül lehetett választani, ez a leves japán sütőtökből készült. több ötletem is támadt az ízesítést illetően, de aztán összeállt a kép, és egyértelműen megmutatkozott.

hozzávalók:

1 sütőtök
zöldségleves
gyömbér
fokhagyma
zsálya
bors
tejszín
pirított tökmag






a tököt meghámoztam, és kockákra vágtam. annyi vizet öntöttem rá, hogy ellepje, majd felforraltam, és - mea culpa - zöldségleves-kockával ízesítettem. beledobtam néhány gerezd fokhagymát, és a szeletelt gyömbért. kicsit később pedig őrölt borsot, és kis darabokra tépkedett zsályát szórtam hozzá. miután megpuhult (amennyire macerás a hámozás-darabolás, annyira gyorsan megpuhul), botmixerrel pürésítettem.
a tejszínt, és a tökmagot ízlés szerint mindenki magának rakja a levesre.





igazság szerint chilivel is szerettem volna ízesíteni, de abszolúte elfelejtettem. nagyon pikáns lenne úgy is, de végül egyátalán nem bántam, hogy inkább a gyömbér érvényesült.

gyönyörű időt fogtunk ki hétvégén a káli-medencében. ezt nagy sétákkal, és finom vacsorákkal ünnepeltük.



gyönyörű fények voltak, tipikusan őszi, mély színek. álljon itt ez a post, és a kép, hogy amikor majd 4kor már sötétedik, nézegethessem napimádó, napértkiáltó szememmel.

múlt héten volt egy kedves élményem, amit rögtön párba állítanék egy régebbi, érzelmileg ellentétes tapasztalásommal.
mesélem időrendben.

sajnos vannak olyan időszakok az életemben, amikor nem tudok magammal ebédet vinni, és akkora rohanásban vagyok, hogy csak egy szendvicsre van időm - menet közben.
(ami a "gasztrogáz" kategóriában előkelő helyen van.. viszont ha nem eszem, ideges vagyok, és akkor inkább a sétaszendvics.)

fél évvel ezelőtt egy ilyen szituációban két sikertelen bolti próbálkozás után bementem egy szendvicsbárba a deák tér közelében. egy darab, kb 10 cm átmérőjű, aszott, mozzarellás-paradicsomos szendvics volt a "választék". udvariasan (ez inkább a jólneveltségemnek, és nem az akkori állapotomnak felelt meg) rákérdeztem, hogy valóban csak ez a szendvics vega, vagy csak nem vettem észre a többit. sajnos jól észleltem, de megláttam hátul egy hölgyet szendvicseket készíteni, így rákérdeztem, hogy nem lehetne-e.. olyannyira nem lehetett, hogy a válasz a következő volt: "nem, a kolleganőm most húsos szendvicseket készít." "jabocs" tekintettel hagytam el a helyet; azóta sem jártam arra.

a másik történet ennek bőven az ellenkezője. alapszituáció ugyanaz, sőt, a két helyszín között max 1 km a távolság. betérek a kisboltba, látom, hogy a szenvicsválaszték nagy, de mindegyik húsos. szinte meg sem kérdeztem, a néni magától ajánlotta fel, hogy készít nekem két sajtos zsemlét - anyagáron. grátiszként uborkát is kaptam bele.. ennyire szendvics már rég ízlett! :)

sajnos még mindig gyakran futok bele olyan történetekbe, amikből azt olvasom ki, hogy a vegetáriánusok (és akkor a vegánokról ne is beszéljünk!) alá vannak rendelve a húsevők által diktált "normáknak".. miért kell harcolni azért, hogy ne kelljen plusz köröket lefutnom olyan dolgok miatt, amikről nem értem, hogy miért nem természetes?
ha valaki tudja, írja meg, addig én próbálkozom tovább!

nagyon sokszor salátával csillapítom az éhségemet, mert baromi gyorsan kész van, és rengeteg módon variálhatom. szeretem a hideg-meleg salátákat, amikor a sült hozzávalók keverednek a friss, ropogós zöldségekkel.

a tofut kockákra vágtam, megsütöttem, majd megsóztam és kicsit megborsoztam. darabokra vágtam a jégsalátát, a paradicsomot, a tetejére szórtam a tofut, fekete olajbogyót, kakukkfüvet, és tekertem rá néhányat a fokhagymás tengeri sóból. végül olívaolajat és balzsamecetet öntöttem a tetejére.