a tegnapi BL-döntőt búzasörrel a kezemben néztem egy füstös, zajos kocsmában. az egyedülálló savanykás íz mellett egy másik egy rég elfeledett ételt juttatott eszembe: már évek óta nem főztem citromlevest. Pedig az egyetem első évében nagyon rá voltam kattanva, elég sokszor csináltam otthon, meg a csoporttársaimnak a kolesz-szobájuk villanyrezsóján. nagy sikereket sosem értem el; míg én teljesen a bűvöletébe kerültem, a többiek inkább fanyalogtak.
viszont továbbra is hódolója maradtam, és nem annyira bonyolult étel, hogy ne főzném meg akár csak magamnak!



hozzávalók:

1 l zöldségalaplé (csaltam)
1 jó marék rizs
1 citrom
1 tojás sárgája
só, fehérbors

a zöldségalaplében megfőztem a rizst. közben a tojássárgáját habosra kevertem, és belefacsartam a citrom levét. sóval, borssal ízesítettem, majd hozzáöntöttem a levesből, és a keveréket visszaszolgáltattam a többi léhez. egy nagyon kicsit hagytam még a lángon, aztán kész!

kiegészítésként annyit hozzátennék, hogy többféle verzióról olvastam, van, aki pl. a fehérjét is felhasználja. én ezt a receptet hallottam anno, és ezt szerettem meg.

a TVS olasz cég "easypretty" nevű új kollekciójából lehet válogatni ezen az oldalon. nem ismerem a minőségüket, de amúgyis szükségem van új serpenyőre, veszek magamnak egy ilyet! :)



(a fotót az oldalon találtam)

régóta először kerített hatalmába újra az az érzés, ami miatt tulajdonképpen szeretek főzni. most végre elkapott az alkotás láza, teljesen kikapcsoltam. eléggé hajszolt időket éltem az utóbbi hónapokban, és még ha főztem is, nem nyújtotta ezt az örömet (eltekintve egy-két üdítő kivételtől).
tegnap óta érleltem magamban a mai menüt, végigzongoráztam az itthon fellelhető dolgokat, és végül összeállt a kép.

hozzávalók:
(2 személyre, akik nem akarják halálra enni magukat)

4 nagy fej erdei gomba
olívaolaj
vaj
1 nagy marék kakukkfű
2 gerezd fokhagyma
1 chili
1 citrom
1 kis száraz fehérbor
só, bors

8 db közepes újkrumpli
1 csokor petrezselyem

1 érett avokádó
1 újhagyma
néhány levél menta



az úkrumplikról lekapirgáltam a héjukat (nem vittem túlzásba), majd félig megfőztem őket.
a kakukkfüvet a fokhagymával, a chilivel, sóval, borssal, a citrom kifacsart levével, és 2 jó nagy löttyintésnyi olívolajjal turmixgéppel homogenizáltam (2-3 bzzz). megpucoltam a gombákat, bekentem a páccal, és szárcsonkukkal felfelé egy kerámiatálba tettem. vajdarabokat raktam a tetejükre, meglocsoltam a fehérborral és előmelegített sütőben 6-7-es fokozaton kb 20 percig sütöttem őket.
ekkor a krumplik már olívaolajjal nyakon öntve egy kerámiatálban süldögéltek (összesen kb 30-35 percig). a sütés vége előtt kb 5 perccel szórtam meg petrezselyemmel.
az avokádót megpucoltam, darabokra vágtam, és az újhagymával, valamint a mentalevelekkel, és sóval rusztikusra turmixoltam (5-6 bzzz).



(a gomba receptjét jamie oliver könyvében olvastam)

gourmandula művésznőnek ajánlva

a sztriptízben ugyebár az a nagyon izgalmas, ha egyenként vetjük le magunkról a ruhadarabokat.. (ez egy zseniális magyarázata az időhiány miatti késlekedésnek persze..)



folyt köv..

egyik kedvenc mesém andersen: a vadhattyúk. tavaly jártam egy önismereti csoportba, ahol meséken keresztül tanultuk magunkat. ennek hatására elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon miért ez az egyik kedvenc mesém.. van pár ötletem, de azt hiszem, még sokáig fogom analizálni magam.

a királylányra gondoltam, miközben téptem a csalánt, meg valakinek az anyukájára, mivel a kertészkesztyűn is átcsípett ez a növény. ami egyébként ellenséges magatartása ellenére hihetetlenül segítőkész, vitamin-, és ásványianyagtartalma magas, vérzéscsillapító, vízhajtó, méregtelenítő hatása van, és még sorolhatnám, de inkább itt, és itt olvassunk róla.

csalánfőzeléket először (ki gondolta volna?) a káli-medencében ettem. pár éve kedves zenész barátunk hívott át ebédre, és örvendeztetett meg ezzel a számomra akkor még ismeretlen étellel. szerintem jobb, mint a spenót, hátránya csak az, hogy kicsit macerásabb elkészíteni, és szezonális, mivel az új, zsenge csalánból lesz igazán jó főzelék.

már hetek óta fájt a fogam rá, de csak és kizárólag a káli-medencében szoktam szedni, mivel tudom, hogy ott milyen környezetben nő, és a lehetőségekhez képest tiszta.




hozzávalók:

egy nagy zacskó csalán
tej és tejszín - bár ezt most növényi tejszínből csináltam
vaj
fokhagyma
só, bors

megmostam a csalánt, leszedtem a leveleket (a szára nem jó), majd még párszor átmostam. vajon pirítottam egy kis fokhagymát, majd megpároltam a csalánt. sóztam, borsoztam, aztán hozzáöntöttem a tejszínt, és botmixerrel pürésítettem.

ez egyfajta elkészítési mód, de ugyanúgy használhatjuk, és főzhetünk belőle mindenfélét, ahogy a spenótból.