egyik kedvenc mesém andersen: a vadhattyúk. tavaly jártam egy önismereti csoportba, ahol meséken keresztül tanultuk magunkat. ennek hatására elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon miért ez az egyik kedvenc mesém.. van pár ötletem, de azt hiszem, még sokáig fogom analizálni magam.

a királylányra gondoltam, miközben téptem a csalánt, meg valakinek az anyukájára, mivel a kertészkesztyűn is átcsípett ez a növény. ami egyébként ellenséges magatartása ellenére hihetetlenül segítőkész, vitamin-, és ásványianyagtartalma magas, vérzéscsillapító, vízhajtó, méregtelenítő hatása van, és még sorolhatnám, de inkább itt, és itt olvassunk róla.

csalánfőzeléket először (ki gondolta volna?) a káli-medencében ettem. pár éve kedves zenész barátunk hívott át ebédre, és örvendeztetett meg ezzel a számomra akkor még ismeretlen étellel. szerintem jobb, mint a spenót, hátránya csak az, hogy kicsit macerásabb elkészíteni, és szezonális, mivel az új, zsenge csalánból lesz igazán jó főzelék.

már hetek óta fájt a fogam rá, de csak és kizárólag a káli-medencében szoktam szedni, mivel tudom, hogy ott milyen környezetben nő, és a lehetőségekhez képest tiszta.




hozzávalók:

egy nagy zacskó csalán
tej és tejszín - bár ezt most növényi tejszínből csináltam
vaj
fokhagyma
só, bors

megmostam a csalánt, leszedtem a leveleket (a szára nem jó), majd még párszor átmostam. vajon pirítottam egy kis fokhagymát, majd megpároltam a csalánt. sóztam, borsoztam, aztán hozzáöntöttem a tejszínt, és botmixerrel pürésítettem.

ez egyfajta elkészítési mód, de ugyanúgy használhatjuk, és főzhetünk belőle mindenfélét, ahogy a spenótból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.