.. és folyik a dinnyelé az államon :)

imádom ezt az időszakot! délelőtt már nem az a kérdés, hogy almát, vagy banánt egyek-e.. hanem van választék, színekben, illatokban, hangulatokban. ha olaszországba utaznék, nektarint eszem, ha a káli-medencébe, cseresznyét (bár oda hamarosan.. :), ha a nagyimhoz, sárgadinnyét.
(ezek szerint most az alföldön vagyok ;)

nagyon intenzíven hatnak rám ezek az érzetek mostanában. gasztrorgazmus, ha pl leszakítok egy bazsalikomlevelet a paradicsomos szószhoz.. vagy, mint most, csorog a dinnyelé a torkomon.

már megint egy étel, aminek nevét tovább tart kimondani, mint elkészíteni.
igazi ínyencség, és baromi gyorsan kész van. először a vapianoban ettem hasonlót, és azonnal beleszerettem, ami nem meglepő, mert ez az ízvilág nagy kedvencem.

hozzávalók:
(2 személy)

fusilli tészta (szemre megy, kb 1/2 zacskó)
1 jó marék dió
kb 10 dkg gorgonzola
1 főzőtejszín
rozmaring
esetleg bors
olívaolaj - a tésztára

míg felforrt a víz, rusztikusra daráltam a diót (egy részét meghagyhatjuk nagyobb darabokban), és serpenyőben megpirítottam, ezzel elővarázsolva az illatanyagokat. hozzáöntöttem a tejszínt, belemorzsoltam a gorgonzolát, és főztem, míg be nem sűrűsödött. kislattyogtam a fűszerkertemhez (ez eléggé nagyképű félmondat, mivel a fűszerkert 6 cserepet jelent az ajtó előtt, másrészt 1 lépés :), és szedtem egy kis rozmaringot, melyet megmostam, és belevágtam a rotyogó szószba.
a közben felforrt a tengerízűre sózott víz, belezuttyintottam a tésztát, és al dentére főztem. ennél a tésztánál kifejezetten fontos, hogy kicsit még kemény legyen, valamint hasonló alakú, hogy a szósz szépen belecsordogáljon a csavarokba.

délután annyira szép fények, és szecesszióba hajló árnyékok (leander) voltak a kertben, hogy külön jól esett fotózni.



bonus info:
főzés közben ezt hallgattam:

az az igazság, hogy télen volt már egy sikertelen próbálkozásom a túrógombóccal. egy elvileg egyszerűsített változatát próbáltam életre hívni, de bevallom férfiasan, elég nagy kudarcot vallottam vele.. leginkább emlékezetből és intuitívan főzök, de akkor, és ott cserbenhagyott a 7., gasztro-érzékem.. el is temettem magamban a lehetőséget, hogy én túrógombócot csináljak, s már az ízére sem emlékeztem - én balga!, mikoris a héten rámtört újra az alkothatnék (minden szinten), és udvarolni is akartam egy kicsit..

hozzávalók:
(bocs, nem számoltam, mennyi lett..)

1/2 kg tehéntúró
12 dkg búzadara
3 tojás
zsemlemorzsa
olaj
porcukor (robotgéppel csináltam, legközelebb nád-por-cukrot csinálok hozzá - mert lesz legközelebb!)
só
tejföl
fahéj
gyümölcsök

az elmorzsolt túrót összedolgoztam a búzadarával, a tojások sárgájával és egy kis sóval. a masszát addig pihentettem, míg a dara meg nem duzzadt. közben felvertem a tojások fehérjét, és óvatosan hozzákevertem. vizes kézzel gombócokat formáztam, és lobogó, sós vízben megfőztem őket (feljönnek a tetejére). a zsemlemorzsát segítő manó olajon megpirította, és a megfőtt gombócokat beleforgattuk.
porcukorral, fahéjas tejföllel, eperrel, és nektarinnal ettük.

szerettem volna turbolyás túrógombócot csinálni (sós változat), de erről lekéstem, viszont agyalok más ízesítéseken. pikánssá tehetem pl curryvel és mazsolával, amitől indiai beütést kap, vagy ricottával és sok-sok zöldfűszerrel. esetleg eperrel és chilivel.. hmmm, ezt mindenképpen ki fogom próbálni! :)

(a receptet a konyhamester oldalán találtam)

nagyon szeretem a vöröslencsét, egyrészt mert nem kell beáztatni, és nagyon hamar elkészül, másrészt finom (vagy fordítva). ez a recept az egyik kedvencem, s nemcsak az enyém; a szülinapi bulimon ezt a fasírtot tálaltam a növényevőknek, de a húsevők annyira rájártak, hogy úgy kellett megmentenem néhányat a későn érkező vegáknak.

hozzávalók:
(kb 25-30 darab)

25 dkg vöröslencse
1 nagy zukkini
3-4 szál újhagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 tk őrölt római kömény
tönkölyliszt
zsemlemorzsa

6 kisebb nektarin
2 chili
reszelt gyömbér
1 tk nádcukor
vaj

a lencsére annyi vizet öntöttem, hogy ellepje, felforraltam, sóztam, majd kis lángon, néha megkeverve megfőztem (most plusz vizet is kellett öntenem hozzá, de inkább ez legyen, minthogy tocsogjon a végén!). hideg vízzel leöblítettem, és lecsöpögtettem. a felét leturmixoltam az újhagymával, és a fokhagymával együtt. közben lereszeltem a zukkinit, és összekevertem a három komponenst. sóztam, és római köménnyel ízesítettem. 3 púpos ek zsemlemorzsát kevertem hozzá, és kb ugyanennyi tönkölylisztet (próbáltam liszt nélkül, de úgy szétesett). összedolgoztam, kis golyókat szobrászkodtam, amiket zsemlemorzsában meghempergettem, és bő, forró olajban kisütöttem.

egy serpenyőben vajat olvasztottam, a kis darabokra vágott chilit, és a gyömbért megfuttattam rajta. utána pár percig karamellizáltam a nádcukrot, majd belezuttyintottam a kis darabokra vágott nektarint. időnként megkeverve kb 5-10 percig főztem.

fűszeres vöröslencsefasírt chilis-gyömbéres nektarinnal