már megint egy étel, aminek nevét tovább tart kimondani, mint elkészíteni.
igazi ínyencség, és baromi gyorsan kész van. először a vapianoban ettem hasonlót, és azonnal beleszerettem, ami nem meglepő, mert ez az ízvilág nagy kedvencem.

hozzávalók:
(2 személy)

fusilli tészta (szemre megy, kb 1/2 zacskó)
1 jó marék dió
kb 10 dkg gorgonzola
1 főzőtejszín
rozmaring
esetleg bors
olívaolaj - a tésztára

míg felforrt a víz, rusztikusra daráltam a diót (egy részét meghagyhatjuk nagyobb darabokban), és serpenyőben megpirítottam, ezzel elővarázsolva az illatanyagokat. hozzáöntöttem a tejszínt, belemorzsoltam a gorgonzolát, és főztem, míg be nem sűrűsödött. kislattyogtam a fűszerkertemhez (ez eléggé nagyképű félmondat, mivel a fűszerkert 6 cserepet jelent az ajtó előtt, másrészt 1 lépés :), és szedtem egy kis rozmaringot, melyet megmostam, és belevágtam a rotyogó szószba.
a közben felforrt a tengerízűre sózott víz, belezuttyintottam a tésztát, és al dentére főztem. ennél a tésztánál kifejezetten fontos, hogy kicsit még kemény legyen, valamint hasonló alakú, hogy a szósz szépen belecsordogáljon a csavarokba.

délután annyira szép fények, és szecesszióba hajló árnyékok (leander) voltak a kertben, hogy külön jól esett fotózni.



bonus info:
főzés közben ezt hallgattam:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.