a történethez azért hozzátartozik, hogy húszas éveim körül aztán mégiscsak rákaptam az ízére, egyben sült húsok, fasírt, leheletvékony rántott hús, szalonna képében. és igen, többször előfordult, hogy a tapolcai húsáruház talponálló reggelizőhelyén véres hurkát falatoztam mustárral és házi kenyérrel. viszont a kedvenceim mellett nagyon sok húsfélét kerültem, sosem ettem például körömpörköltet. pacalt is csak véletlenül, vicces barátaimnak köszönhetően. az egyik vacsorameghívás alkalmával megkóstoltattak velem egy rántott valamit, amiről ki kellett találnom, hogy micsoda. gombára tippeltem, és tulajdonképpen onnantól lett problémám, amikor kiderült, hogy pacal. 

végül eljött a nap, amikor letettem a húst. dátumra nem emlékszem (ősszel volt, talán októberben), nem szoktam ünnepelni. az én szervezetem ezt jelezte, mindenki figyelje a sajátját. a híres könnyebbségérzés kicsit később jelentkezett, néhány hónapig a szervezetem el volt foglalva az átállással. egyszer-kétszer elcsábultam az elején, de nem hiányzik a hús. az illatokat viszont imádom, és húsos receptekről is tudok beszélni.

hogy magamat idézzem: "senkire nem akarom ráerőltetni étkezési szokásaimat. csak szeretném megmutatni, felvillantani, hogy hús nélkül is lehet finom, gusztusos ételeket készíteni. szelíd harcosa vagyok annak a törekvésnek, hogy magyarországon is egyre elfogadottabbá váljon a vegetáriánus étkezés, és az éttermekben színesedjen a választék."

a vkf kiíráshoz recept is dukál. viszont a szervezetem ismét jelzett, a nagy hajtás közben néhány nap pihenőre küldött. diétásra. így nézzétek el nekem, hogy nem főzök külön ez alkalomra (nagyon jókat találtam ki pedig, ezeket majd később közzéteszem). viszont a marie claire legújabb számában megjelentünk renivel, szonjával és nórival, akikkel együtt főztünk egy izgalmas (karácsonyi) menüt. így egy kis csavarral fogadjátok sok szeretettel (újra) a diósült receptjét, ezúttal nyomtatásban!

Megosztás