sok egyéb és igazán nem elhanyagolható dolog mellett azt szeretem kedvenc falumban, hogy ha pont elfogyott a "hzsmgawqvé" (ide tetszőleges konyhai hozzávaló neve behelyettesíthető), akkor nem feltétlenül kell lebicajoznom 3 km-t a boltba, hanem csak átugrom a szomszédhoz kis csuporral, és kérek tőle. ezen kívül a közvetlen szomszédunknak gyönyörű biokertje van, és méhei, így mézet, és az éppen termő zöldségeket tőle szoktuk vásárolni (alapvetően nagyszámú családját látja el a kertből, de a falubelieknek is marad egy kevéske..).



azért e hosszú bevezető, mert a közeli város gazdaságos bevásárlóegységében csak kilós kiszerelésű dió volt kapható. épp efölött keseregtem, amikor odalépett egy kedves ismerősöm a szomszéd faluból (ahol torkunkat szoktuk benedvesíteni, valamint beszéddel kiszárítani), hogy üdvözöljön. elbúslakodtam bánatom, mire felajánlotta, hogy ugorjunk be hozzá, neki van pucolt diója, egy nénitől szokta kapni.
hazafelé meg is ejtettük a rövid látogatást, és már semmi nem állított meg, hogy megvalósítsam elképzeléseimet.

hozzávalók:

1 doboz natúr philadelphia sajtkrém
1 marék dió
ízlés szerint rochfort



a diót robotgéppel rusztikusra daráltam, összekevertem a sajtkrémmel, egy kevéske kéksajttal, egy kicsit pihentettem a hűtőben (ez nem tartott sokáig..), majd
baguett-szeletekre kenve pillanatok alatt elfogyott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.