nem szeretek sütni. általában nem is érzek olthatatlan vágyat a sütemények iránt, sokkal jobban beindulok egy tál spaghettire. tegnap mégis nekiálltam. volt egy erős lélektani pillanat, amikor majdnem sírógörcsöt kaptam, mert nem fogtam a tálat, mikor elkezdtem keverni a vajat, és a tojást - robotgéppel.. és a konyha minden szegletébe repült az "inkább-nem-mondom-mire-hasonlító" keverékből.. aztán erőt vettem magamon, és a végén kikerekedett/kikeveredett belőle egy igazi süti..

nem erősségem a méricskélés, de nagyjából ezeket a mennyiségeket használtam:

50 dkg liszt
15 dkg cukor (nádcukor) - elvileg több kéne bele, de sztem ennyi is elég
1 1/2 zacskó sütőpor
keserű kakaópor
1/2 l tej
15 dkg vaj
2 tojás

gyömbér (nem kell sok, kb egy csapott kk)
fahéj (1 kk)
rózsavíz (2 kupak)

robotgéppel összekevertem a vajat a tojásokkal (a vaj legyen puha). aztán hozzákevertem a cukrot. ezek után felváltva adagoltam a sütőporral elkevert lisztet, és a tejet. kakóporral adtam meg a színét, és a fűszerekkel az ízét.
egy nagy massza lesz belőle, ez mentett meg engem is..
sütőpapírral kibélelt tűzálló tálba öntöttem, és előmelegített sütőben 20-25 percig sütöttem (5-6-os fokozaton). akkor jó, ha a beleszúrt villára nem ragad rá semmi.

nem száraz, de el tudok képzelni mellé mondjuk egy kis mentás mascarpone-krémet.. vagy fagyit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.