a paradicsomot mindenhogy szeretem: magában, sülve, aszalva, szárítva, levesnek, szósznak, hosszúkásnak, picinek, pirosnak, zöldnek. egyféleképpen nem szeretem: íztelenül. és sajnos télen csak ritkán akadtam igazi paradicsom-ízű piros csodákra..




már nagyon várom a nyarat, hogy napon száríthassak paradicsomot.. ennél már csak azt várom jobban, hogy saját paradicsomot aszalhassak toscana-i házamban.. :) addig is beérem a magyar mediterrán mikroklímájú káli-medencével (és üveges, olajban eltett "pomodori secchi"-vel).

legegyszerűbb, ha eleve olajban eltett aszalt paradicsomot veszünk hozzá (vagy le a saját magunk által eltett befőttjeink közül a polcunkról). úgy, ahogy van, belezuttyintottam az aprítógépbe, bazsalikomleveleket tépkedtem rá, és pillanatok alatt krémmé daráltam.
persze nemcsak pirítóshoz használhatjuk fel, pikánsabbá teszi a paradicsomlevest, de tésztaszósznak is zseniális..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.