egyre több ismerősöm esik áldozatául a különböző érzékenységeknek, intoleranciáknak, és emiatt elkezdtem foglalkozni ezzel a témával. s bár engem egyik sem érint, elkezdett izgatni a téma. minden ideológiai megtámogatás nélkül szeretek olyan ételeket enni, amik nem terhelik le a szervezetemet, amikkel fontos tápanyagokat viszek  be a szervezetembe és nem felesleges műkajákat, mérgeket. persze ezt sem 100%-on, teljes hőfokon nyomom, nem hiszek a szélsőségekben. 

ennek a receptnek az alapját barátnőmtől, a fantasztikus hangú emesétől tanultam. egy kicsit variáltam rajta, de rendszeresen megsütöm. általában felváltva a másikkal, így egyiket sem unom meg (nem mintha meg lehetne..). kicsinek tűnik, de ebből egy szelet nem ugyanaz, mint egy adalékanyagokkal felfújt bolti fehér kenyér. (különben is meggyőződésem, hogy túl sok kenyeret eszünk. nem kell ennyit.)

mogyorós lenmaglisztes kenyér

hozzávalók:
(egy ekkora őzgerincformához)

150 g lenmagliszt (én az ázsia boltban szoktam venni, nem drága)
100 g mogyoróliszt (finomra darált mogyoró, de nagyon finom mandulaliszttel is)
1 tk sütőpor
1 kk só
egy csipet fűszer (oregánó, borsikafű, stb)
2 tojás
150 ml víz (az eredeti recept 4 tojást és 100 ml vizet ír)
1 ek kókuszolaj folyékony állapotban

egy nagy tálban összekevertem a száraz hozzávalókat, egy másikban pedig a nedveseket. hozzáöntöttem a szárazokhoz, hagytam állni 5 percig, majd átkanalaztam a sütőpapírral bélelt formába, és 180 °C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöttem. várjuk meg, míg kihűl, és csak akkor szeleteljük fel!

jegyzeteim: lehet változtatni a magliszten, a fűszerezésen, és ha valakinek a zabpehely belefér, lisztté őrölve az is finom kenyérben. finom az is, ha egész, vagy durvára darált magokat is sütünk a kenyérbe, hogy legyen mire ráharapni. próbáltam már tojás nélkül is, csak vízzel, az nem sikerült jól. de kísérletezem tovább!

többen kérdezték tőlem az elmúlt pár napban (a főzősulin, egy interjú alkalmával, meg csak úgy is), hogy miért csinálom a vegasztromániát, mi a célom vele. egészen 2 évvel ezelőttig leegyszerűsítve egy webes felületen működő szakácskönyvet és önkifejezést jelentett. jó volt, mert egyszerre élhettem ki a főzés, a fotózás és az írás iránti szenvedélyemet. aztán 2 évvel ezelőtt egy hasonlóan fantasztikus tavaszi napon a sarki fűszeresnél (nagyon mélyen belém égett a pillanat) megkérdeztem magamtól, hogy vajon továbbra is megelégszem ezekkel a címkékkel, vagy más célom is van vele? "perszehogyvan" volt a válasz, és akkor fogalmaztam meg először, hogy ez nekem tulajdonképpen egy küldetés, hogy szeretném megismertetni az emberekkel (vegákkal és nem vegákkal egyaránt) a vegetáriánus konyha szépségeit és a benne rejlő határtalan lehetőséget. akkor kezdtem el a vega interjúkat, és akkor nyitottam ki magam először igazán a blogom felületén kívül lévő csatornák felé. a megnyilvánulási lehetőségek, felkérések pedig elkezdtek érkezni. élvezem ezt a sokszínűséget, amit a főzősulik,  újságmegjelenések, tv-s szereplések,  előadások, különböző felkérések jelentenek. 

tönkölysaláta sült zöldségekkel

általában amellett, hogy van-e kedvem és időm az adott dologhoz, azt is meg szoktam magamtól kérdezni, hogy belepasszol-e az előbb már említett misszióba. a street food show nagyon is beleillik, mivel ott konkrétan meg lehet kóstolni az ételeket, és annál erősebb reklámkampány aligha létezik. a decemberi alkalommal diósültet készítettem, most egy kicsit tavasziasabbra vettem a dolgot, de még nem nyárira.. a tönkölysalátát választottam, egyrészt azért, mert kevesen ismerik ezt a felhasználási formáját, másrészt azon prózai ok miatt, mert finom.. ha nem hiszitek, járjatok utána! :)

street food show - blogevő
május 12. vasárnap 12.00-15.00
limara - vegasztrománia - flat cat

szeretem a tésztákat, igazi gyors kaja, és ez sokszor szempont a nagyondolgozós időszakokban. a paradicsomos-bazsalikomos tészta és a tejszínes is alap, de nyár óta egyre gyakrabban egyesítem a kettőt, és teljesen odavagyok tőle. mert benne van a paradicsom édeskés savanyúsága, és az őt lágyító a tejszín selymessége. szeretek maradékokkal is dolgozni, szeretem, amikor minden megtalálja a helyét és idejét. a pénteki főzősulin csináltunk reteklevél pesto-t, és maradt egy kevés apró kockákra vágott zöldség, ezek adták a tésztaszósz alapját.

a reteklevél pesto pedig egy nagyon finom ügy.. mondjuk mindegyik pesto az. bármilyen (mondom, bármilyen) ehető zöldből (de nemcsak zöldből) elkészíthető egy kis fokhagyma, sajt, valamilyen mag, olívaolaj segítségével. arról pedig amúgy is le kéne szokni, hogy amikor a zöldséges megkérdezi, h a zöldjét levegye-e (bárminek), akkor megszokásból igennel feleljünk.. mert tök jól fel lehet használni a retek levelét, a karalábé zöldjét, és meglepő, de a sárgarépáét is!

zöldséges-paradicsomos-tejszínes tészta

Lili és a tészta

hozzávalók
(4 személyre)

1 lila hagyma
1 kisebb répa
1/2 kisebb édeskömény
1/2 szárzeller
1/2 kisebb cukkini
1/2 piros kaliforniai paprika
1/2 sárga kaliforniai paprika
1 hámozott paradicsom konzerv
200 ml tejszín
2 ek kapribogyó
só, bors
oregano
kakukkfű
néhány szem borókabogyó negyedekre vágva

reteklevél pesto
reszelt parmezán 
tészta - most bucatini

a zöldségeket vágjuk 0,5 cm x 0,5 cm-es kockákra. egy kevés olívaolajon pirítsuk őket kb 5 percig, majd öntsük hozzá a paradicsomot, és főzzük készre. közben sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük. az utolsó előtti pillanatban öntsük hozzá a tejszínt, a kapribogyót, keverjük össze, hagyjuk egyet rottyanni, és kész. a sorrend: főtt tészta - szósz - reteklevél pesto - reszelt parmezán. naggyon szépen kiegészítik egymást az ízek, nem érdemes semmit kihagyni.

reteklevél pesto

Lina és a pesto

hozzávalók
a bazsalikomos pesto alapján:

50 g reteklevél
50 g dió (vagy mandula, vagy bármilyen mag)
50 g parmezán
1 nagyobb gerezd fokhagyma
100-150 ml olívaolaj

a hozzávalókat daráljuk, pürésítsük robotgépben. nagy kőmozsárban lenne az igazi, dehát..

nagy-nagy kedvencem sarah, a my new roots írója. szeretem a stílusát, szeretem azt, amit közvetít, szeretem, hogy vega és szeretem, hogy koppenhágában él (imádom azt a várost). és amikor azt hiszem, hogy már nem lehet fokozni a dolgot, akkor kiderül, hogy lehet (szóval többé nem állítok ilyen buta korlátokat). röviden szólva  és minden túlzás nélkül az én életem is megváltozott azon a napon, amikor megláttam ezt a receptet. 

tavasz van. jó, most éppen nem úgy tűnik, mert ezeket a sorokat is egy "enyhe" hóesésben írom, de utat tör magának, higgyétek el. ilyenkor őrült vágyam támad rendbe tenni a tél alatt elhanyagolt szervezetemet. és a drága jelez is rendesen, tiltakozik minden műkaja ellen, zöldséget, gyümölcsöt, gabonákat, magvakat kíván. ez a "kenyér" pedig abszolút megfelel ezeknek a kritériumoknak, nincs benne liszt, élesztő, viszont van benne sok-sok finom, izgalmas és egészséges dolog.

a hozzávalókat tekintve volt, amit már ismertem régről, de akadt egy olyan összetevő, amivel most találkoztam először. ezek bioboltokban beszerezhetők, és bár van, aminek az ára magas, sok-sok kenyérre elegendő mennyiséget tartalmaz a kicsinek tűnő kiszerelés.  

psyllium útifű maghéj - "megfelelő rost mennyiség fogyasztása biztosítja szervezetének a megfelelő kiválasztást, ami az emésztőrendszer hatékony működéséhez szükséges, valamint biztosítja a szervezet számára az élelmiszerekben található minden fontos tápanyag felszívódását. egy szennyezett, “bedugult” emésztőrendszer megakadályozhatja az emésztés megfelelő működését. a legtöbb ember csak kb. 15 gramm rostot fogyaszt naponta, míg a megfelelő mennyiség több mint 25 gramm lenne. a rostok segítik a salakanyagok gyors távozását is a szervezetből, ezáltal hozzájárulnak egy teljes értékű egészséghez. oldható rostanyag tökéletes forrása az útifű mag, amely vízből képes a saját tömegének a hússzorosát magába szívni. ezáltal létrejön egy lágy zselé, ami elkezd felszívódni a béltraktusban. Ez segíti a toxikus anyagok eltávolítását, valamint segít megelőzni, hogy ezek az anyagok hosszú időt töltsenek a belekben. az útifű mag egy ideális forrása a rostoknak azok számára is, akik a búzára érzékenyek. nyugtató hatással bír az érzékeny belekre, amit a búza rostjai alaposan kidörzsölhetnek. az útifű maghéj teljesen természetes és biztonságos. a világon több millióan használják évről évre. a szervezet nem szívja fel, nem hat izgatóan rá, és nem okoz függőséget. ezen okok következtében alkalmas a hosszú távú használatra." (részlet a dobozáról)

ezen szuper hatások mellett ez az az anyag, ami összetartja a kenyeret, és ami miatt nem kell lisztet használnunk. megköti a folyadékot, és a kenyér teljesen összeáll. nagyon érdekes megfigyelni a folyamatot.

a chia azték zsálya mag omega 3 zsírsavak, antioxidánsok, fehérjék, élelmi rostok, vitaminok és ásványi anyagok természetes forrása. 

a lenmag tartalmazza a legtisztább és legtöbb esszenciális olajat,amire a szervezetnek szüksége lehet. gazdag A, B, C, D és E vitaminban. az ásványok közül nagy mennyiségben tartalmaz káliumot, foszfort, magnéziumot, kalciumot, ként, vasat, cinket, nátriumot, klórt, mangánt, szilíciumot, rezet, fluort, alumíniumot, nikkelt, kobaltot, jódot, krómot. (forrás: harmonet)

a kenyér

hozzávalók:
(1 csésze = 250 ml)

1 csésze (135 g) napraforgómag
1/2 csésze (90 g) lenmag
1/2 csésze (65 g) mogyoró, vagy mandula
1 1/2 csésze (145 g) zabpehely
2 ek chia azték zsálya mag
4 ek psyllium útifű maghéj
1 tk só
1 ek juharszirup/méz/ ennek megfelelő stevia
3 ek olvasztott kókuszzsír, vagy ghee
1 1/2 csésze (375 ml) víz

a száraz hozzávalókat egy hosszúkás sütőformába tettem, és jól összekevertem. egy tálban összekevertem a juharszirupot az olvasztott kókuszzsírral és a vízzel, majd ráöntöttem a száraz hozzávalókra, és elkevertem. az útifű maghéj beszívta a nedvességet, és a "tészta" összeállt. a tetejét elegyengettem, majd legalább 2 órát állni hagytam (közben elintéztem egy-két dolgot).

a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra (4-es fokozat). a középső rácson sütöttem 20 percet, majd kiborítottam a sütőformából, és anélkül visszatettem (fordítva) a rácsra, és további 25-30 percig sütöttem (sütőfüggő, sarah 30-40 percet ajánl). a felszeletelés előtt hagyjuk kihűlni! zárható edényben 5 napig eláll, pirítva pedig egyenesen mennyei!

ahogy sült, és a kókuszillat kiáradt a sütőből, elkezdtem további lehetőségeken álmodozni. biztos, hogy ki fogok próbálni egy édes verziót áfonyával, és lelki szemeim előtt megjelent egy hagymás, aszalt paradicsomos, rozmaringos verzió is. hmmmm..

a street food show-ra, a diósült mellé cékla chutneyt kínáltam. többen kérdeztétek a receptet, s bár kissé késve, most jutott időm rá, hogy érdemben közzé tegyem. most nem körítem filozofikus gondolatokkal, mert a szombat maradék részét a kreativitás, a hiper-izgalmas svéd krimim, a csend és a jóga kapja. na meg még egy-két más dolog is, de nem kell mindent tudnotok! :)

cékla chutney

hozzávalók
(4 x 250 ml-es üveghez)

alaprecept

4 cékla
1 alma meghámozva, 4 felé vágva, kicsumázva
1 ek reszelt gyömbér
6-8 ek balzsamecet (minél jobb balzsamecetünk van, annál kevesebb kell. én most egy hígabb verziót használtam)
2 tk nádcukor/méz
só
bors

a céklákat külön-külön alufóliába tekertem, és sütőben, 180°-on kb 1 1/4 - 1 1/2 óra alatt megsütöttem. az almát 1 óra múlva tettem be sülni. miután kihűltek, meghámoztam, és robotgépben, a többi hozzávaló hozzáadásával felaprítottam. ilyenkor meg kell kóstolni, és utóízesíteni, ha szükséges.

ez egy teljesen egyszerű, de annál finomabb változat. attól függően, hogy mihez tálaljuk, készíthetjük fűszeresebbre is, adhatunk hozzá például párolt hagymát, fokhagymát, fahéjat, kardamomot, szegfűszeget, chilit, csillagánizst.