honnan is kezdjem.. először is mindenkinek nagyon boldog új évet, legalább annyira jót, mint volt! nekem sikerült kipihennem a fáradalmakat családos, barátos programokkal, budapesten és a káli-medencében. ötleteim töretlenül várnak a megvalósításra, és az inspiráció, múzsák is új erőre kaptak.

nem titok, hogy civilben a kisképzőben tanítok. az sem titok, hogy alkalomadtán (ahogy időm és energiám engedi) kiállításokat szervezek; gyengéim a kortárs, fiatal művészek, friss energiák, szokatlan helyszínek. moravszki katát ugyan nem tanítottam, de a kisképző gellért-hegyi kollégiumában sokszor kaptam fel a fejem entrée-jára; a jellegzetes, sok decibeles katahang kb fél perccel előbb érkezett, mint kata és gesztusai. grafikus vénája, humorral átitatott, élettel teli, néhol groteszk hangja is elöl jár, és tavaly óta elég sokat dolgoztunk együtt (a jelen és jövő idő is beilleszthető) kiállításokon, pop-up store dekoráláson, és katának köszönhetem a konyhám egyik falának illusztrációját is (ha jók lesztek, egyszer megmutatom). kata közben a kisképzőről átváltott a nagyképzőre, és töretlen lelkesedéssel alkot. 

s hogy kapcsolódik a művészet a gasztronómiához? hogyan tudok fiatal művészeket népszerűsíteni és közben a vegasztrománia design-oldalát is fejleszteni? közös nevezőként összekapcsolom a számomra fontos vonalakat, és ez az együttműködés nekem nagyon tetszik. első körben katával az egyik legnépszerűbb receptet választottuk. gyönyörködjetek, főzzetek! 

moravszki kata
http://katamoravszki.tumblr.com

ui: ez csak a kezdet, folyt.köv!

néhány éve karácsonykor saját készítésű szaloncukorral árasztom el a családot és a barátokat. több munka van vele, mint bemenni a boltba és leemelni a polcról egy dobozzal, de sokkal többet ér. szaloncukrot készíteni otthon nem ördöngösség, én kifejezetten élvezem, egyedül meditatív, társaságban pedig egy elég jó közösségépítő közös élmény, kiegészíthető forró csokizással, forralt borozással. 

eleinte marcipános szaloncukrot csináltam csak, de kb 2 éve kifejlesztettem egy aszalt gyümölcsös verziót, és őszintén, nem tudok dönteni, hogy melyik a jobb. illetve de: egy marcipános, aztán egy aszalt gyümölcsös, aztán megint egy marcipános és így tovább..

marcipános és aszalt gyümölcsös szaloncukor

aszalt gyümölcsös szaloncukor

hozzávalók:

20 dkg aszalt vörösáfonya
10 dkg aszalt szilva
1-2 ek áfonyalekvár/meggylekvár
15 dkg száraz serpenyőben megpirított, majd ledarált dió
1 kupak amaretto
1 löttyintésnyi rózsavizet (mindkettő kötelező a díjnyertes íz eléréséhez)
150 g magas kakaótartalmú fekete csokoládé (ne tortabevonó legyen! én a bocit használom, teljesen jó)

az aszalt vörösáfonyát és az aszalt szilvát 1-2 ek áfonyalekvár hozzáadásával robotgéppel felaprítottam és egy tálba tettem. hozzáadtam a diót, 1 kupak amarettót, 1 löttyintésnyi rózsavizet, és összegyúrtam. enyhén vizes kézzel megformáztam a szaloncukrokat, majd jó minőségű, magas kakaótartalmú, vízfürdő felett megolvasztott csokiban megmártottam őket. sütőpapírral bélelt tepsiben hagytam, hogy kihűljenek, majd becsomagoltam őket.

ismétlésképpen pedig a marcipános szaloncukor receptje:

hozzávalók:
(kb 30-35 szaloncukorhoz)

20 dkg darált mandula (ázsia bolt)
15 dkg méz/porcukor
kandírozott narancshéj ízlés szerint (ázsia bolt)
1-2 kupak amaretto/rózsavíz (én mindkettőt szoktam)
1 kisebb narancs leve
fahéj ízlés szerint
150 g étcsokoládé

a darált mandulát összekevertem a mézzel, a fahéjjal, a kandírozott narancshéjjal, a rózsavízzel és az amarettóval. a narancs levéből kanalanként adagoltam, mert nagyon kell figyelni, hogy nehogy túl sok folyadékot adjunk hozzá (jól gyurmázhatónak kell lennie). összegyúrtam. kis golyókat, majd azokból hengereket gyurmáztam. vízfürdő felett megolvasztottam az étcsokoládét, egy villa segítségével bevontam a marcipánhengereket, majd sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. kint, majd a hűtőben pihentettem a szaloncukrokat, majd egyenként becsomagoltam őket.

2012-ben a mikulás egy vagány ajándékot gyömöszöl be a gasztrománok kitett cipőibe, holnap kezdődik a dining guide street food show a hold utcai csarnok első emeletén. vasárnap 12-től többek között én is várok minden érdeklődőt a híres-hírhedt diósülttel, személyes megjelenésemmel és egy vegasztrománia street food design tálalással.

emlékszem az első blogkóstolóra, mindennapi manna erikával látogattunk ki a tabáni teraszra, és kóstoltuk végig (értelemszerűen mindenki a saját lehetőségeihez mérten) a bloggerek által kínált finom fogásokat. meglepően sok mindent meg tudtam kóstolni (= nem volt benne hús), amit pedig nem, azt doggie bag-ben hazavittem a húsevő szekciónak. őszintén bevallom, hogy én azt akkor ott nagyon bírtam, és hiába indított az időjárás esővel, a hangulat, a beszélgetések, és nem utolsó sorban az ételek nagy hatással voltak rám, és közben a nap is kisütött.

a street food show-n diósülttel várlak Titeket!
fotó: Erdőháti Áron

azóta volt már a millenárison is blogkóstoló a gourmet fesztivállal párhuzamosan és azt kiegészítve, aztán most szeptemberben egy street food show-nak keresztelt gasztro-rendezvény keretein belül került megrendezésre. a nagy forgatagban összefutottam gasztro-ismerősökkel, bloggerekkel, és tényleg igazi utcai hangulat kerekedett a csarnok első emeletén.

aztán nem sokkal később nagy örömömre felkértek, hogy vegyek részt a következő, téliesített változaton. mivel egyik misszióm a vegetáriánus konyha népszerűsítése, másrészt mindent szeretek, ami street, legyen az művészet, vagy ételek, hatalmas fejbólintással igent mondtam. és nagy örömömre szolgál az is, hogy meg tudom mutatni a vega konyha egyik nagyágyúját, a diósültet, mely vegákat és nem vegákat kápráztatott már el.

emellett persze nem én lennék, ha nem kezdtem el volna azon is agyalni, hogy hogyan tálaljam a diósültet, milyen körítéssel, milyen díszítéssel, milyen designnal. a kiegészítő ízeket/színeket már megtaláltam, nem narancssárga lesz, mint áron fotóján, de ugyanolyan téli, szép és finom lesz. a tálalás pedig? az majd ott kiderül, legyen elég annyi, hogy egyszerű, letisztult designt találtam ki, nagyon vegasztromániás lesz, és abszolút méltó a street food életérzéshez és stílushoz.

évek óta nagy tetszéssel figyeltem a sok kicsi tevékenységét, és idén az a megtiszteltetés ért, hogy engem is felkértek a részvételre. az idei támogatottunk az Age of Hope gyermekvédelmi alapítvány lesz.

hogy mi a sok kicsi? 15 gasztroblogger és 15 szervezet tesz különböző gasztronómiai ajándékcsomag vagy programjellegű felajánlásokat. a nyereményjáték során a SoSe közhasznú alapítvány számára támogatást nyújtók minden 1000 Ft-nyi támogatás után 1 db virtuális sorsjegyet kérhetnek a 30 izgalmas lehetőség közül az általuk választott(ak)ra, amelyeket az akció végén kisorsolunk. aki többször 1000 Ft támogatást ajánl fel, annak két választási lehetősége van: a megfelelő számú sorsjegyét vagy egy programra is kérheti (ezzel megnövelve nyerési esélyeit arra a felajánlásra) vagy tetszés szerint több programra is eloszthatja ezeket (ezzel megnövelve azt az esélyét, hogy valahol nyertes lehessen). a további részletekről itt olvashattok.

az én felajánlásom egy vegetáriánus főzőtanfolyamon való részvétel és vegetáriánus vacsora 2 fő részére budapesten. egy választott alkalommal megtanulhattok néhány ízletes vega fogást, amit aztán közösen elfogyasztunk, közben pedig bekukkanthattok a konyhámba is. :)

az akció felvezető részében november 16-30. között megismerhetővé válnak a nyeremények: minden nap egy blogger és egy cég programját tesszük közzé, részletes leírással, ezek összesítve a nyeremények menüpontban lesznek áttekinthetőek. a támogatások felajánlása és a sorsjegyek kiválasztása december 1-től december 14-ig lesz lehetséges a sorsjegyválasztás menüpontban. a gépi véletlenszám-generátor programmal történő sorsolást december 21-én 15 órától lesz meg ügyvéd jelenlétében, és ezután a sok kicsi oldalán közzéteszik a nyertesek nevét. a nyeremények karácsony után, a felajánlóval való egyeztetés után realizálódnak majd.

sok (nem kicsi) szerencsét!

egyensúlyozom a tudatos étkezés és az elfoglaltságaim között. baromira észnél kell lenni, ha a munka és az egyéb vállalt tevékenységek mellett oda akarunk figyelni arra, hogy normális dolgokat együnk, és ne csak bekapjunk valamit útközben, kutyafuttában. szoktam én is, de hál'istennek egyre kevesebbet, vagy igyekszem a lehetőségekhez képest több tápértékkel és kevesebb szeméttel rendelkező kaja-pótlékokat választani. a lényeg, hogy lehet benne fejlődni! tavaly egy dolgozósabb időszakban sikerült nem túlságosan odafigyelnem a bevitt táplálékok értékes tartalmaira,  ennek az lett a vége, hogy legyengült az immunrendszerem, és elkapott egy vírus. idén ezt nem engedem. 

az is jó lenne, ha egy hétre előre tervet tudnék készíteni, hogy mikor mit főzök majd, de ennél sajnos hangulatemberebb vagyok, általában azt szeretek enni, amit megkívánok. amire viszont oda szoktam figyelni, az az, hogy cserélődjenek a hozzávalók otthon, vagyis legyen jelen a változatosság. figyelek például a színekre. minden szín más vitamincsoportot jelent, ezért, ha sokszínű a tányérunk (értsük jól), azzal elég jót teszünk magunknak. de arra is felfigyeltem már, hogy valamikor a narancssárga ételeket kívánom, valamikor a lilát, stb. nyilván ez sem véletlen, biztos valami hiányt pótlok vele. ha figyelünk ezekre a jelekre, szerintem jó úton vagyunk.

azért megadom a lehetőséget annak is, hogy azt kívánjam meg, ami éppen otthon van (simone weil jutott eszembe - "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."), és ez is elég jól szokott sikerülni. hétfőn például belenéztem a hűtőbe és a zöldséges kosaramba, abból a minimál választékból főztem, amit találtam: néhány szem gomba, egy fél cukkini, egy sütőtök. (hagyma, fokhagyma alap, és elég sok fűszerem van itthon, egy vega fegyvertárához hozzátartozik) felvillant a tócsni gondolata, egy magyarosabb pörkölt lehetősége, illetve egy klasszikus sütőtökkrémleves gombás-cukkinis golyókkal, de végül az egyszerűség és a fűszeresség döntött. 

curry

megpucoltam és apróra vágtam egy hagymát és 2 fokhagymát. elkezdtem sütni. a sütőtök egy részét használtam csak fel, meghámoztam és felkockáztam, majd rádobtam a hagymára. megtisztítottam a gombát, negyedekre vágtam és az is ment a sütőtökhöz. negyed-karikákra vágtam a cukkinit, és azt is hozzáadtam a keverékhez. sóztam, borsoztam, fűszereztem (késhegynyi fahéjjal, gyömbérrel, chilivel, tandoori masalával, garam masalával). hozzáadtam egy kevés vizet (max 100 ml), mert nem eresztett elég levet. nem pároltam agyon, sőt, a sütőtökdarabok egy hajszállal keményebbek maradtak, mint szoktam. a végén egy körtét feldaraboltam és hozzákevertem.

tálalásnál görög joghurtot tettem a tetejére (azt kívántam meg, nna).