Megosztás

Megosztás

Ha felmerül Kovács Patrícia neve, eszünkbe jut a „Szerelemtől sújtva” c. film és még sok másik, jó néhány színdarab és egy bank. Azt azonban talán kevesen tudják, hogy a Vígszínház színésznője vegetáriánus. A Pesti Színház büféjében beszélgettünk a húsmentességről, a tudatos életmódról, vegetáriánus receptekről és lehetőségekről.

Mióta vagy vegetáriánus?

Most már több mint 2 éve.

Miért döntöttél úgy, hogy vegetáriánus leszel?

Nem voltam soha nagy húsos, ez nem egy őrült lemondás a részemről. Kifejezetten vannak olyan húsételek, amiket gyerekkoromtól kezdve nem próbáltam; nem tudom például, hogy milyen a disznósajt, vagy a pacal. Semmi olyat nem ettem régen, ami csúnya, vagy ami felismerhető, mint mondjuk a tyúkhúslevesből a láb. És az utolsó években is csak csirkét, pulykát, vagy nagy ritkán marhát. Aztán többekkel együtt felkértek környezetvédelmi nagykövetnek, és választanunk kellett egy területet a környezetvédelemmel kapcsolatban, amiről azt gondoljuk, hogy fontos, amit magunkénak érzünk. Az állatvédelmet választottam, mert mindig is nagy kutyás és állatos voltam. Ezzel kapcsolatban kaptam felkészítő anyagot, és én magam is elkezdtem utánajárni. És akkor a kezembe került egy hosszabb anyag a vágóhidakról, és hogy az az étel, amit megeszem, milyen körutat járt be. Láttam videókat arról, hogy hogyan működik humánusan ez a dolog és hogyan kéne, hogy itt működjön. Akkor ismertem meg a Faunát is, és attól kezdve nem ettem semmiféle húst.

Könnyen ment az átállás?

Nagyon könnyen. És közben nem gondolom azt, hogy örökké így fog tartani, de most nagyon beégett.

Tehát nem tiltottad le magad, hanem egyszerűen nem.

Elkerülöm, és eszembe se jut elmenni és szeletelt szalámit venni egy hipermarketbe, de egy jobb henteshez sem.

És mondjuk a húslevesnek a leve?

Ha az anyukám csinál csirkehúslevest, akkor megeszem a levét répával, karalábéval, de nem jut eszembe megenni a húst. És én magam is megcsinálom; ha például jönnek hozzám vendégségbe, külön főzök a vegáknak és a nem-vegáknak. Főzök csirkefarhátlevest a kutyáknak minden héten, elviselem a hűtőnkben, tehát nincs bennem semmiféle rettegés a hústól és nem akarok senkit rákényszeríteni a vegaságra. Mindig szólok, ha vendégségbe megyek, hogy ha nem megoldható, akkor viszem magamnak a kajámat. Nem térítek, és nem is bírom, amikor a vegák térítenek, nagyon idegesít. Mert mindenkinek eljön az ideje és megvan a saját útja.

És a saját szervezete.

Igen, és ez nagyon érdekes, mert én 0-ás vagyok, és állítólag nekem húst hússal kéne ennem.

És nem hiányzik..

Nem. Viszont a hallal elcsábulok néha. Például tavaly nyáron lent voltunk a horvát tengerparton és nem tudtam ellenállni egy-egy tintahalas rizottónak. A halakról ilyenkor azt mondom, hogy nem gondolkodnak, hogy nem olyan érzékenyek. Nyilván ez egy megmagyarázás, de csak különleges helyeken és ritkán eszem.

Nyilván sok vega szerint nem is vagyok igazi vegetáriánus, de számomra az nem egy öncél, hogy azt mondhassam magamról, ilyen vagy olyan, ez vagy az vagyok. Azt mondanám, tudatosan étkezem. Alapvetően vegetáriánus életmódot folytatok, de ezt nem abszolutizálom. Néha lebeg előttem egy olyan színvonalú élet, ami például Svájcban van, ahol teljesen másképp gondolkodnak. Ott élnek ismerőseim - városban, akik vidéken megbíznak egy nénit, akinek fizetnek pénzt azért, hogy nevelje a csirkéket, szedje össze a tojásokat, ők pedig kéthetente leutaznak, és elhozzák azt a tojást, azt a csirkehusit, azt a kolbászt, amivel a néni foglalkozott. És ez mindenkinek jó. Mert ők egy igazi, szeretettel felnevelt, kertben rohangáló csirkét kapnak, a néninek pedig ki van egészítve a nyugdíja. Van egy tudatosság abban, hogy nem pazarolunk és nem eszünk meg olyan dolgokat, amik a futószalagról jönnek akciósan.

És ha Svájcban élnél, ennél húst?

Egy ilyen dolgot nagyon kipróbálnék, egy ilyen felelősséget, hogy az én pénzem hogyan tud visszakerülni a világba. És azt gondolom, hogy lehet, hogy itt is meg tudom teremteni majd egy idő után, amikor belefér az időnkbe és van egy ilyen néni. Akkor lehet, hogy ennék húst. Akkor azt gondolnám, hogy minimálisan, de visszakerülne a konyhámba. Azzal, hogy most nem eszem húst, inkább üzenni akarok.. Most ez egy kis üzenet. Egy kis dac. Tudom, hogy egyszerűbb lenne elmenni és bárhova beülni és ha nincs itt sajtos zsömle akkor nem elrohanni, hanem megvenni a szalámisat, de nem.

És hogy látod, ezt az üzenetet érzi a környezetet? Látsz valakin változást?

Egyetlen dolog van, amiben próbálom a környezetemet befolyásolni, az a tojás. Hogy nem veszünk bármilyet, most már ott van a kódjel. Ha lemegyek az éjjel-nappaliba, mert rántottát akarok enni, de csak kétféle tojás van, és mindkettő nem alternatív módon nevelkedett csirkének a tojása, akkor inkább eszem lekváros kalácsot. Ezt mindig nagyon betartom.

Akkor ezek szerint eszel tojást. És tejterméket?

Igen, azt is.

Tehát akkor lakto-ovo vegetáriánus vagy. Mindig, vagy vannak olyan periódusaid, amikor nem kívánod a tojást, vagy a tejterméket?

Azt mindig nagyon.. Szerintem sajtból vagyok és tésztából. Meg kölesből, bulgurból.

A családod hogy fogadta a hírt, hogy vegetáriánus leszel?

„Jaj, szegény” - mint a betegséget. Most is volt egy családi ebéd, mikor apámtól megkaptam, hogy nekem milyen rossz lehet, hogy nem eszem húst. Mamám viszont remekül megtanulta, ő nagyon jól főz vega módra. Benne az a zseniális, hogy ugyanazokat a dolgokat megcsinálja vegában. Nagyon finom székelykáposztát tud csinálni hús nélkül, Karácsonykor a család egyik fele eszi a húsosat, mi pedig gombával.

Tehát nem szójával. Tényleg, hogy állsz a szójával? Használod, mint húspótlót, vagy mivel nálad ez egy tudati átállás volt, eleve fel sem merül.

Nem. A szójától puffadok. És nem lettem tofus sem. Semmilyen formában nem használom. Egyetlen étel hiányzik, régen nagyon-nagyon szerettem a Caesar-salátát csirkével. És néha az eszembe jut.

A párod eszik húst?

Vega volt, amikor megismertem, úgy voltunk körülbelül egy évet, hogy ő külön kapott ebédet.

Hatással volt arra, hogy Te is vegetáriánus lettél?

Úgy érzem, minden pillanatunkban hatással vagyunk egymásra, így biztos vagyok benne, hogy ebben is.

És most mindketten vegetáriánusok vagytok?

Igen, miközben Péter elég komolyan fut, túl van egy tucat maratonon és egy ideje ultramaratoni távokra is vállalkozik. Tőle tudom, hogy sok-sok élsportoló nyomja így. Az kifejezetten érdekes, hogy az ultrafutók között, akik időnként egy-másfél napokat futnak tulajdonképpen alvás nélkül, sok a vega. Van egy barátnőm, aki vega, a pasija vega, és két gyönyörű 4 kilós gyereket szült meg úgy, hogy teljesen vega maradt a terhesség alatt. Ennyit a szokásos előítéletekről.

Én is abban hiszek, hogy a szervezetünk tudja, megmondja és nekünk az a dolgunk, hogy kövessük. Színésznőként elég rohangálós és rapszodikus lehet az életed, hogy oldod meg az étkezéseket?

Otthon reggelizem, az nálam a müzli, joghurt, gyümölcs tengelyen mozog. És ahol dolgozom, mindig van egy hummus bár, egy főzelékbár, indiai, és halálosan imádom a Paulay-Nagymező sarkán a falafelest, ahol mindenféléket össze lehet állítani.

Főzöl otthon?

Abszolút főzök otthon, vegetáriánus szakácskönyvekből, innen-onnan ellesve. Tésztákat, salátákat, meg bulgurt, kölest. Napokig tudnék ezeken élni.

Tudnál mondani egy kedvenc receptedet?

Például van egy, amit azért szeretek nagyon, mert színes és rosszkedvre jó. Háromféle kaliforniai paprikát, kukoricát, gombát megpárolok, sok chilivel és gyömbérrel fűszerezem és a bulgurra öntöm.

Ezután Patrícia elmesél még egy receptet, mely Hegyi Barbara nevéhez fűződik, aki remek szakács és együtt szoktak fejben főzni. Barbara jelenleg egy szakácskönyvet ír, melyben a színházi történetekkel átszőtt receptek között külön figyelmet szentel a vegáknak, mivel egy évig ő is az volt. A receptet nem árulhatom el, csak annyit, hogy biztosan meg fogom főzni..

Van kedvenc éttermed?

Az Andrássy úton a Klassz, mindig variálódik a menü és ott mindig találok olyat, amit szeretek. A Menzán is van, oda is bármikor be tudok menni. Vagy például nagyon szeretem a Kosztolányi Dezső téren a Tranzitot. Ott minden nap van egy vegetáriánus menü és egy nem vegetáriánus menü. Megfigyeltem amúgy, hogy a színházi premier-traktákon mindig a vega fogy el leghamarabb. Vagy a szendvicsekből mindig elfogynak a szép sajtos szendvicsek. Sokkal többen nem zárkóznak el tőle, mint amennyire gondolják a vendéglátósok.

Hol vásárolsz?

A Móricz környékén lakom és ott van a Fehérvári úti piac, és az új bevásárló központ alján a hipermarket. Azt bírom, mert az olyan szép, és viszonylag annak is jó a zöldséges standja. Aztán van a Szabolcska Mihály utcában egy nagyon jó vega-bolt, és járok a Culinarisba, a fizetések környékén (mosolyog). Meg ahova betérek. Érdekes, hogy egyre több illatszerboltnak vannak jó biotermékei. És néha elmegyünk a Herbaházba, ott be tudom szerezni a bulgurt, kölest, szezámmagot, lenmagot.

Akkor a tudatosságod a vásárlásban is érzékelhető. Ez a tudatosság összecseng az egészséges életmóddal is? Mert sokan azt gondolják, hogy aki vegetáriánus az egészséges is, nem eszik húst, nem iszik alkoholt, nem cigizik.

Nem cigizem, vagyis már leszoktam a dohányzásról, ebben benne van az agyam. Alkoholt csak akkor iszom, ha nagyon olyan hangulat van, vagy éppen másnap nincs dolgom. És csak jó alkoholt. Kávézom – mosolyodik el a tejeskávéja fölött – de szeretek zöld teázni is.

És hogy itt a tavasz, változik az étkezésed, esetleg méregtelenítesz, böjtölsz?

Nem, azt nem nagyon szoktam. Azt gondolom, hogy eléggé egészségesen étkezem és nem nagyon van időm arra, hogy böjtöljek. Néha megpróbáltam, csak ezzel az a baj, hogy akkor nem lehet dolgozni. És – lekopogom – szerencsére mindig dolgozom. És ha van egy nap szünetem, akkor nem lehet, hogy fáradtan elkezdek böjtölni, hanem akkor az azért van, hogy utolérjem magam a barátaimmal, családommal. Nem gondolom, hogy attól tudnék megújulni és megtisztulni, hogy böjtölök. Valahogy elkerült. És tényleg azt gondolom, hogy amióta vegetáriánus vagyok, sokkal változatosabban eszem, sokkal fűszeresebben, sokkal kevesebbet és sokkal többfélét. Úgyhogy így jó.


Megosztás

 

sokfélék vagyunk – étkezési szokásainkat tekintve is. és sokféle történet meséli el, hogy miért váltunk vegetáriánussá. van, aki egészségügyi okok miatt, van, aki vallási megfontolásból, van, aki ökológiai szempontok alapján, és van, aki állatvédő magatartásából kifolyólag hagyta el a húst. s vagyunk néhányan, akik követjük szervezetünk jelzéseit, és egy nap így ébredtünk.

egyre nagyobb teret hódít magának a főként zöldségekre, gyümölcsökre, gabonákra épülő konyhaművészet, és egyre nagyobb trenddé válik az egészséges élet, az egészséges étel.

senkire nem akarom ráerőltetni étkezési szokásaimat. csak szeretném megmutatni, felvillantani, hogy hús nélkül is lehet finom, gusztusos ételeket készíteni. szelíd harcosa vagyok annak a törekvésnek, hogy magyarországon is egyre elfogadottabbá váljon a vegetáriánus étkezés, és az éttermekben színesedjen a választék.

ez vezérelt akkor, amikor kitaláltam, hogy a recepteken kívül beszélgetéseken keresztül szeretném közelebb vinni a vega* felfogást az emberekhez.

*a vega szó a vegetáriánus rövidítése, ne keverjük össze a vegán szóval, ami azt jelenti, hogy valaki semmilyen állati eredetű táplálékot nem vesz magához.


Megosztás
 

dórának köszönhetem legújabb szakácskönyvemet. mert ahogy elolvastam nála a bejegyzést, azonnal akartam yotam ottolenghi : plenty c. szakácskönyvét. nem véletlenül, hiszen a könyv húsmentes ételekről szól kortárs felfogásban. abszolút egyezik elképzeléseimmel és rímel arra a vegetáriánus vonalra, amit képviselek. az izraeli születésű yotam ráadásul nem vegetáriánus, számomra ez egy megerősítés, hogy a zöldségeknek, gabonáknak kardinális szerepe van mindegyikünk étkezésében. csak van, aki eszik mellé húst és van, aki nem.

a könyv nagyon előkelő helyet foglal el szakácskönyveim között, bekerült a másik nagy kedvenc, paul gayler : pure vegetarian mellé. alig tudtam választani, hogy mit főzzek meg belőle először, de valahogy mégis sikerült egy receptnek előre furakodnia.

hozzávalók:
(3-4 személyre, nekem 12 darab)

250 g spenót jó alaposan megmosva
110 g liszt
1 ek sütőpor
1 tojás + 1 tojás fehérje
50 g olvasztott vaj
1/2 tk só
150 ml tej
100 g (nálam 4 szál) újhagyma vékonyra vágva
2 zöld chilli vékonyra karikázva
olívaolaj a sütéshez

lime-vaj

100 g szobahőmérsékletű vaj
1 lime lereszelt héja
1 1/2 ek lime-lé (kb fél lime)
1/4 tk só
1/2 tk fehérbors (vagy szerintem ütősebb a zöld bors)
1 ek apróra vágott koriander
1 kisebb gerezd fokhagyma apróra vágva
1/4 tk chillipehely (szárított chilli)




a lime-vajhoz a szobahőmérsékletű vajat villával összetörtem, majd hozzáadtam a a többi hozzávalót és krémesre kevertem. sütőpapírba hengergettem, a két végénél szaloncukor-módra összetekertem és a hűtőbe tettem.

a palacsintához a megmosott spenótot a durvább száraktól megszabadítottam és csíkokra vágtam. serpenyőben megfonnyasztottam, a felesleges nedvességet lecsöpögtettem. egy nagy tálba tettem a lisztet, a sütőport, az egész tojást, az olvasztott vajat és a tejet és kézi habverővel csomómentesre kevertem. hozzáadtam az újhagymát, chillit és a spenótot, majd jó alaposan összekevertem. felvertem a tojásfehérjét és óvatosan azt is a tésztához kevertem.

egy kevés olívaolajat serpenyőben felhevítettem és 2-2 ek tésztát (jól lelapítva) sütöttem ki egyszerre, mindkét oldalát, amíg aranybarna nem lett. papírtörlővel bélelt tányérra tettem őket és frissen, lime-vajjal tálaltam.

nagyon illik hozzá egy nagy kevert saláta.


Megosztás