2007. december 08.
sajtfondü
szokásos december eleji (mikulás/télapó/befana tiszteletére) partymon idén sajtfondü volt a vacsora. mivel még sosem készítettem, utánaolvastam, és az információ-áradatból végül a következő recept formálódott ki.
alapvetően személyenként 25 dkg sajttal, és 1 dl száraz fehér borral kell számolni. mi a végére 10en lettünk, ezt előre látva nem a fondü volt az egyetlen attrakció, csináltam egy nagy adag salátát, és sütöttünk csirkecombot is.
A sajtfondühöz száraz fehér bort kell inni, vagy meleg teát, más cukros italoktól ugyanis a sajt gombóccá alakul a gyomrunkban, és az nem biztos, hogy olyan jó..
hozzávalók:
nem volt kedvünk messzire menni, így a közeli boltban vettünk meg mindent. bár úgy tűnt, elég nagy a sajt-választék, az eredetileg kitervelt comté, és a beaufort sajt
egyike sem volt. kompromisszumot kötöttünk, és megkérdeztük az eladót, hogy mit szoktak fondühöz vinni. a felsoroltakból végül is ez a három sajt lett a végleges összetevő.
50 dkg ementáli
50 dkg cheddar
30 dkg brie
5 dl száraz fehér bor
1 dl cseresznyepálinka
1 nagy fej fokhagyma
fehér bors
szerecsendió
gyömbér
2 ek kukoricakeményítő
előkészületek:
a héten megsütöttünk három kenyeret: egy simát, egy chiliset, és egy diósat, amit a party reggelén kockákra vágva hagytunk megszáradni.
valamint előrelátóan az asztalt csomagolópapírral borítottuk a lecsöpögő sajt ellen védekezve (és nagyon jól tettük, megkönnyítette a takarítást!).
a nagy mennyiség, és a kicsi fondü-tál miatt először egy nagyobb lábosban készítettem el, aztán három részletben szedtem át a spirituszláng fölött melegedő fondü-tálba.
fokhagymával bedörzsöltem mindkét edény belső falát, majd a bort felmelegítettem annyira, hogy forró legyen, de ne forrjon. beletettem a lereszelt sajtokat, és 3 segítőmmel felváltva türelmesen kevergettük, míg el nem kezdett homogenizálódni az anyag. az olvadó sajtmasszába reszeltem a maradék fokhagymát, egy kis gyömbért, egy kis szerecsendiót, és fehér borssal ízesítettem. ezután a cseresznyepálinkába belekevertem a kukoricakeményítőt, és ezt is a masszához adtam. 1-2 perc múlva pedig már lehetett a villákra szúrt kenyérkockákat, és zöldalma darabokat mártogatni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
grenadine 2007.12.08. 21:32:00
és mindig imádják a barátok, ha fondüzünk, soha nem lehet megunni :)