ma elég korán kipattantak a szemeim. megittam szokásos fahéjas kávémat, majd nekiindultam. az utóbbi időben kedvenc szombat délelőtti programom a piacozás. nagyon élvezem a hangulatot, a kínálatot, a beszélgetéseket az árusokkal, a spontán összetalálkozásokat a közelben lakó barátokkal. hazaérve szép komótosan összedobok valami reggelit az alapanyagokból. a szombat mindig csúszásban telik, délben reggeli, 5-6-kor ebéd. én amúgy sem eszem 11-12-ig, de a reggeli hangulata hiányzik. így a szombat gasztro-ünnepnap igazi reggelivel.

ma konkrét tervvel érkeztem kedvenc árusaimhoz, tudtam, hogy pesto és bruschetta kerül az asztalra.

bazsalikomos pesto

megint okoskodni fogok. a boltban kapható pesto alla genovese a közelébe sem ér az otthon készítettnek. egyátalán nem tart sokáig megcsinálni, és hihetetlen eufóriát okoznak a közben felszabaduló illatanyagok. és az íze..

hozzávalók:

1 nagy csokor bazsalikomlevél (kb 50 g)
2 gerezd fokhagyma
marék reszelt parmezán
kis marék fenyőmag
100 ml extra szűz olívaolaj (+ még amennyit felvesz)
só

eredetileg mozsárban kéne összetörni, de nekem még csak egy kisebb változat van itthon, így robotgépben csináltam. a terebess fűszerkalauz leírása szerint nem jó, ha fém ér a bazsalikomhoz, mert szénaízű lesz. tervezek beszerezni egy nagyobb kőmozsarat, utána lesz összehasonlítási alapom, majd akkor beszámolok.

tehát mozsár helyett robotgépben dolgoztam össze a hozzávalókat.
a mennyiségek irányadóak, ízlésünknek megfelelően változtathatjuk az arányokat.

bruschetta
(ejtsd: bruszketta)

néhány éve volt szerencsém részt venni egy hamisítatlan olasz vacsorán. nem ez volt az első, és remélem, nem az utolsó, de itt tanultam a legtöbbet a bruschettáról. tommaso előszedett egy szikkadt kenyeret (olasz, nagy lyukacsost), meglocsolta extra szűz olívaolajjal, talán megsózta, és odatolta, hogy kóstoljuk meg. azóta sem felejtem el azt a kulináris élményt.. pedig csak száraz kenyér és olaj. de itt jön a lényeg, a minőség. az a nem mindegy. nekem itthon még nem sikerült olyan lelőhelyet találnom, ahol ezt az olasz típusú kenyeret meg tudom venni. a culinarisban ugyan van, de az ára miatt nem tudom minden nap bevállalni..

most néhány napos diós kenyérből (lipóti pékség) és sima kenyérből csináltam, egész jó lett. megpirítottam a kenyérszeleteket, jól bedörzsöltem fokhagymával mindkét oldalukat, meglocsoltam extra szűz olívaolajjal (nem sajnáltam), megsóztam, apróra vágott paradicsomot és bazsalikomot raktam rájuk, és kész.





Megosztás

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.