Egy éve kezdődött (na jó nem, igazából 2 és fél. vagy 6. vagy..).

Lényeg, hogy egy periódus, egy alkotófolyamat, ami szeptember végén lezárult, 1 éve kezdődött. Amikor a Goldenblog zsűrije úgy döntött, hogy a Vegasztromániát választja a 2012-es év legjobb gasztroblogjának. A már addig is mozgásban lévő energiák új lendületet kaptak, és ennek kapcsán a Boook Kiadóval közös munkába kezdtünk.

Ezt akartam. De amikor kijöttem az első megbeszélésről, odatettem a kérdőjelet a mondat végére. Tényleg ezt akartam? Tudom, hogy mit vállalok ezzel? Tudom, hogy mivel jár? Nem. De nem lehet máshogy. Hiszem, hogy vannak bennünk olyan meghatározó, tőlünk független és mégis tőlünk függő dolgok, amiknek teret kell engedni, bevállalva az ismeretlen, ijesztő utat. Mert álmodozni könnyű, de mi van akkor, amikor megkapod, amire vágytál?

Ott kezdődik az élet. A komfortzónádon kívül.

Nos, ebben az 1 évben volt minden: eufória, ijedtség, hatalmas lelkesedés, félelem, kitörő örömpillanatok, kishitűség, ego-simogatás, önbizalomhiány, túlcsordulás, átvirrasztott éjszakák, flow. A legintenzívebb időszak a nyár volt, akkor csak erre fókuszáltam, és addig már túl voltam a tervező időszakon. Akkor már volt egy váz, egy vázlat, amire lehetett építkezni. A könyv persze finoman közbe-közbeszólt, hogy ezt igen-igen, azt meg inkább máshogy, amazt egyáltalán nem. Szerettem rá hagyatkozni, megérezni a lényét. 

könyv1.jpgSzületett 2013. október 2-án
fotó: BOOOK Kiadó


Komoly lélektana van az alkotásnak, amit most tökéletesen átéltem. A
 főzés-stylingolás-fotózás részét a nagy munka és a kisebb kiakadások, ihlethiányok ellenére őrületesen élveztem, és büszke voltam magamra. Aztán a vége felé - újra átpörgetve a recepteket, fotókat - volt egy olyan hét, amikor azt éreztem, hogy ez - elnézést a kifejezésért, és elnézést, könyv - szar. Az a pár nap finoman szólva nagyon nem volt jó.. De aztán jöttek a további feladatok, az írás, és átlendültem a holtponton.

Bár nincs még saját gyerekem, ez az egész időszak olyan volt, mint egy babavárás. Ugyanúgy nem beszéltem róla, mint a kismamák az első trimeszterben, ugyanúgy voltak kétségeim a hatalmas öröm mellett, és ugyanúgy vártam a végén - amikor már alig bírtam cipelni -, hogy végre megszülessen és önálló életet kezdjen. 

_MG_2180k.jpgWerk
fotó: Erdőháti Áron


Nagyon furcsa volt, amikor már nem kellett semmit csinálni, csak megvárni, hogy kijöjjön a nyomdából. Felemelő érzés volt az első íveket megnézni, de az igazán túlcsordulós boldogságpillanat az volt, amikor először kézbe vettem a könyvet. Méltó és szeretetteljes tejfakasztót tartottunk neki Sacival egy színekre komponált divatbemutatóval, ételkóstolóval.

nonx6.jpg

A színkavalkád ételekkel
fotók: Kiss Lenke
még több fotó itt

non7.jpg

A menükártya by Moravszki Kata
fotó: Kiss Lenke


Azóta nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam mindenféle formában. Forgassátok szeretettel és süssetek-főzzetek belőle minél többet! :)

A könyv elkészítésében nagy segítségem volt Moravszki Kata, aki a játékos, friss illusztrációkat készítette, Erdőháti Áron, aki a Vegasztrománia világához tökéletesen passzoló, őszinte képeket fotózta, és a BOOOK Kiadó munkatársai, Osvárt Judit és Baráth Dávid.

foto (2)_1.jpgAz első közös pillanatok
fotó: Kiss Saci

neem, nem fogok időjárásról beszélni, ami van, az jó. egy pillanat erejéig talán azért mégis, mivel ez a hideg joghurtos leves igazi melegben esik igazán jól. ami pedig közeleg, úgyhogy tessék készülni. zsófinál elolvashatjuk a leves történetét, és "húsos" változatát. alaplé tekintetében tökéletesen egyet értek, egyébként mindenki hagyatkozzon saját ízlésére, és bátran kísérletezzen. én még nem untam rá a "sima" verzióra, úgyhogy azt szoktam készíteni, de a fejemben már kavarog mindenféle gazpacho-sítás..

hideg kovászos uborka krémleves

kovászos uborka krémleves.jpg

hozzávalók
(személyenként)

1-2 kovászos uborka
100 ml zöldségalaplé
100 ml kovászos uborkalé
100 ml joghurt
esetleg só

az uborká(ka)t kis kockára vágtam és robotgépben összeturmixoltam az alaplével és az uborkalével. részemről szeretem, ha darabos, de akár át is szűrhetjük. ezután hozzákevertem a joghurtot. tetejére apróra vágott lila hagymát és zöldfűszereket tettem (főleg oregánót). egy kicsit pihentetve, jól behűtve az igazi.

és hogy mi van velem mostanában? bár úgy tűnhet, hogy alszom, ez csak részben fedi a valóságot. benne vagyok valamiben, ami időmet lefoglalja, de nagyon-nagyon élvezem! további részleteket később. mindent a maga idejében.

ui: igyekszem gyakrabban jelentkezni! ;)

egyre több ismerősöm esik áldozatául a különböző érzékenységeknek, intoleranciáknak, és emiatt elkezdtem foglalkozni ezzel a témával. s bár engem egyik sem érint, elkezdett izgatni a téma. minden ideológiai megtámogatás nélkül szeretek olyan ételeket enni, amik nem terhelik le a szervezetemet, amikkel fontos tápanyagokat viszek  be a szervezetembe és nem felesleges műkajákat, mérgeket. persze ezt sem 100%-on, teljes hőfokon nyomom, nem hiszek a szélsőségekben. 

ennek a receptnek az alapját barátnőmtől, a fantasztikus hangú emesétől tanultam. egy kicsit variáltam rajta, de rendszeresen megsütöm. általában felváltva a másikkal, így egyiket sem unom meg (nem mintha meg lehetne..). kicsinek tűnik, de ebből egy szelet nem ugyanaz, mint egy adalékanyagokkal felfújt bolti fehér kenyér. (különben is meggyőződésem, hogy túl sok kenyeret eszünk. nem kell ennyit.)

mogyorós lenmaglisztes kenyér

 

lenmaglisztes kenyér.jpg 

hozzávalók:
(egy ekkora őzgerincformához)

150 g lenmagliszt (én az ázsia boltban szoktam venni, nem drága)
100 g mogyoróliszt (finomra darált mogyoró, de nagyon finom mandulaliszttel is)
1 tk sütőpor
1 kk só
egy csipet fűszer (oregánó, borsikafű, stb)
2 tojás
150 ml víz (az eredeti recept 4 tojást és 100 ml vizet ír)
1 ek kókuszolaj folyékony állapotban

lenmaglisztes kenyérx4.jpg

egy nagy tálban összekevertem a száraz hozzávalókat, egy másikban pedig a nedveseket. hozzáöntöttem a szárazokhoz, hagytam állni 5 percig, majd átkanalaztam a sütőpapírral bélelt formába, és 180 °C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöttem. várjuk meg, míg kihűl, és csak akkor szeleteljük fel!

jegyzeteim: lehet változtatni a magliszten, a fűszerezésen, és ha valakinek a zabpehely belefér, lisztté őrölve az is finom kenyérben. finom az is, ha egész, vagy durvára darált magokat is sütünk a kenyérbe, hogy legyen mire ráharapni. próbáltam már tojás nélkül is, csak vízzel, az nem sikerült jól. de kísérletezem tovább!

többen kérdezték tőlem az elmúlt pár napban (a főzősulin, egy interjú alkalmával, meg csak úgy is), hogy miért csinálom a vegasztromániát, mi a célom vele. egészen 2 évvel ezelőttig leegyszerűsítve egy webes felületen működő szakácskönyvet és önkifejezést jelentett. jó volt, mert egyszerre élhettem ki a főzés, a fotózás és az írás iránti szenvedélyemet. aztán 2 évvel ezelőtt egy hasonlóan fantasztikus tavaszi napon a sarki fűszeresnél (nagyon mélyen belém égett a pillanat) megkérdeztem magamtól, hogy vajon továbbra is megelégszem ezekkel a címkékkel, vagy más célom is van vele? "perszehogyvan" volt a válasz, és akkor fogalmaztam meg először, hogy ez nekem tulajdonképpen egy küldetés, hogy szeretném megismertetni az emberekkel (vegákkal és nem vegákkal egyaránt) a vegetáriánus konyha szépségeit és a benne rejlő határtalan lehetőséget. akkor kezdtem el a vega interjúkat, és akkor nyitottam ki magam először igazán a blogom felületén kívül lévő csatornák felé. a megnyilvánulási lehetőségek, felkérések pedig elkezdtek érkezni. élvezem ezt a sokszínűséget, amit a főzősulik,  újságmegjelenések, tv-s szereplések,  előadások, különböző felkérések jelentenek. 

tönkölysaláta sült zöldségekkel

farro_1.jpg

általában amellett, hogy van-e kedvem és időm az adott dologhoz, azt is meg szoktam magamtól kérdezni, hogy belepasszol-e az előbb már említett misszióba. a street food show nagyon is beleillik, mivel ott konkrétan meg lehet kóstolni az ételeket, és annál erősebb reklámkampány aligha létezik. a decemberi alkalommal diósültet készítettem, most egy kicsit tavasziasabbra vettem a dolgot, de még nem nyárira.. a tönkölysalátát választottam, egyrészt azért, mert kevesen ismerik ezt a felhasználási formáját, másrészt azon prózai ok miatt, mert finom.. ha nem hiszitek, járjatok utána! :)

street food show - blogevő
május 12. vasárnap 12.00-15.00
limara - vegasztrománia - flat cat

szeretem a tésztákat, igazi gyors kaja, és ez sokszor szempont a nagyondolgozós időszakokban. a paradicsomos-bazsalikomos tészta és a tejszínes is alap, de nyár óta egyre gyakrabban egyesítem a kettőt, és teljesen odavagyok tőle. mert benne van a paradicsom édeskés savanyúsága, és az őt lágyító a tejszín selymessége. szeretek maradékokkal is dolgozni, szeretem, amikor minden megtalálja a helyét és idejét. a pénteki főzősulin csináltunk reteklevél pesto-t, és maradt egy kevés apró kockákra vágott zöldség, ezek adták a tésztaszósz alapját.

a reteklevél pesto pedig egy nagyon finom ügy.. mondjuk mindegyik pesto az. bármilyen (mondom, bármilyen) ehető zöldből (de nemcsak zöldből) elkészíthető egy kis fokhagyma, sajt, valamilyen mag, olívaolaj segítségével. arról pedig amúgy is le kéne szokni, hogy amikor a zöldséges megkérdezi, h a zöldjét levegye-e (bárminek), akkor megszokásból igennel feleljünk.. mert tök jól fel lehet használni a retek levelét, a karalábé zöldjét, és meglepő, de a sárgarépáét is!

zöldséges-paradicsomos-tejszínes tészta

 

tészta_jó.jpg

Lili és a tészta

hozzávalók
(4 személyre)

1 lila hagyma
1 kisebb répa
1/2 kisebb édeskömény
1/2 szárzeller
1/2 kisebb cukkini
1/2 piros kaliforniai paprika
1/2 sárga kaliforniai paprika
1 hámozott paradicsom konzerv
200 ml tejszín
2 ek kapribogyó
só, bors
oregano
kakukkfű
néhány szem borókabogyó negyedekre vágva

reteklevél pesto
reszelt parmezán 
tészta - most bucatini

a zöldségeket vágjuk 0,5 cm x 0,5 cm-es kockákra. egy kevés olívaolajon pirítsuk őket kb 5 percig, majd öntsük hozzá a paradicsomot, és főzzük készre. közben sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük. az utolsó előtti pillanatban öntsük hozzá a tejszínt, a kapribogyót, keverjük össze, hagyjuk egyet rottyanni, és kész. a sorrend: főtt tészta - szósz - reteklevél pesto - reszelt parmezán. naggyon szépen kiegészítik egymást az ízek, nem érdemes semmit kihagyni.

reteklevél pesto

reteklevél pesto.jpgLina és a pesto

hozzávalók
a bazsalikomos pesto alapján:

50 g reteklevél
50 g dió (vagy mandula, vagy bármilyen mag)
50 g parmezán
1 nagyobb gerezd fokhagyma
100-150 ml olívaolaj

a hozzávalókat daráljuk, pürésítsük robotgépben. nagy kőmozsárban lenne az igazi, dehát..